Vidék, Bözském, pénz, Anyum

Tessék meghallgatni ezt a számot! Nagyon likeolom! Olyan széééép!  :)

 

Délután volt itt egyik rokonom. Én voltam csak itthon. Éppen a szakdolgozatom írtam. Beinvitáltam, hellyel és itallal kínáltam, ahogy illik. Erre megszólal, h mi ez a kedvesség? Látta rajtam, h meglepődve, s értetlenül nézek rá, mire mondta, s elkezdte utánozni, amit csináltam. "Foglalj helyet!"- s lassan kedvesen, szint már nőisen kinyújtotta a kezét.

Ehene-e! - mondom. Bocs, h élek! Aztán elkezdett beszélni, én meg magamban folyton javítattam ki mondandóját. Olyan hülyén, s rosszul fejezte ki magát, h idegesített! ( Am most jót mosolygok, mert velem meg ugyan ez a hiba az írás terén! ) XD Aztán válaszolgattam, s néhány szavam nem értette, s leteremtett, h magyarul beszéljek már! E- mondom! Jó, h meg nem lincsel már! Már majdnem mondtam neki, h most sajnos sok elfoglaltságom van, de amilyen vad paraszt, lehet nem is vette volna az adást... -.-'  Elegem van már! Ha nem vidéki módjára viselkedek, s ha van egy kis pesti megnyilvánulásom, akkor már egyből megszólnak! Nem csak már a szüleim, de mint anno említettem, még a saját korosztályom beliek is leszóltak már!

Május elején lépni kellene már innen a fenébe! Április végén kiköltözök Egerből, s Májusban meg Pesten kellene már folytatni életem. Nap nem telik el, h ne hagyjanak itthon nyugtot nekem!

Akkor felhozta a politikát is; JOBBIK!!!!!

Majdnem a fejem fogtam. OH MY GOOOOD - mondom! Csak, mondta, mondta meg mondta! Én meg elmerengtem, h 1 éve még nem volt ilyen erős a Jobbik, s akkor nem is volt ennyi hülye ember a tagok közt. Most meg.... PFFF... ( S ismét csak hangsúlyozom, h PONT, PONT, PONT! ) De jó, h megszakítottam velük a kapcsolatom! Bár olykor még így is betalálnak... Hiába mondom nekik, h már nem érdekel!... -.-'

Am megtaláltam a pénzt, amit kerestem már pár napja. Ma délelőtt volt egy kis időm, s eszembe jutott, s elkezdtem ismét kutakodni. Kincstári takarékjegyről van szó. Igaz. Az egésznek csak egy töredékét találtam meg, de találtam igazolást a teljes összegről is, de h azok hol vannak nem tom. Elkeseredtem, mert sajnos anyum nevére volt írva, s nem az én nevemre. :( Így tuti nem nyúlok hozzá. Nem fogom meglopni a szüleim. Képtelen lennék rá.

Gondoljatok bele! Nagyon szar érzés volt! Otthon voltam nyugodtan egyedül. Ott térdeltem, a kutakodás közepette, kezembe a több százezer forintos takarékjeggyel... Megfordult a fejemben, h gyorsan elszaladok, s megpróbálom pénzbe kiváltani, de lehet nem is adták volna, mert nem az én nevemen volt, de mivel családtag vagyok, lehet kiválthattam volna. Nem tom. Nem értek hozzá!

De nem voltam rá képes, mert nem vagyok olyan. Gyötörne a lelkiismeret, s tudom, h így egy egész életre hadat üzentem volna a családomnak. Nem akarom... ...Akármennyire is haragszom rájuk...

Akkor délben felhívtam Bözském, ki éppen akkor kelt. Úgy örült nekem, s én meg neki. Hiányzik a kis Majom! :/ :) Nagyon várom már, h este beszéljünk. A szombattól hol parázok, hol nem.... :)

Olyan köcsög buzi vagyok, h Dávidomra is féltékeny vagyok! XD Mondták mindketten, h hülye vagyok, s nem másznának a másikra, amit tudok, de akkor is hülye vagyok, mert nagyon szeretem a kis hülyét! :)

Aztán megerőszakoltam magam, mármint, h erőt vettem magamon, s nekiültem a szakdolgozatomnak. El is akadtam egyből! XD Össz-visz haladtam 1 oldalt. :S Aztán felhívtam Timim, kivel bazz fél órát beszéltem! :S De jó volt. Elmondtuk egymásnak gondunk, bajunk, s én nagyon megkönnyebbültem, s jó volt utána. Lelki peace. :)

Egész délután kint ültem a kerti hintánkban, s pötyögtem, meg ugye telefonálgattam. Tök jó idő volt ma. Virágoznak a fák, s finom virág illat száll a levegőben. Kertvárosban nagyon jól lehet érezni, mert a mi házunk konkrétan a hegy lábánál van, ami tök jó, mert a hegyről is zúdul alá a kellemes tavaszi illat, valamint, ha este kiülök, zajong az erdő, a sok madár csicsergéstől. Szeretem hallgatni nagyon, mert a madárcsicsergések mindig megnyugtatnak. :)

Aminek viszont nem örülök, az a sok bogár. Szállnak itt össze-vissza, jönnek a méhek is, miktől úúúúgy félek, meg majd a a darazsak, de miktől a legjobban rettegek, s a világból kitudnék szaladni azok a PÓKOK! WÁÁÁÁÁÁ!!!! Nem csak tű, de pók fóbiám is van!

Anyum hazajött normális volt. Aztán ragadtam az alkalmon, s felhoztam neki ismét a költözés témát, mitől ismét vérszemet kapott, s elkezdte fújni, h Pesten telebeszélték a fejem, mire ismét kinevettem. Olyan aranyosan kis butácska. Olyan Kiszel Tünde feeling. ( Jaj, de megint finoman fogalmaztam... )

Bátorkodtam neki bejelenteni a pénz igényemet is. Először indítottam a lagzira szánt pénzzel. Az a pénz mamámnál van, s azt nem fogja odaadni, még meg nem nősülök. Oké mondom. Ezt benézte. S ha meghal? Akkor ahhoz a pénzhez anyum fog hozzájutni! Erre csak mosolyogtam. Jött a következő menet. A kocsira szánt pénzem. Az anyumnál van, de azt a kocsira szánja, s nem azért, h én elherdáljam Pesten. Oké!. 3. kör. A takarékba tett pénzem, amiket ballagáskor, meg egyéb ünnepekkor kaptam? - Mondjak le róla! OKÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ! Határozottan megmondta, h bármikor mehetek, de Ő NEM FOG SEMMIYLEN FORMÁBAN SEM TÁMOGATNI!

Mondtam neki, h muszáj leszek költözni, mert nem fogjuk tudni elviselni egymást, mire válaszként az jött, h eddig is elvoltunk úgy ahogy.

Mosolyogtam egyet, s mondtam neki, h azt miért nem veszi figyelembe, h azért, mert akkor nem voltam itthon nap, mint nap?!

Erre egy kicsit elgondolkozott, s azzal a hülye, átlátszó gyenge kis szöveggel jött, h csak én akarok menekülni, s én nem tudom csak őket elviselni! XD Erre megint hangosan elnevettem magam, s mondtam is neki, h ezt Ő se hiszi el. S csuklóból elkezdtem neki sorolni azokat a dolgokat, amik egyértelműen az irántam való gyűlöletét igazolják, mikre csak annyi volt a válasza, h azok véletlen, s csak pillanatnyi dolgok voltak részéről...

Ja! - mondom - oké! Bocs! Ezzel meg van oldva minden.

Jött még egy nagyon "sweet" rohammal. Azt mondta, h látszik, h tényleg betegek vagyunk! - Mármint mi melegek. - Csak rám kell nézni, milyen sápadt vagyok... -.-' XD Hát nem aranyos?! XD Annyira aranyos, h már úúúúúúúúúgy utálom! :@

Aztán nagy levegőt vett s valami nagyot akart mondani, de nem mondta. Biztattam, h mondjad. Ki vele. Nyugodtan! Rugdossál még anya! Köpj le! Vess meg! Add ki magadból! Legalább könnyebb lesz utána!

Erre csak összehúzta a szemét, s annyit mondott azzal az undorító flegmaságával, h; "Pff! Inkább nem is mondom, h mit kellene veletek csinálni!" majd sarkon fordult, s elviharzott.

S ilyenkor az ember ne kiáltson bosszút?! Egyre erősebben érzek késztetést, h megbosszuljam mindezt! BOSSZÚT! BOSSZÚT! BOSSZÚT!

Aztán bementem az öregekhez, mert segíteni kellett nekik, s mikor hazajöttem, akkor egész kulturáltan, s higgadtan elbeszélgettünk, de ismét elmondta, h nem fog pénzt adni.

Mondtam neki, h szombaton megyünk bulizni, s h most délután indulok itthonról, mert megyünk sétálni, vásárolgatni is a belvárosba. Kötözködött, s nem örült neki, de nem mondta, h; "Felejtsem el!"

Na! Megyek, mert jött Mancim.

Csók!

Rion ;)

(K)