Az indifferens rejtőzködés. A személynek ez esetben elvi meggyőződése, hogy meleg identitását nem fedi fel, arra hivatkozván, hogy elítéli, hogy egy személy szexualitásával kapcsolatos jellemzők határozzák meg elsősorban a róla alkotott benyomást, a szexuális orientációt is magánügynek tartják, elutasítják, hogy azt „hirdessék”, „kiírják magukra”. A coming-out-tal kapcsolatos attitűd ezen formájában ( pl. M.74.) lehetnek különbségek abban, hogy a személy mennyire kívánja felfedni szexuális identitását abban az esetben, ha az adott környezetben kérdez rá valaki direkt vagy indirekt módon. ( Megjegyzendő, hogy a coming-out ezen felfogása általában természetesen a tágabb környezetre vonatkozik, nem a közeli barátokra, családra, akik előtt a személy véleménye szerint is fontos, hogy tudott dolog legyen a személy szexuális beállítódása is.)
A coming-out mint értelmetlen/ értelmezhetetlen, éppen ezért elutasított fogalom: a természetes being out ( elve ). A coming-out ezen felfogása remélhetőleg mintegy a „jövőt” vetíti előre, ahol megszűnik az a heteroszexista társadalmi berendezkedés, melyben egyálatlán értelmezhető coming-out fogalma ( vagy esetleg átalakul annak jelentése, és ugyanolyan mértékben vonatkozhatna bármely szexuális identitás nyílttá tételével ). Ezen attitűd úgy fogalmazható meg, hgy a személy teljesen közvetlen, szemtől szembe módon teszi lehetővé, hogy az adott környezet előtt tudottá váljon szexuális beállítódása, de ezt nem úgy teszi, hogy egyszeri, önreflektált közlési aktusról van szó, hanem egy kvázi folyamatos létről ( szexuális, intimitásokban létező lényként is ), melynek természetes, szuverén folyamatában időnként láthatóvá válik a személy szexuális orientációja, identitása is. Fontos megjegyezni, hogy a coming-out-hoz kapcsolódó ezen meggyőződés és az elsőnek tárgyalt ( a coming-out mint felvállalás ) attitűdje nagyon közel áll egymáshoz, a köztük lévő különbséget úgy is meg lehet fogni, hogy a társadalmi valósághoz való közeledés, közelség jellemző a felvállalás coming-out-jára, ahol a személy hangsúlyozza, hogy a társadalmi valóság újrakonstruálandó, és ő ezt a véleményét coming-out-jával is felvállalja. A természetes being-out-tal, ill. inkább annak elvével pedig a személy folyamatában kívánja újrateremteni a társadalmi valóságot, ahol már nem esemény egy coming-out, nem információértékű valakinek a melegsége, vagyis a személy az általa helyesnek tartott társadalmi valóságnak ( mely valamilyen mértékben tagadhatatlanul nem a tapasztalható valóság ) megfelelően viselkedik. Feri ( 58, sz.) jó példa arra, hogy ő már a 70-es években - ahogy korábban írtuk - a természetes being out meggyőződése alapján kívánt együtt érkezni a párjával közös munkahelyükre, együtt étkezni vele ebédidőben, vagyis mindazokat a maguktól értetődő aktusokat megtenni, melyekből egy férfi és nő kapcsolatára hasonlóképpen lehet következtetni. Feri természetesen tisztában volt azzal, hogy a róluk így érzékelhető kép nem lesz „természetes”, „magától értetődő”, de a lényeg, hogy ő viselkedésével pontosan ezt a jelentést szeretné aláhúzni! Feri a jelenben egyébként a felvállalás ( megfontolt! ) coming-out-ját erősen támogatja azon fiatalok esetében, akiknek ez problémát jelent. Roldy ( 43, sz.): „Nem kellett közölnöm [ édesanyjával és bátyjával ], ők megszokták ezt a helyzetet, nekik természetes, hogy ilyen vagyok.” Roldy ezzel a válasszal kívánta elintézni azt a kérdést, ami ennek a folyamatnak az elejére vonatkozott, amikor először váltak konkrét jelek elérhetővé anyja, bátyja számára azzal kapcsolatban, hogy ő fiúkkal keres kapcsolatot - korábban voltak próbálkozásai lányokkal, s egy időben biszexuális identitáshoz ragaszkodott, azután már kizárólag férfipartnert keres – tehát valószínűleg legalábbis egyértelmű nem lehetett mindig is a családja számára, hogy a fiúkat kedveli. Roldy szerint „észrevétlen” volt az átmenet. Roldy-nak elég korán hosszú párkapcsolata alakult ki, 23 éves korától két évvel ezelőttig élt együtt egy férfival: „tudták [ az édesanya és testvér, hogy Roldy-ék milyen kapcsolatban élnek együtt a párjával ], följártak vasárnapi ebédelni (..) jobban szerették a páromat, mint engem.” Vagyis Roldy-nak a családi elfogadása valóban sokkal szerencsésebben alakulhatott, mint akár ma sokak számára. Marciról ( 18, sz.) elmondható, hogy az utca nyilvánossága előtt is coming-out-olt, vagyis a barátjával való közelséget természetesen szeretné megélni az utcán is ( ahogy azt a legtöbb nő-férfi páros magától értetődően megteszi ), M.75.
( Forrás: http://kutatas.gay.hu )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése