Szeresd a női fehérneműket!

 

Idézet mára:

Változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba.

Paulo Coelho

 

Tegnap melóban ismét láttam Gáborral ismerősöket. Az egyikről kiderült, h mindkettőnk ismerőse. Szeretek Gáborral dolgozni. Sokat hülyülünk. Konkrétan állandóan. :)

Kajaszünetben kimentem, s tettem 4 rugó foglalót, a táskámra. Pont az utolsó darabot tetettem el. Szombaton megyek érte, s megveszem. Várom már. :)

A melóhelyen van 1 új kolléga, ki ideiglenesen nálunk tanul be, aztán megy szegedre, mert ott is nyílik majd H&M. Szo este zárás után pakolgattuk a ruhákat, aztán Kriszta – az üzletvezető – szólt mindenkinek, h menjünk a női fehérnemű részlegre, mert úgy néz ki, mint ahová bebaszott az atom.

Pakolgattuk, rakosgattuk, aztán Rionosan elszóltam magam, h; “Wááá! Herótom van már a női bugyiktól” Úúúúgy útálom őket!”

Persze szinte mindenki mosolygott, s értette, h miről is van szó valójában, erre meg a szegedi csaj beszól, h hát pedig neked ezt szeretni kell!

Hu húúú! Lehet, h csak én éreztem így, de megdermedt a levegő, s mindenki megállt egy pár másodpercre. Kriszta konkréten velem szemben pakolt. Egymásra néztünk, s mindkettőnk arcára ráfagyott a vigyor. Aztán én szólaltam, meg, h kell, nem kell, de én akkor is útálom már ezt a sok női göncöket!

Aztán este 10 után együtt mentünk hazafelé egy darabon a Krisztával, s mondta, h látszik a szegény csajon, h vidéki, mert annyira nem vágja a témát, h az valami elképesztő! :) Tök ari volt, ahogy mondta, h nem éti, h h lehetnek egyesek ennyire vakok stb, stb stb…

Akkor a múltkor a másik (szintén meleg) főnökömtől elkértem egy tök jó zene mix cd-t. Mert zárás után betette (mármint a cd-t a lejátszóba :) ) s szólt a Gaga, Madonna, s minden egyéb mi egy tipikus buzinak jó hallgatni. :) Szo nagy like számok vannak rajta. :)

Akkor az egyik kedves kolléganőm tök olyan, mint Tóth Gaby. Hasonlít rá a hangja is meg minden, s annyira szeressük Őt is. :)

Tegnap kertvárosi ismerősök vásároltak nálunk. Először jött az érzés, h néz valaki. Pont a kasszába voltam, s ilyenkor dolgozok, mint egy robot, s mikor volt felnéztem akkor láttam meg a volt általános iskolai osztály társnőm anyukáját, volt óvoda társam ( mekkora cink már mi? XD) s barátnőit. Direkt hozzám jöttek vásárolni.

Kriszta főnököm meg ott volt velem a másik kasszában. Közben faggatak, h mizu, én meg kínomban mosolyogtam, s válaszolgattam készségesen. Nagyon kellemetlen volt az egész számomra.

Ha anyum tudná, biztos szívrepedést kapna, s haránt fekvésben lenne benne a csenge (eszperente), mert ugye h jaj, megtudják otthon! Szarom le! Anyum ilyen nagy para gép szo még azt se mondtam el neki, h tudják rólam a volt  csoporttársaim, s a kollégáim is tudják, de nem fogná fel, h így is elfogadnak… –.-“

Szo Kertvárosnak is megvan a hátránya, h nincs oly messze Pesttől, s sokan járogatnak fel, még ha csak plázázni is, vagy csak egy 10 packos zoknit, s boxert vesznek is.

Este elég szarul voltam, s most se vagyok túl jól, mármint ami a lelki állapotomat illeti, de erről nem beszélhetek sajnos. Magamnak megírtam a blogban, h mi a helyzet, de nem tettem közzé, csak elmentettem a piszkozatok közé.

Na! Mára lényegében ennyi.

Holnap este talizok a fogadott Bátyámmal; Broafkával, de sajnos vele csak 1 órácskára tudok összefutni. 20-21-ig vele, aztán Mancival fél 10-re megyünk fodrászhoz, szo nem tudom, h mikor jelentkezek majd.

Na! Csók!

Rion ;)

(K)