Spontán bejegyzésem

Hagyjuk most a formaságokat jó?! Most nincs kedvem a megszokott  sablon módon írni.

Fáradt, s álmos wok, s kicsit rég írtam már. Ha nem kapok feedbacket, akkor eszembe se jut, h basszus! Milyen régen is írtam már?!

Miről írjak?… … H mi történt velem, azt majd holnap este megírom.

Inkább most valami másról írnék. Mondjuk, h h vagyok valójában, s jelen pillanatban mik zakatolnak a fejemben…

…Ööööö… Továbbra is magányos vagyok. Nem találom meg az embereket. Mármint a társat. Szo akivel lehetne valami hosszabb távon na!  Hosszú idő után belekóstoltam pár alkalmizásba, de nem az én világom… :/ Jó-jó, de ennek is megvannak a hátrányai, s én kapcsolatban jobban éreztem magam… :/

Múltkor azt írtam, h én szakítom meg pár levél után a kommunikációt másokkal. Az elmúlt napokban fordítva sült el. Találtam szimpi srácokat, s felvettem a kapcsolatot, s pár levelezés után nem kaptam választ… :/

Igaz. Levelezni nem nagyon szeretek már, mert inkább a személyes talit részesítem előnyben, hisz úgy is ott dől el minden, h mizu…

Szo kicsit lehangoló ez a levelezgetéses nyomiságok. Konkrétan ego romboló! Romeon is szinte mindig csak ugyan azokat a buzikat látom fent, s örülhet a fejem, ha nem látott arcokra bukkanok!

Akkor a személyes szemezgetések is már annyira… … h is mondjam … olyan semmilyenné vált bennem! Régen izgis volt, s örült a fejem, mikor mással szemeztem. Most kajakra semmit nem érzek! Szemezünk, s … … semmi! Szerintem pont azért, mert tudom, h úgy se lesz semmi! Nem fog lépni, mert tele van a város töketlen passzív buzikkal, s örülhet a fejem, ha egy kibaszott unit találok magam mellé!

Egyre erősebben érik bennem az, h legközelebbi alkalommal ÉN fogok lépni! Elegem van már abból is, h siránkozok magamban, magamnak itthon, h; “Úúúúú milyen helyes srác volt, mekkorát szemeztünk, s mosolygott, meg tuti az volt, meg minden, s én nem lépteeem!”

A-aaaa! Ennek vége! Magam embere vagyok. Felnőtt ember. Ha akarsz valamit, akkor szerezd meg!

Udvarolni, játszani a szépet s a jót, jó pofizni nem fogok! Az is tuti! Ha kéreti magát, v játssza a hülyét akkor otthagyom! Kamus, kényes buzikra nincs szükségem.

Az egyenes, s őszinte embereket szeretem, mivel magam s ilyen wok. Tudom, azt, h ezzel sok embert megbántok! Leszarom! Nekem is megmondták már nem egyszer a frankót!  Szarul esett, de megköszöntem, h őszinte volt, mert azt mindennél többre becsülöm.

No! Lényegében kiadtam magamból búbánatom. Bocs a velős, s durva kifejezésekért. Leírhattam volna szépen is, ill burkoltan is, ahogy szoktam, de mint említettem; Kurvára álmos wok már, s most így esett jól, mert írni azért akartam.

1 fokkal jobban is érzem már magam. Jobban alszok. Mert most viszont menek dögleni Móuni!

Csók!

Rion

Kelés, itthon, este, terv, Öregeknél

Idézet mára:

Nálam igazából a család az, amiről beszélhetek, és nem csak a vér szerinti kötelékről van szó, hanem annál sokkal nagyobb dologról. A családot azok az emberek alkotják, akiket beengedsz az életedbe. A család az, ami támogat és átsegít dolgokon. Ők azok, akikkel igazán törődsz.

Született szinglik c. film

 

Nah! Túléltem a 2. napom is itthon. Holnap délután meg húzom haza, szo már a hangulatom is jobb már 1 fokkal.

Reggel anyám robbantott be a szobámba. Arra ébredtem, h rázza a lábam, s hozzám beszél. Nem tudom miket mondott, csak annyi maradt meg, h.: “Ráérsz majd délután is aludni!” s kiviharzott.

Nah! - mondom!  - Jó indul már ez a nap is! –.-‘

Aztán ahogy vissza letettem a fejem a jó kis párnácskámra, csöngettek! Mondom mi a faszom van máááááááááááááááá???!!! Válaszként fél percen belül meghallottam, h jöttek a rokonok! –.-“

Na jóóóóó van mondom! Keljünk akkor! –.-“

Mikor kiléptem a szobámból mindenki megszólta a hajam, h milyen punkos séróm van! De legalább a rokonok azt mondták h jól áll!

Am azért volt furi nekik, mert mikor utoljára láttak akkor csak kb 17 mm hajam volt. Az milyen furi lett volna nekik, ha felállítva, kivasalva látják?! 17 mm helyett vagy 5-6 cm…

No mind1. Puszi-puszi, ajándékozások, nagy ebéd ( 9-es voltunk az asztalnál a nappaliban ) aztán kis nosztalgiázás, beszélgetés etc…

Ja! Nem is írtam szerintem tegnap, h mit kaptam. Valszeg azért nem említettem, mert már jóval korábban megkaptam. Mint anno írtam, pénzt kaptam anyumtól, meg mamámtól is. Abból vettem magamnak dohányzóasztalt, meg álló lámpát, meg ezt-azt. + Most még volt a fa alatt kisebb kiegészítők, Bátyáméktól meg cipőt kaptam, mit még akkor vett, mikor kint volt Londonban, s kész.

Szo nem volt ma semmi különös. Tegnap este korán lefeküdtem, mert nagyon szarul voltam lelkileg. Ma már jobban vagyok, s segít az, h előre nézek, s tervezek. Még nincs minden 100%-ig tisztán lefixálva, de már most minden napra csináltam magamnak progit a munka mellett. Megfogadtam magamnak, h az év utolsó hetét… … jó fogom eltölteni…

Este anyummal bementünk az öregekhez. Hallgattam, ahogy beszélgetnek, s eddig is 100%osan megvoltam róla győződve, h a nőkkel csak a baj van, s örülhetek, h meleg vagyok, de most az ősök még jobban megerősítették ezt bennem.

Bátyámékról volt szó, meg X-Y-ról, s mindegyik storynak az volt a lényege, h a jányok, s az asszonyok miatt történt az ami…

Kaptam az alkalmon, s meg is mondtam, h; “Na látjátok?! Nekem ezért nem lesz  soha barátnőm!”  Mamám erre meg azt mondta, h neki mindegy, de döntsem el majd lassan, h vagy lagzira, v házra kérem a pénzt. Egyből rávágtam, h lakásra, s azt is megmondtam, h garzont akarok. Persze csak mosolyogtak, h úgy is jön még jány a házhoz, s fejemet veszi, de nem mondtam már rá semmit, had hidjék..

No! Mára lényegében ennyi!

Csók!

Rion

Utazás, hiány, otthon, Manci

Idézet mára:

A holdba néztem éjjel,
de nem jött semmi fényjel,
hogy szeretsz.
A párnám sírva téptem,
nem súgta a sötétben,
hogy szeretsz.

Nadányi Zoltán

 

Hát eljött karácsony is. Ha azt hiszitek, h csöpögős, szép karácsonyis bejegyzést fogok írni, akkor bukta van. Nem vártam a karácsonyt, s különösebben nem is érdekel…

Ma hazautaztam. Semmi kedvem nem volt hazajönni. Oly annyira nem, h tegnap este óta lehet depis vagyok. :/ Mikor összepakoltam minden cuccom az albiba, nagyon szar volt. Senki sehol. Síri csönd. Brrr…

Hiányoztak a lakótársak. Egyre jobban szeretem őket. Aztán tudván, h egyedül vagyok, már nem volt olyan otthonos, s jó az albiban lenni… :/

Hívott egyik ismerősöm csütörtök este bulizni az új Adonis meleg bárba, de nem mentem, mert még nem taliztunk személyesen. Szóltam a lakótársaknak de nem jöttek ők se, mivel már lefeküdtek, s ők korábban indultak útnak, mint én. Szo így nem mentem. Annyira nem wok bevállalós típus. Pedig jó kis gyógy mód lett volna több mindenre is. Így utólag már megbántam, h nem mentem. :/ No de most már mind1!

Szokásomhoz híven egy rakat csomaggal mentem haza. 2 nagy hatalmas papírtáskával a kezemben. Laptop a hátamon, s egy nagy utazótáska a vállamon. Am szép napos idő volt. A trolin elkezdtem hallgatni a fent lévő számot, s kis híján elbőgtem magam. :/ Pislogtam ezerrel, h Ne! Ne! Ne törjön a mécses!

Nem tudom mi van velem. Nem vártam a karácsonyt, mert attól féltem, h az lesz, mint tavaly. Hát az lett ismét sajnos. Depisen, s magányosan, kell töltenem ezt is. :/

Megkell játszanom magam, hazudnom kell, s a tököm tele van már abból a visszamaradott, konzervativizmusból, ami otthon van!

Annyi jó volt a mai napomban, h a vonaton egy helyes, s borostás srác ült le velem szemben. Olyan szép ajkai voltak, h húúúú!

1000 éve nem csókolóztam már, s napról napra jobban érzem éhségem… Tök vicces, h ugye írogatom, h néha találkozok ezzel-azzal, s mindenki azt hiszi, h… Holott meg csak haverokkal barátokkal talizok, illetve ha talizok ismeretlen sráccal, akkor sincs már semmi. Nyitnék mert tudom, h nyitni kell, de nem megy. Váltok leveleket fiúkkal, de a többséggel megszakítom a levelezést kb.: a 3. levél után. Mert nem érzek semmi olyat, ami megfogna az illetőben, Ha pedig nem szakad meg a levelezés, s érzek az illetőben valamit, akkor meg persze velem van a baj, s én nem jövök be neki… :/

Se időm, se kedvem, se energiám nincs most ilyenekre. Jó lenne már valakit magam mellett tudni, de eddig mindig volt valami buktató, ami miatt nem jött össze. :/

Am témát váltva, tegnap odaadtam ajándékom az Ezüstös srácnak is. Örült, s jó volt látni, h örül, s mosolyog. Szeretem, mikor mosolyog. Meg akkor is szeretem ha nem, de mind1!  Jó volt odabújni hozzá, s megölelgetni. Nagyon bújós, s szeretet  hiányom van. :/ Meg más is, de mindeeeeeeeeeeeegy!  

Am jó volt a tegnapi meló. Kis híján elkéstem, mert elaludtam, mert rosszul állítottam be az ébresztőt, de a felettünk lakó kislánynak köszönhetően felébredtem. Róla annyit kell tudni, h néha rájön az idegroham, s elkezd szaladgálni, s akkor dübörög a mennyezet. El is neveztem Nellynek. Nelly az elefánt! Nelly és az ő idegrohamai miatt mindig attól kell félnem, h mikor reped s szakad rám a mennyezet…

Szo a melóban most is voltak Eu diákok, s volt köztük egy fiú is, aki tök helyes volt, de mint utólag megtudtam bukta van nála, mert hetero… Akkor egy rakat jó pasi volt bent nálunk! Kapkodtam a fejemet csak, h dicsak! Ismerősök is voltak bent, s fizettek is nálam. Szemezés is volt egy sráccal, de persze nem történt ( sajnos ) semmi.

Itthon elég szar volt. Kezdve azzal, h az albiba felejtetem anyum ajándékát, s ez csak akkor derült ki, mikor itthon pakoltam ki a cuccaim a táskából! Innentől már full ideg voltam. Bár fölöslegesen, mert anyum am sem nagyon rajong az ajándékokért, de akkor is szar volt.

Aztán kaptam Mancitól sms-t. Felhívtam, s beszélgettünk bő 10 percig. S még szarabb hangulatom lett, s a karácsonyi családi vacsin ismét a könnyeimmel kellett küzdenem. Anyum ezt persze kiszúrta, s mikor segítettem neki összepakolni az asztalról, akkor meg is kérdezte, h mi a baj. Elmondtam neki, s meglepődtem, mikor megsimogatta a hátam, s magához ölelt. Nem kellett volna, mert én meg elbőgtem magam. De nagyon kellemetlennek éreztem az egészet, s ezért inkább kiszakadtam öleléséből s kiszaladtam az udvarra. Sokáig voltam kint. Vissza is mentem a kabátomért, s mikor ismét kimentem rá is gyújtottam egy cigire. Jól esett. Megfordult a fejemben, h mi lesz, ha kijön valaki, de annyira leszartam mindnet, h kurvára de nem érdekelt volna…

De szerencsére nem jött senki, s nyugodtan tudtam lenni egyedül. Pontosan nem teljesen egyedül, mert odabújt hozzám a kutyám is. Vagy 10-20 percig lehettem kint, mikor anyum írt egy sms-t h most már menjek be mert hiányolnak a többiek. Mielőtt bementem volna még egyszer felhívtam Mancit, s beszélgettünk egy kicsit.

Aztán bementem s végig a kis Unokaöcsémmel voltam. Fizikailag… Szellemileg, meg szana-szét voltam a nagyvilágban…

Szar itthon lenni. Minden pontosan ugyan úgy zajlik, ahogy nem szerettem volna. Sőt! Még szarabbul is! :/

No mind1! Ez vaaaaaaaan! Úgy döntöttem, h vasárnap kora délután húzok haza a picsába az albiba.

Mára lényegében ennyi!

Csók!

Rion

Ui.: Ja! Am Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Filmajánló

Hógolyózás, hülyülés, shoppingolás, fotózás

Nagyon naaaaaaaaaaaaaaaaaaaagy! :D <3 (L)

 

Idézet mára:

A barátságunk azon néhány dolog egyike az életemben, amelyektől normálisnak érzem magam.

Alyson Noel

 

Kedden a fél napot végigdöglöttem. Felébredtem olyan 11 körül s 15 ig ágyban pihiztem, s neteztem. Aztán rám szólt lakótársam, h már ildomos lenne megmozdulni, s ha van kedvem menjek el vele a Westendbe.

Bő fél óra alatt összekapartam magam, s elindultunk. Útközben hógolyóval dobálgattunk meg 1-2 (3-4-5-6…) embert. Tök izgis volt. Ezektől a kis apróságtól tök gyereknek, s egyben fiatalnak éreztem magam. Jó volt! Rem lesz még ilyen izgis hülyülés.

Legjobban az tetszett, h mentünk át a zebrán, elment mellettünk egy csaj megfordultunk, s puff neki, s gyorsan spuri!

Aztán megálltunk a járdán, h a csaj átmenjen a zebrán. Már a felénél volt, mikor elő a hógolyót, s fireeeeeeeeeee! Repültek szana-szét, s sok nem talált, de voltak nyerős találatok is! Ilyen kis hülyeség olyan sikerérzetet tud generálni, h nocsak! Nagyon jó volt.

Aztán taliztunk Manóval a Westend fő bejáratánál. Úgy terveztük, h oldalról megyünk, gyorsan előugrunk, s jól megdobáljuk, megfürdetjük, de az volt a mázlija, h nem kint várt hanem bent, s inkább más lányokat dobáltunk meg! XD  

Aztán elindultunk haza, s mivel éhesek voltunk, ezért beültünk a nyugatival szemben lévő török étterembe, kajálni. Aztán ahogy végeztünk jött egy fiatal helyes srác, s elkezdte összeszedni a tálakat, s közben cuki tört magyarsággal megkérdezte, h nem Te vagy az a srác aki a H&M-ben dolgozik? De mondom Ééééén! Majd elmosolyodott, s mondta, h venni akar manó sapkát. Mondtam neki, h voltak de sajnos már elfogytak, s már vettem a levegőt, h folytatom a rutinos eladói szövegemet, h de tudom ajánlani a másik H&M üzletünk… –.-‘ … de mondom, álljak má’ le, mert nem dolgozok, s nem mondtam neki.

Aztán gyorsan hazacsapódtunk pihizni egy kicsit, majd elmentünk Manóval Ikeázni. Úgy volt, h Manó vesz csak ajándékokat, de vettem magamnak én is egy másik kis dohányzóasztalt. Meg ettünk hotdogot, s ittunk ingyen kávét. Aztán visszamentem, h veszek laptoptartót, de nem volt, s majdnem h végigcaflattam az egész Ikeán h kijussak, de nem akartam üres kézzel átsurranni a kasszáknál, mert az olyan cink, s így vettem magamnak álló lámpát minek lehet szabályozni a fényerősségét. Meg vettem hozzá 3 doboz égőt, s itthon mikor belenéztem “nagyon örültem”, mikor láttam, h 1 dobozban kettő van! –.-“ Mind1. Felszerelkeztem egy kis időre az égőkből! Egy darabig legalább az sem fog kelleni! Meg vettem nagyon finom, s erős vaníliás, illatos gyertyákat is. Aztán ebben a hónapban mától éhezés lesz! ( Még jó, h most megyek haza pár napra!    )

Vettem az elmúlt napokban ajándékokat családtagoknak meg pár barátomnak is. Igaz! Kisebb csecsebecsék csak, mivel még nem igazán ismerjük a másiakt. Atinak már oda is adtam. Vettem még az Ezüstös srácnak is meg a fogadott Bratyónak is még valamit.

Bratyóval ma este taliztam, s átadtuk egymásnak az ajándékokat. Megkaptam a kért meleg zászlót, s ki is tettük együtt az ágyam fölé. Szép mértes!    150X90-es!

Aztán elmentünk az Oktogonra képeket csinálni. Először csak a szépen kivilágított körutat, s a kombikat fotózgattuk aztán én kerültem lencse végre, a végre annyira belelendültem, h már az óra póznájára is felálltam, s úgy csüngtem a levegőben! Nemsokára megkapom a képeket, s ki is teszem fb-re. Lett pár jó kép. Tök izgis.

No! Lényegében ennyi!

Ezúton is köszönöm az illetóknek ezeket a szép, s jó napokat!

Csók!

Rion