Idézet mára:
Modelleket építünk, hogy megmagyarázzuk a természetet, de a modelljeink felpattannak a papírról, betörik a természet ajtaját, és elűzik eredeti lakóit.
Továbbra sincs kedvem semmihez ezért azt a bejegyzésem teszem közzé, amit tegnap kellett volna, mit hétfő délelőtt írtam a vonaton, úton Pest felé;
Jó volt otthon lenni. Főleg most, h ilyen szép idő volt. Ilyenkor a legszebb Kertváros. Hazamentem, kajáltam, meséltem az ősöknek, meglátogattam szüleim öregeit, s Rion úrfi olyan dologra vetemedett ott, amit Ő maga is nehezen hisz még most is el.
Szóval az öregéknél meglátta a szépen megterített konyhaasztalt, min szalonna, paradicsom, paprika, s jó erős zöld paprika vót.
Hát Rion úrfika ezt úgy megkívánta, h leült, s neki is kezdett kóstolgatni, aztán olyan jó csúszott az egész, h szépen be is kajált belőle! XD
Az más kérdés, h a pofán meg lángolt vagy még fél óráig a kaja után az erős paprikától, de papám csak biztatott, h had szokjad csak! Ez adja az erőt. Minden nap kellene ilyet enned, s meg se éreznéd már akkor! Meg a szalonnátó se biztos így néznél ki mint most-e ba.d meg! XD
Hát jót mosolyogtam, mert elég sokat beszélgettem most az ősökkel, s felfedeztem azt, h mennyi mindnet örököltem én tőlük is. Mikor hülyülök a haverokkal, munkatársakkal, akkor parasztosan kezdek el beszélni. Épp úgy, mint az ősök. :) ( Na meg persze, mint Vámpír Ági! XD)
Sze jó vót no! XD ;) :P
Este meg miközben gyúrtam otthon, arra jöttem rá, h otthon azért megy sokkal jobban az edzés, mert tükör előtt csinálom, s látván magam, nem fáradok el úgy, mint az albiban, ahol nem tudok tükör előtt edzeni. Mert a tükörnél látom azt, h miért küzdök, s ez erőt ad, h nyomjad, nyomjad, nyomjad! Még, még, mééééég!!! ;) :P
Találkoztam egy volt Jobbikos ismerősömmel s örömmel vettem tudomásul, h már ő is csalódott a jobbikban. Jót beszélgettünk, s tök furi volt az egész. Nem tudom megmondani miért. De úgy alapból már a vidéki emberek furik. Na meg ez is! “Vidékiek!” Én is közéjük való vagyok. De még sem. Én is az voltam, s már “Pestinek” mondom magam.
Más lettem az biztos. Mind belsőleg, mind külsőleg. Ha találkozok kint az utcán régi kertvárosi barátokkal, ismerősökkel szinte kivétel nélkül mindenki megjegyzi, h h megváltoztam, mennyire Pestiesen öltözködöm, meg a szóhasználatom is, h városiasodott stb…
Jaj, jaj! Meg ha merek mondani egy idegen szakkifejezést! Pffff! Kis híján ereszd el a hajamat szokott belőle keletkezni! Arra valamiért nagyon tudnak ugrani! “Mi bajod van?! Magyarul beszéljél nekem ba.d meg!” :) :/ :S
Pl.: A shopban szinte csak idegen kifejezéseket használunk, s már annyira magamévá tettem őket, h néha eszembe se jut a magyar jelentése! :/ S ha mesélek az otthoniaknak, s visszakérdeznek, h mi az ott kell öööööö-znöm fél percekig mire magyarul körbeírom, h mi az, s ők meg rávágják a maguk kifejezésével. Pl.: A Floor managert nem is tudtam, h mi a magyar pontos kifejezése. Tudom, h mi az, csak a szót nem tudtam, h részlegvezető. :) :/ Na mind1!
Néztem anyummal tegnap este a naplót, s döbbenve láttam, h valójában mi is történt Devecseren. Milyen hatalmas pusztítás történt! Tiszta Csernobil. Nagyon durva. Rendesen sokkolt!
Megható interjút is közöltek. Egy fiatal család, kik már egyszer eltemették fiatal gyerekük, s most megint meghalt az egyik, a másik meg Pesten van egy kórházban, s nem is tudnak róla semmit. Aztán sikerült elérni, s mutatták, ahogy először beszélnek egymással telefonon. Beszéltek volna, csak nem tudtak, mert sírtak. Lehetett hallani, h a telefon másik oldalán, h sír a szegény kislány. Hát én is elsírtam magam. Még most is bekönnyezek. Jaj… :(
Mindig csak a bajok vannak. Katasztrófáktól dús 2010. Átkozott egy év ez az biztos. :/ Remélem, h nem 2012 előjelei… :S
Az 1749-es számot hívó vagy az erre a számra az „ISZAP” szót szöveges üzenetben küldő ügyfelek 200 forintot adományoznak.
A Magyar Vöröskereszt emellett a következő számlaszámra:10405004-00026547-00000000 is várja az adományokat. A közlemény rovatban az "ISZAP" szót kérik feltüntetni.
Végül pedig egyik ismerősöm által készített kis videóval szeretnék megemlékezni a katasztrófáról:
Mára lényegében ennyi!
Csók!
Rion
(K)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése