2010. szeptember 25., szombat

Gondolataim… … Na meg a nők!… –.-‘

 

Idézet mára:

Sajnálatos módon az emberi arcot leginkább megszépítő erők a gond, a veszély meg a kemény, megfeszített munka.

Irwin Shaw

 

Kedves Naplóm!

20:24 van. Vonaton ülök, s száguldok haza. Este 10kor csapódom majd csak be Kertvárosba. Nagyon fáradt wok már most.

Húzós egy napom volt. Nem is akartam ma se írni, mert továbbra sincs hangulatom semmihez, de írni kell, mert jó.

Nem fog az agyam. Azt se tom, hol kezdjem, mit írjak. Annyi mesélni valóm lenne, de tompra vagyok. Fásult. Olyan semmilyenes…6a00d83451cc7469e201348627b102970c-250wi

Fülkés kocsiban ülök, s csak a laptopom világít és olykor-olykor kipillantok az ablakon, mikor elszáguldunk a sok település mellett. Sárga lámpafények. Üres utcák. Fehéren megvilágított templomok.

Aztán a nagy semmiség. Feketeség. Vagyis csak az ablakon tükröződik vissza a laptopom. Haj-jaj…

Leírtam az előbb, h nehéz az élet, de kitöröltem. Nem nehéz. Sőt! Inkább csak kihívásokkal teli. A rossz dolgokat kihívásnak kell tekinteni, a szépeket  és a jókat, pedig észre kell venni.

Úgy élem, - s szerintem nyugodtam írhatom, h éljük – mindennapjaink, h szinte észre se vesszük a jót, s a szépet! Csak akkor már, mikor nincs. S ilyenkor meg csak merengünk, h; Haj! De jó is volt akkor!

Jó! Bizony jó! De legalább volt. Megélted. Sajátodnak tudhatod. Beteszed egy képzeltbeli kis dobozba, majd fel a polcra a többi szép emlék mellé.

Ugye, h van ilyen?

Aztán hátralépsz egyet, s azt látod, h nem egy doboz van. Nem pár doboz… Hanem szinte egy egész polcnyi! S ez olyan jó! Kellemes érzéssel tölt el… …és persze egyben  fájdalommal is, h már nincs. H már vége.

6a00d83451cc7469e201348627b34d970c-250wiMosolygok. Sírok. Lenyugszom, s visszatérek a jelenben, mert nem szabad a múltban élni. A szép dolgok, rosszak is lehetnek. lehangolhatnak lelkileg. Mire észbe kapsz, ismét a dobozodban turkálsz, s azt veszed észre, h szellemileg, érzelmileg teljesen lehúzott.

Örülök, h dolgozok. Így kevés időm van, h a polcon, a dobozokban turkáljak. Gyakran kényszerítenem kell magam, h ne turkáljak a dobozokban. A múltban.

Na, de szerencsére gondoskodtak rólunk a fentiek, s megáldottak minket a nőkkel, akik szintén gondoskodnak róla, h eltereljék a gondolataid, s merengés helyett az őrületbe kergessenek! :)

Konkrétan ma áramszünet volt nálunk délután, pont amikor a legnagyobb volt a forgalom. Elszállt minden. ( Még jó, h a világítás megmaradt! :) )

Aztán mikor 5 perc után sikerült újraéleszteni a rendszert, s 1 kasszában 2-en dolgoztunk egyszerre, akkor bekattant egy nő, h nem lehetne gyorsabban?

Először fel se néztem az illetőre, hanem csak udvariasan türelmet kértem tőle, de csak nem hagyta abba, s elkezdett hisztériázni, h itt vár már mióta, s h gondoljuk mi ezt, s h milyen felháborító?! Tüttörü, tüttörü, tüttürü…. –.-‘

Annyira mondta, h Rion Úrfinál is szakadt a cérna, s “nagyon szépen” ránéztem, s “kicsit” erélyesen közöltem vele, h szinte minden emberünk a kasszában dolgozik s megkértem, h szíveskedjen türtőztetni magán, hisz Ön mögött még jó pár tucat ember áll és vár TÜRELMESEN! ( Magamban persze szinte üvöltöttem neki, h BA.D MEEEEEEEEEEEEEG! )6a00d83451cc7469e201348627b46a970c-500wi

Aztán volt még egy másik idióta. Mentem le a pihi szobába. Éppen mentem ki az ajtón, ő meg jött volna, s kicsit nekivágódott az ajtó, ahogy nyitottam. Erre meg rám mordult, h “kössz!”

Én meg kedvesen rámosolyodtam, s mondtam neki, h; Szivi!

Erre meg le hülyegyerekezett. Ez az egész pont a fent említett hajtás után volt, szo gondolhatjátok… A testem, s a reflex átvette az irányítást az agyam felett, s megálltam, s visszaszóltam, oly köcsög cigány módjára, h mi van ba.d meg?! Mire gyűlölt szemekkel nézett rám, s kilépett az ajtón.

Amilyen stresszes voltam, még jobb, is h elment. Nemszeretem, mikor ilyen vagyok. Utálom ezt az énem. Nagyon ritkán jön elő ez a ”köcsög én”, ahogy nevezem, de előfordul.

Morgolódtam egy darabig magamban, h h gondolta ez a Bitch?!  Azt hiszi, h átlátok én az ajtón, h ő ott van, v mi?! Mikor beértem a pihenőbe, s kicsit lehiggadtam,  el is mosolyodtam, mert egyből eszembe jutott Csipkés Zoltán a Móunikából, h; FELPOFOZOM A KUTRVAANYJÁT! XD

Mára lényegében ennyi elég is szerintem. Írtam eleget ahhoz képest, h nem is volt kedvem írni…

Na! Holnap délután megyek vissza Pestre. Estére pedig megyek a belvárosba lakásnézőbe, mert egyik kolléganőmnek van kiadó lakása.

Szo holnap este majd jelentkezem! :)

Csók!

Rion ;)

(K)

6a00d83451cc7469e201348627b56f970c-500wi

Nincsenek megjegyzések: