Budapesten...

Nem mentem el tegnap este bulizni. Pedig úgy indultunk a lakótársakkal, h megyünk. Aztán ittunk forralt bort. Ők elkészítették én meg a bort szolgáltattam, mert én nem értek az elkészítéséhez. De aztán kiderült, h ők sem... XD

Pocsék volt. Ilyenkor hiányzik anya, mert ő jót, s finomat tud csinálni. De azért 3-an bevágtunk 2 üveg forralt bort, mitől koppra elálmosodtam. Meg éreztem is a hatását, mert nagyon nem vagyok piás, meg a forralt bort állítólag jobban is üt. Mind1, mert így is úgy is megütött! XD
Szo a borozás után leültem az ágyamra, s neteztem egy kicsit, de úgy elálmosodtam, h inkább nem mentem sehová, s maradtam otthon. Ketten elmentek bulizni, de ők is hazajöttek állítólag kettőkor, mert fáradtak voltak. Ügyesek voltak, mert úgy jöttek haza, h nem ébredtem fel rájuk.  :)
Én is fáradt voltam, szo akár az ágyat is kilophatnák alólam, ha én alszok.
Ma meg Pesten voltam.

Úton Pest felé csak 1 helyes srácot láttam. Nem nagyon voltak a vonaton. Nem is igazán szeretek ilyenkor utazni, mert társas lény vagyok, s inkább legyen tele a vonat, mint, h üres legyen.
A szerdai napom jó mert, egyáltalán nincs egy óránk sem, s Hétfőn is csak egy órám van reggel 8-tól 9:40-ig.

Szo a 4 napból csak 2 napot vagyok lényegében iskolában. ( Pénteken alapból nincs tanítás nálunk.)
Munkahelyen nem volt semmi kül. A mai nap összességében egy eléggé unalmas, átlagos, szürke napnak indult. De aztán a délután hirtelen irányt váltott...

Hívott az egyik ismerősöm. Észrevettem, h hétvége óta minden nap felhívott. Igaz nem beszéltünk csak 1-2 percet, s semmi komoly téma nem volt, csak általános felszínes beszélgetés. Ahogyan ma is az volt.

Aztán melóban csak telt az idő. Helyesebben csak vánszorogott. Én meg gondoltam egyet, s hívása után 30 perccel visszahívtam a kedveskét, kinek legyen az áll neve:... ööö... "Hab" :)
Felhívtam, h lenne e kedve találkozni ma, mire a persze válasz után 1 óra múlva már találkoztunk is. :)

Kijelentkeztem munkahelyemről egy órával előbb, mint ahogy feliratkoztam, összepakoltam, megigazítottam magam itt-ott, aztán go.

A Habrolóban találkoztunk. Most voltam ott először. Nem rossz hely. Hangulatos kis hely ez is, mint a Mylord. (Dávid gondolhatod, h megint hányszor eszembe jutottál, h Te is voltál itt!...)
A srác, "Hab", pedig nagyon aranyos, szimpatikus kis manó. Szó szerint, kis manó, bár odalent elég jó méretekkel rendelkezik, ha jól éreztem. Na, de ne rohanjunk így előre!...

...Szo beszélgettünk, ismét csak felszínes témákról. Kicsit hangos volt, s volt, olyan fura kellemetlen helyzetem, mikor kimondta, h meleg,  akkor összerezzentem, s egyből szétnéztem, mire észbe kaptam, h bazz, meleg helyen vagyok! XD Még ezt meg kell szoknom, h ilyen helyeken nyíltan kilehet mondani. :)

Olyan szép mosolya van, h egyből belézúgtam a mosolyába. Hát az valami ennivaló! Van egy pici akcentusa is, amitől még zabálni valóbb a Drága!

Fél órát voltunk ott, aztán mikor elfogyott az italunk, akkor tanakodtunk vagy 5 percet, h hová menjünk?... Az nem tetszett, h ismét végig csak én vezettem, irányítottam a beszélgetést, s ha én nem dobok fel témákat, akkor nincs téma. Továbbá, akárhányszor passzoltam neki a labdát, ő hárított, lepattant róla, h neki mindegy! Jaj, mondom...

Aztán megegyeztünk. Elindulunk valamerre, s majd útközben eldöntjük, h hová megyünk, s végül nála kötöttünk ki, mert meghívott magához "teázni". Hát mondom ez aranyos! Ez új volt, de nem rossz! Tetszett! :)

Aztán, mikor felértünk hozzá, akkor tényleg elkezdett teát főzni. Többször kerültünk testileg közel egymáshoz, de egyszer sem lépett. Nem tudtam mire véljem. Én azt vártam, h Ő lépjen, mert idősebb tőlem. Igaz csak kb.: 1-2-3 évvel, de nekem ez már elég ahhoz, h azt várjam tőle, h Ő kezdeményezzen. :)  Nem tudom, h miért alakult ki bennem ez a hülye szokásom, de most ez van! :S De tanultam ma is. Majd  megírom mit.

Szo! Mikor többször ment el mellettem, úgy, h hozzám se ért, s nem nézett a szemembe, egyszer csak megelégeltem, s mikor már vagy harmadjára, negyedjére került a közelembe, akkor léptem, mert szorított az idő, s elálltam az útját, odaléptem hozzá, s lassan, gyengéden megcsókoltam. 2-3 kis puszi az ajkaira, majd smaci.

A kis drága, meg sunyin mosolyogva játszotta az ártatlant, h "hu megleptél!"... Hát mondom zabálnivaló! Aztán közöltem vele, h Ő is meglepett, h felvitt magához! ;) :P
A lényeg, h játszottunk egy darabig így, aztán hellyel kínált az ágyán, s szórakoztunk egy kicsit, de csak annyira, h minden maradt a helyén. Igaz mikor kezdett forrósodni a helyzet, akkor mondtam, h; a-aaa!
Kis akaratos lett, ami nem nagyon tetszett.  De hát pont mennem kellett, mert a vonatom elakartam érni. Persze Ő készségesen felajánlotta, h aludhatnák nála...
Szo!

A lényeg, h a végén megkérdeztem tőle, h mi a szerepe, mire meglepő módon, visszadobta a labdát, h "szerinted?" Szinte rögtön rávágtam h uni, mert ugye ez az arany középút. Húzta a száját, s mondta, h attól lentebb.

S akkor le is esett minden. Azért nem passzolta ő a labdákat, s rohangált el olyan közel mindig előttem, mert ő passzív, s nem akart kezdeményezni, s szerintem mondhatom azt, h ahhoz van szokva, h irányítsák. Igaza van. S kicsit szar is, h csak utólag esett le, de mentségemre legyen, h én az esetek 80%-ban tőlem idősebb aktív/uni pasikkal voltam, s én is ahhoz vagyok még szokva, h a másik kezdeményez, s többet voltam én is inkább a bárány, mint a vadász szerepében. De mostanában már 50-50%-ra jött ki. Bár változó. Spontaneitás na! ;)

Jól éreztem vele magam, s nagyon kis édes, aranyos, srác. S ismét tanultam. Ilyenkor mindig az jut az, mit Jé tanított nekem anno, h; "Jegyezd meg, h az ember nem véletlenül találkozik, ismerkedik meg azzal, akivel. Mindennek oka van, s semmi sem véletlen!"

Volt am olyan kedves, s aranyos, h elkísért a Keletibe, ahol kézfogással és puszival búcsúztunk el. Mikor nyújtotta a kezét kérdőn néztem rá, s megkérdeztem, h csak kézfogás? Mondta, h meg más is, s mikor kezet fogtunk, akkor magához húzott s adtunk egymásnak 2 puszit. Simán lekaptam volna ott mindenki előtt olyan szép a mosolya, de nagyon rizikós a Keletiben.

Mikor a kezét nyújtotta, elkeseredtem egy kicsit, mert azt gondoltam, h nem érezte jól velem magát,  csak a kéznyújtással akar elbúcsúzni, de a magához húzással és a puszikkal megnyugtatott. :)

Szerintem fogunk mi még találkozni "Habbal".
Am nem tom, h mi történt ma, de megfordult az is a fejemben, h "Hab" leadta a drótot, mert 2 ismerősöm is hívott, h; "Mizu?" De továbbra is nem volt a válaszom. Ez a 2 ismerős, kik hívtak, igazi vad oroszlánok, kikhez nincs most kedvem. Az "oroszlánrészt" majd a felköltözés után vállalom be... ;)
Szo, viszonylag kalandos napom volt, s a mai napot is ötösre értékelném!

Csók!
Rion ;)
(K)