Utazás, hiány, otthon, Manci

Idézet mára:

A holdba néztem éjjel,
de nem jött semmi fényjel,
hogy szeretsz.
A párnám sírva téptem,
nem súgta a sötétben,
hogy szeretsz.

Nadányi Zoltán

 

Hát eljött karácsony is. Ha azt hiszitek, h csöpögős, szép karácsonyis bejegyzést fogok írni, akkor bukta van. Nem vártam a karácsonyt, s különösebben nem is érdekel…

Ma hazautaztam. Semmi kedvem nem volt hazajönni. Oly annyira nem, h tegnap este óta lehet depis vagyok. :/ Mikor összepakoltam minden cuccom az albiba, nagyon szar volt. Senki sehol. Síri csönd. Brrr…

Hiányoztak a lakótársak. Egyre jobban szeretem őket. Aztán tudván, h egyedül vagyok, már nem volt olyan otthonos, s jó az albiban lenni… :/

Hívott egyik ismerősöm csütörtök este bulizni az új Adonis meleg bárba, de nem mentem, mert még nem taliztunk személyesen. Szóltam a lakótársaknak de nem jöttek ők se, mivel már lefeküdtek, s ők korábban indultak útnak, mint én. Szo így nem mentem. Annyira nem wok bevállalós típus. Pedig jó kis gyógy mód lett volna több mindenre is. Így utólag már megbántam, h nem mentem. :/ No de most már mind1!

Szokásomhoz híven egy rakat csomaggal mentem haza. 2 nagy hatalmas papírtáskával a kezemben. Laptop a hátamon, s egy nagy utazótáska a vállamon. Am szép napos idő volt. A trolin elkezdtem hallgatni a fent lévő számot, s kis híján elbőgtem magam. :/ Pislogtam ezerrel, h Ne! Ne! Ne törjön a mécses!

Nem tudom mi van velem. Nem vártam a karácsonyt, mert attól féltem, h az lesz, mint tavaly. Hát az lett ismét sajnos. Depisen, s magányosan, kell töltenem ezt is. :/

Megkell játszanom magam, hazudnom kell, s a tököm tele van már abból a visszamaradott, konzervativizmusból, ami otthon van!

Annyi jó volt a mai napomban, h a vonaton egy helyes, s borostás srác ült le velem szemben. Olyan szép ajkai voltak, h húúúú!

1000 éve nem csókolóztam már, s napról napra jobban érzem éhségem… Tök vicces, h ugye írogatom, h néha találkozok ezzel-azzal, s mindenki azt hiszi, h… Holott meg csak haverokkal barátokkal talizok, illetve ha talizok ismeretlen sráccal, akkor sincs már semmi. Nyitnék mert tudom, h nyitni kell, de nem megy. Váltok leveleket fiúkkal, de a többséggel megszakítom a levelezést kb.: a 3. levél után. Mert nem érzek semmi olyat, ami megfogna az illetőben, Ha pedig nem szakad meg a levelezés, s érzek az illetőben valamit, akkor meg persze velem van a baj, s én nem jövök be neki… :/

Se időm, se kedvem, se energiám nincs most ilyenekre. Jó lenne már valakit magam mellett tudni, de eddig mindig volt valami buktató, ami miatt nem jött össze. :/

Am témát váltva, tegnap odaadtam ajándékom az Ezüstös srácnak is. Örült, s jó volt látni, h örül, s mosolyog. Szeretem, mikor mosolyog. Meg akkor is szeretem ha nem, de mind1!  Jó volt odabújni hozzá, s megölelgetni. Nagyon bújós, s szeretet  hiányom van. :/ Meg más is, de mindeeeeeeeeeeeegy!  

Am jó volt a tegnapi meló. Kis híján elkéstem, mert elaludtam, mert rosszul állítottam be az ébresztőt, de a felettünk lakó kislánynak köszönhetően felébredtem. Róla annyit kell tudni, h néha rájön az idegroham, s elkezd szaladgálni, s akkor dübörög a mennyezet. El is neveztem Nellynek. Nelly az elefánt! Nelly és az ő idegrohamai miatt mindig attól kell félnem, h mikor reped s szakad rám a mennyezet…

Szo a melóban most is voltak Eu diákok, s volt köztük egy fiú is, aki tök helyes volt, de mint utólag megtudtam bukta van nála, mert hetero… Akkor egy rakat jó pasi volt bent nálunk! Kapkodtam a fejemet csak, h dicsak! Ismerősök is voltak bent, s fizettek is nálam. Szemezés is volt egy sráccal, de persze nem történt ( sajnos ) semmi.

Itthon elég szar volt. Kezdve azzal, h az albiba felejtetem anyum ajándékát, s ez csak akkor derült ki, mikor itthon pakoltam ki a cuccaim a táskából! Innentől már full ideg voltam. Bár fölöslegesen, mert anyum am sem nagyon rajong az ajándékokért, de akkor is szar volt.

Aztán kaptam Mancitól sms-t. Felhívtam, s beszélgettünk bő 10 percig. S még szarabb hangulatom lett, s a karácsonyi családi vacsin ismét a könnyeimmel kellett küzdenem. Anyum ezt persze kiszúrta, s mikor segítettem neki összepakolni az asztalról, akkor meg is kérdezte, h mi a baj. Elmondtam neki, s meglepődtem, mikor megsimogatta a hátam, s magához ölelt. Nem kellett volna, mert én meg elbőgtem magam. De nagyon kellemetlennek éreztem az egészet, s ezért inkább kiszakadtam öleléséből s kiszaladtam az udvarra. Sokáig voltam kint. Vissza is mentem a kabátomért, s mikor ismét kimentem rá is gyújtottam egy cigire. Jól esett. Megfordult a fejemben, h mi lesz, ha kijön valaki, de annyira leszartam mindnet, h kurvára de nem érdekelt volna…

De szerencsére nem jött senki, s nyugodtan tudtam lenni egyedül. Pontosan nem teljesen egyedül, mert odabújt hozzám a kutyám is. Vagy 10-20 percig lehettem kint, mikor anyum írt egy sms-t h most már menjek be mert hiányolnak a többiek. Mielőtt bementem volna még egyszer felhívtam Mancit, s beszélgettünk egy kicsit.

Aztán bementem s végig a kis Unokaöcsémmel voltam. Fizikailag… Szellemileg, meg szana-szét voltam a nagyvilágban…

Szar itthon lenni. Minden pontosan ugyan úgy zajlik, ahogy nem szerettem volna. Sőt! Még szarabbul is! :/

No mind1! Ez vaaaaaaaan! Úgy döntöttem, h vasárnap kora délután húzok haza a picsába az albiba.

Mára lényegében ennyi!

Csók!

Rion

Ui.: Ja! Am Boldog Karácsonyt mindenkinek!