:D

Lehetőségek, vágyak, progik, szervezetek, cigi, vidék, emberek, nyűg

 

Idézet mára:

‎".....Akkor kellene megtenni, amire vágyunk, amikor minden együtt van hozzá, mert ha tétovázunk, lassan megcsonkul a dolgok tökéletes egybeesése, s akkor már késő!"

 

Az előző részek tartalmából:

H&M-nél lenne megint részmunkaidős munkalehetőségem a Váci utcai üzletben, s így egyszerre 2 helyen dolgoznék, de még nem biztos a ZARA “ügyem”, addig nem élek a lehetőséggel. Mire meg élnék, szinte biztos vagyok, h már nem lesz meg a lehetőség, de mind1. Nem akarok kapkodni. Azt tudom, h az INDITEX-től nem akarok elmenni, s több lehetőség van a cégen belül, szo lassan de biztosan politikát folytatok.

Kaptam emailt a Szimpizon egyesülettől. Csütörtökön lesz az első közös gyűlésünk. Jelentkeztem ugye az iskola programjukra, melynek lényege leegyszerűsítve, h párosával ellátogatnánk középiskolákba, s beszélgetnénk “meleg dolgokról”.

A Háttér társasággal is folyik az egyeztetés egy közös találkozásra, de sajnos még nem sikerült megfelelő időpontot találnunk. Hozzájuk meg ugye a telefonos lelkisegély szolgálatra jelentkeztem.

Ma hazautaztam vidékre a szüret miatt. –.-‘” Gondolhatjátok, mily nagy “örömmel” jöttem haza. Én és a szüret! Cöh! Rediculous!

De legalább átvehettem a lassan 1 hónapja megrendelt elektromos cigim. A fogadott Hugim anyukáján keresztül rendeletem meg. Zsír. 2 cigi, s vannak hozzák szipkák is, (patron) amik maguk a “dohány”.

Semmi kedvem itthon lenni. Titta nyűgös vagyok. Meglátogattam az öregeket, s ennyi. Apummal nem beszélek, anyum délutános. Kint akartam netezni az udvaron a kedvenc hintaágyamban a diófa alatt, de nem lehetett, mert előjött kismilliónyi bogár, szúnyog stb…-.-“’ Meg olyan csend van, h kajak bassza a fülem! AAAAJJJJJ! Néha még Budapestet is vidéknek érzem, ahogy elnézegetem az embereket…

Bár már próbálok leszokni arról, h ránézzek az emberekre, mert mindig csak a szörnyülködés, a döbbenet, s csupa-csupa negatív gondolat, érzés kell életre csak bennem…

Ah! Hagyjuk! Így is elég nyűűűűgööössss vagyooook!

Egyedül kell aludnom, amit utálok. Nincs velem Rosszfiú, nem tudok kivel morogni, kihez búúújni, s úgy all in! AAAAAaaaaah :/

Csók!

Rion

Filmajánló

In Memory of 9 - 11 - 2001 -- I will never forget

Rosszfiú, ZARA, cigók

 

Idézet mára:

Megértettem, hogy mindannyiunk élete győzelmekből és vereségekből áll - kivéve persze a gyávákat, (...) ezek ugyanis soha nem győznek és nem is veszítenek.

Paulo Coelho

 

Az elmúlt 2-3 nap eseményei:

Rosszfiú aranygaluskát csinált nekem. Nagyon jólesett, s meglepődtem, h tud ilyet is csinálni. Alapanyagokat megvette, kigyúrta a tésztát, megcsinálta rá azt a pudingos fincsi öntetet, s 50 perc alatt kész is volt vele. Finom volt. Nadon üdesssz! :) Ezúton is köszönöm.

Anyum tegnap ismét egy “kellemes csalódást” okozott nekem. Rettenetesen felhúzott telón. Elmeséltem neki, h bent volt az egyik kertvárosi srác, aki rég Pesten él, s alig jár haza, s h megváltozott. Először a radarom jelzett, s mikor megláttam az arcát, h ki ő, akkor levert a víz. Anyum persze kiakadt, h valószínűleg azért nősült meg, mert meleg. Én meg kinevettem, h “valószínűleg” nemhiába váltak is el, s él azóta egyedül Pesten. + Hány családapuka van aki faszt szop titkon?! Na! Anyum meg itt akadt ki. Jött a “pofon”.

- “Ő legalább nem hoz szégyent a családjára!”… –.-‘"

Ok. Rionka azon nyomba ki is nyomta a telót. Majd visszahívott, h hiába csapkodom(!???) a telefont… a többit nem hallottam, mert letettem az asztalra, h had mondja. Néha felemeltem, s belehallgattam, h hol tart, de szokásához híven ugyan azt mondogatta már megint, mint már lassan 2 éve. 666-szor ismétli körbe a fejét, h mi lett velem, miért lettem ilyen, s mikor nő be a fejem lágya stb, stb stb… –.-‘”

De mikor ismét felvettem a telót, h belehallgassak mondókájába márt nem élt a vonal. Azóta meg nem beszéltünk… Néha azt hiszem, h két énje van. Van 1, aki már felfogta s elfogadta, s van az a nem normális szélsőséges homofób, aki olykor visszatér az agyacskájába s mintha 2009 októbere lenne, mikor előbújtam neki… –.-‘”

… Na mind1! …

Találkoztam volt lakótársammal. Sétáltunk a belvárosban. Volt téma bőven. Nagy változások vannak, s lesznek a cégnél. JA! Felhívtam  a ZARA-t is! Egész héten ugye titta depis voltam, h még csak egy rohadt 2. interjúra se hívnak be! Mondták páran, h hívjam fel őket! Nem akartam, de végül péntek délután mérgemben csak felhívtam a hölgyet, ki interjúztatott. Elnézést kért. Tudta egyből, h ki vagyok, tegezett, s mondta, h most kicsit csúszik ez az ügy, mert feltorlódtak a HR-es ügyek, amin nem lepődök meg, tudván, h mizu-mizu-mizu.  

Szo pici reménysugaracska még van, de már pénteken végképp lemondtam az álom Zarás irodai melóról. Pici szívem a mai napig fáj miatta, de majd elmúlik…  

Ezzel a hívással meg vagy pozitív, vagy negatív pontot szereztem náluk… :/ Majd lesz, ami lesz…

Ma – szombaton – dolgozott velünk utoljára az egyik drága jó managerem, aki anno felvett. Áthelyezték az Arénába. Izgis egy utolsó napunk volt együtt. 3 fős cigó banda portyázott az üzletünkben. Téma a szokásos. Felmérik a terepet, s támadás. Egyik az egyik másik a másik eladóhoz ment oda “segítséget kérni” ruha ügyben. De résen voltunk. Éles volt a helyzet, s hívtuk is a biztonságiakat. Bejöttek az üzletbe  tettek 1-2 kört, majd kint várakoztak az üzlet előtt. Az üzletben. A “testívrek” így le is léceltek…

Mindig akkor jönnek, amikor kevesen vagyunk. Tudják, mikor kell támadni a ku.va ……!

Rettenetesen utálom, h alpári módon szólítanak meg: “ Hé! - Haver! – Gyere má segíteni! – Hallod? -

ANYÁÁÁÁÁD! Nem szoktam ezekre természetesen azért se odafigyelni. “Nem hallom meg”, így kénytelenek odamászni hozzám, ha akarnak valamit. Egyszer volt már egy kisebb konfliktus is, h felháborodva jött oda, h nem hallod? Persze meglepődve ránéztem, h nekem beszéltél? Azt hittem, h valamelyik haveroddal beszélgetsz…

Nah! Most ennyit írok, mert mennem kell!

Csók!

Rion

Filmajánló:

Homofóbia 4.

„Egyikük sem fogja ezt az abnormális életformát választani”

 

Nemrégiben történt egy fővárosi jónevű gimnáziumban, hogy a tanárnő a társadalomtudományokhoz kapcsolódva felhozta a melegházasság kérdését, azaz inkább a témáról alkotott saját véleményét megkérdőjelezhetetlen tényként közölte.

Kifejtette többek között, hogy az ilyenfajta házasságok legalizálása a társadalom halálával egyenlő. A homoszexualitás szerinte aberráció, helytelen, nem normális dolog. Az egy dolog, hogy humánusak vagyunk, és toleráljuk a másságot, de nem támogatni kéne, hanem határokat szabni. Szerinte ez a divat teljesen elfajult, nem lenne szabad legalizálni az efféle életformát, nem az utcára való.

A gyereknevelés kapcsán megjegyezte, hogy egy nőnek kötelessége gyermeket szülni, a nő nem élhet normális életet férfi nélkül. Egy férfinek apának kell lennie, nem pedig anyának. Az azonos nemű párok látványa teljesen összezavarja a gyerekeket. Nem tudják ki az anyjuk, ki az apjuk. Nem lenne szabad ezt legalizálni, megingatja a gyerekek identitását.

Végül azt is hozzátette, még szerencse, hogy ismeri az osztályt annyira, hogy tudja, egyikük sem fogja ezt az abnormális életformát választani, és sokra viszi majd.

http://www.jelentsd-a-homofobiat.hu

Kirándulás, forgatás, szomszédolás

 

Idézet mára:

"A konzervatív keresztény teológia képviselői és a velük sokszor egzisztenciálisan is összefonódó konzervatív politikusok tehát akkor, amikor az alapvető emberi jogok kiteljesedésének folyamatát akadályozzák (pl. a melegjogok érvényesítésének megakadályozásával), valójában Isten kedves, teremtő akaratával szegülnek szembe. Ez tehát nemcsak általánosságában kifogásolható morális szempontból, hanem morálteológiai értelemben is bűnnek tekinthető." - http://kaleidoscope.blog.hu/

 

Az előző részek tartalmából:

Múlthéten annyi minden történt velem, h azt elfelejtettem leírni a nagy rohanásban, h Rosszfiúval voltunk kirándulni a budai hegyekben. Gyalog felmásztunk a János hegyi kilátóra. Nagyon jó, s szép élmény volt. Ajánlani tudom csak mindenkinek. Meglepi volt a kirándulás, mert nem mondta meg Rosszfiú, h hová megyünk, de mikor már a hegy lábánál voltam, kicsit paráztam, h már nagyon kint vagyunk a határban, s gyorsban rákerestem a foursquare-en, h hol vagyunk, s akkor megtudtam az uticélunk is, amint kidobta a János-hegyi Erzsébet-kilátót.

Szeptember 6. Kedd:

Reggel 8-kor keltem. Full kóma voltam. Még javában álmodtam, mikor ébresztett az okos telefonom.   Mentem Budára a Symbol-ba forgatásra. A Digi tv-nek lesz majd reklámja 1-2 hónap múlva. Egy party-t kellett eljátszanunk. Jó volt. Úgy volt, h nem kapunk se kaját, se piát, de ehhez képest volta 6 féle pizza, s mivel az elején, reggel még nem úgy ment a táncikánk, ahogy szerették volna, így kaptunk fiúk felest, a lányok pedig vodka narancsot, h oldódjunk, majd bulis számokat is betettek. :D Lett is party hangulat. Voltak páran, kik nagyon felszabadultak. Nem csodáltam. A banda 80%-a – köztük én is – éh gyomorra ittunk. XD Volt egy pár buzi is ott. Az egyiket ismertem is. Talán régen kavartunk, nem vagyok benne biztos, de mikor megérkeztem folyton nézett, ráköszöntem, s baszott visszaköszöni. Utálom az ilyen kőbunkó birkákat. Csak les vissza, mint egy igazi barom. Csoda, h nem bőgött egyet, mint egy marha… –.-‘”

Na mind1. Akikkel összehaverkodtam srácoknak a hülye csajozós kiveséző szövegét hallgattam egy darabig, de meguntam, s odébb álltam. Mikor várakoztunk, neteztem, szo elvoltam.

17 körül végeztünk, s estére átmentem Rosszfiúhoz, aki a földszinti szomszédban volt Andréval. Huh! Nem volt semmi. Rosszfiú bemutatott a szomszédoknak. Ők egy igazi magyaros vidéki család, annak ellenére, h pestiek. De ahhoz képest nagyon kedvesek, toleránsak. Etettek volna jó csirkepörkölttel. Itattak borral, aztán valami tömény is előkerült. Bebasztak. Volt magyar zene, mulatós, lagzis, tánci-tánci. Móunika show-ba illő kommunikációu! Sokat nevettem.

10 után elbúcsúztunk, hamiztunk gyrost, s megnéztük Az ördög Pradát visel című filmet. Én még csak most láttam először, mert nem vagyok egy nagy filmes gyerek, de nagyon tetszett. Eléggé elgondolkodtatott a film. Rosszfiúval beszélgettünk közben, h néha már úgy érezzük, h kicsi nekünk már Pest. Mindketten szeretjük a tömeget a nyüzsgést, Párizst, New Yorkot a nagyvárosi metropolisos feelinget. Furi, vegyes érzések kavarogtak bennem… :/

Ma szerda van, de még nem hívtak vissza a Zarától. Szomorú wok. Igaz, azt mondták, h a héten értesítenek, s van hátra még 2 nap, de szerintem már bukta van, ha eddig nem hívtak…  

Ah! El is ment a kedvem mindentől! :/

Csók!

Rion

Képek