2010. május 24., hétfő

Gondolataim

 

Nem volt egy jó nap a mai. Anyumnak meséltem egy kicsit a szombati buliról. Tényleg csak egy keveset meséltem neki. Elmondtam, h kikkel ünnepeltem együtt, milyen ajándékokat kaptam. Erre anyum már ennyiből levágta, h ilyen szülinapi ajándékokat, csak a lányok adnak egymásnak! Ne nézzem hülyének! Legbelül mindig is sejtette Ő, h melegekkel költözöm össze! Az ajándékok pedig, karkötő, pulóver, képes könyv (szépfiúkról) bonbon, torta, meg a héliumos lufik voltak. :)

Mondtam anyumnak, h holnap megyek Pestre. Persze egyből flegmán megkérdezte, h na ugyan minek megyek már megint?! Mondtam, az igazat. Állást keresek, elmegyek Csabihoz, elhozom az ajándékaim, s vele is elakarok komolyabban beszélni, s találkozok Ricsivel.

Nem mondott semmit. Szerintem tudja, h Ricsi a barátom, bár még ez is bizonytalan nálam, h Ő most ezt biztosra tudja-e?…

Ma beszélgettem emberekkel, s mivel bekövetkezett az, amitől tartottam, így sajnos radikális lépéseket kell meghozni, s pár emberhez ultimátumot kell, h intézzek. Köztük olyan személyeket kell, h válaszút elé állítsak, kiket kedvelek, szeretek.

A mai nap végére oda jutottam, h már nagyon bánom, h egyáltalán megünnepeltük a szülinapom. Bánom, h lementünk az Alterbe, s egyáltalán! Bánok mindent! Emberekben csalódtam. Olyan személyekben, kiket barátomnak gondoltam. Nagyon elbizonytalanodtam. Úgy érzem, h egyesek ellenem fordultak, s direkt csinálják azt, amit csinálnak, h minket, s így engem is tönkre tegyenek. Szeretném hangsúlyozni, h nem egy dologra, nem egy eseményre gondolok, hanem több személyre, s több dologra is.

Olyan helyzetbe kerültem, miben még nem voltam. Lápos, mocsaras, undorító egy helyzet ezt. Utálom! Utálom, h bizonytalan a környeztem, a helyzetem. Ezért leszek kénytelen radikális eszközökhöz nyúlni, s válasz út elé állítani egy pár embert.

Veszélyt érzek. Újból veszélyt, mind a haverok, mind a barátok részéről. Veszélyeztetik kapcsolatom, mihez ragaszkodok, s nem fogom hagyni, h olyan dolgok történjenek, miket nem kívánok.

Ezúton is üzenem mindenkinek, h én kompromisszum kész vagyok, s nyitott vagyok, a KULTURÁLT, s HIGGADT beszélgetésre, továbbá nem vagyok hajlandó felülni semmiféle provokációnak, s értelmetlen, indulatoktól vezérelt beszélgetésekbe sem fogok belebonyolódni! Nem haragszom senkire. Az más, h páran zuhantak a szememben, s csalódást okoztak nekem, s mielőtt még bárki, bármilyen formában is reagálni kívánna az olvasottakra, inkább ajánlom, olvasson át még egyszer, mert annyira fásult vagyok már, h nem leszek hajlandó újra azt elmondani, amit már egyszer leírtam!

De, mivel empatikus személy (is) vagyok, megértem a többieket is. Tudom, h mit, s miért csináltak. Ezért nem haragszom senkire. Olyan ember vagyok, h először hagyom, h az érzéseim száguldjanak bennem, majd miután lehiggadtam, átgondolom a helyzetet, nem csak a saját érzéseim, gondolataim, hanem a másik fél helyzetét is. Általában, ha ilyen helyzetek merülnek fel, akkor mindig megyek futni, vagy gyúrok ,s nekem ezek mindig segítenek, abban, h lehiggadjak, s tisztán lássak.

Optimista személynek is vallom magam, s úgy gondolom, h ezekből is tanul az ember. Nem csak a saját hibámból tanultam, hanem másokéból is. Tehát a “jó” az egészben, – ha lehet ennek nevezni, - h tapasztaltabb lettem egy kicsivel.

Zöldfülűek vagyunk még, s a hétvégén vesztett a színéből az a zöld. Minden egyes alkalommal többet tudunk, tapasztalunk, de most egy hatalmasat léptünk előre.

Rájöttem arra is, h eddig én nagyon rosszul gondoltam azt, h a kor számít. Ez nem így van. Az számít, h ki mennyire tapasztalt. Élhet, gondolkozhat egy ember 19 évesen úgy, mint egy 30 éves, s 30 éves ember is élhet úgy, mint egy 16 éves kis tini. Az élet, s ezáltal a tapasztalat az, ami megneveli az embert, nem a kor. Vannak olyanok, kik 20 éves korukra már annyi mindent megéltek, olyan sorsuk volt, annyi tapasztalatot szereztek, h talpraesett, felnőtt embert faragott belőlük az élet. S igaz ez vissza felé is. Lehet bárki 30-40 éves, de ha csak a megszokott szürke, monoton, egyszerű életét élte, az nem tudhat annyit, nem lehet “bölcsebb”, h így írjam, mint az a fiatal felnőtt gyerek, kiről pár sorral fentebb írtam.

Hamarabb megcsapott a felnőtté válás előszele, mint én azt gondoltam, s vártam volna. :(

Szomorú dolgok ezek. Változnak az elveim, változnak nézeteim, változok én magam is. Változik a világ, s vele együtt mi is…

Csók!

Rion

(K)

Ui.: Ezt a számot pedig küldöm azoknak, kik esetleg magukra ismertek. De küldöm azoknak is, kik nem. :)

3 megjegyzés:

meztelencsiga írta...

látom belekóstoltál az igazi (buzi)világba is...

Névtelen írta...

ez még csak a kezdet, lesz rosszabb is, a buzivilág ilyen.

Rion írta...

Tudom! Nem ez az első, s nem is az utolsó eset... :) :/