Idézet mára:
Az ember sokkal könnyebben alkot magának rossz véleményt arról, akit megbántott vagy akinek szándéktalanul is ártott, mint arról, akivel jót tett.
Ismét vonaton ülök. Robogok vissza Pestre. Jó volt otthon lenni. Nem sok kedvvel hagytam ott Kertvárost. Anyummal szerencsére már nem veszekedtünk kb.: 1 hónapja. Nem tudom, h minek köszönhető, de megenyhült, s normálisan beszél már velem, s a meleg ismerőseimről is kérdezősködik, h mivan velük. ( “Őtőle kérdezed meg, h mivan velem!” :D )
+ Ismét olya normális velem, mint anno, mikor még nem bújtam elő neki. Próbál felvidítani, meg bátorít, s biztat, igaz velősen megmondja mindig a véleményét, ami lehangol olykor, de tudom, h igaza van.
Apummal is normálisan tudtunk váltani néhány szót, ami nagy, s ritka dolog. Segédkeztem a gallyakat összevagdosni, amitől meg is fájdult a csuklóm, s kicsit vízhólyagos is lett egy helyen a tenyerem, s persze apám se tudta megállni, h ne szóljon be, h h fogom azt a szekercét, meg, h milyen kényes vagyok, h karcos lesz a kézfejem a gallyaktól, meg h minden egyes aprítás végeztével leporolom magam!
Mondom; Jó van hagyjááá mááál! Felvoltam készülve, h ismét szóváltásba keveredünk, de nem szólt vissza, ami meg is lepett. Nem szeretek ilyen alantas fizikai munkákat csinálni, de most jól esett kint a friss levegőn tevékenykedni.
Tegnap délután itthon lefeküdtem egy kicsit pihenni, s el is aludtam, olyan fáradt voltam a pénteki egész napos melótól. Est néztem egy darabig az X factor-t, de egy idő után meguntam, s inkább aludtam. Meglepő, de már 11 tájékában sleepingeltem. :)
Szo gyorsan eltelt a hétvégém sajnos. Ma hívtak a melóból, h délután helyett délelőttre menjek be… … Most azon filózok, h lehet, h pont elég volt ez a 2 nap szabadság, mert ha nem dolgozok, akkor van időm emlékezni, ami nem jó, s nem is akarok. A munka pedig legalább leköt, s még ha egyesek miatt olykor-olykor nehéz, kelletlen, s gáncsolnak burkoltan, de mégis megedz az is, s ők kötnek le és nem az emlékeim, érzelmeim.
Akkor tegnap este elalvás előtt szokásomhoz híven zakatolt az agyam, s rájöttem arra, h az életemben van egy olyan személy, aki szinte tök ugyan olyan belsőleg ( s mondhatni, h külsőleg is sok a hasonlóság köztünk ), mint Én. Szinte alig ismerjük egymást, de mégis tudjuk, legalábbis én már észrevettem, rájöttem az együtt töltött idők alatt, h sok a közös tulajdonságunk. Tudom, h amit Ő csinál, azt jól csinálja, mondhatni profi, – ami miatt becsülöm is - s mikor cselekszik, dönt, tudom, h én is így, hasonlóképp cselekednék, döntenék stb. És ezek a sok hasonlóságok miatt annyira azonosak vagyunk, h már taszítjuk egymást. Mondhatni, h olyan a helyzet köztünk, mint apummal. - Vele is tök egyek vagyunk, mint persze egyikünk sem hajlandó elismerni, s utáljuk is egymást. - Természetesen vannak eltérések is, de erre az egészre tulajdonképp egy kedves… … - most így írom - ismerősöm hívta fel a figyelmem. Először persze nem vettem komolyan, sőt lehülyéztem, meg gondoltam, h nem látja át rendesen a helyzetet, v befolyásolta, v mit tudom én, de ő csak mondta, h; “De, de! Figyeld csak meg jobban!” Tegnap este, ahogy komolyabban elgondolkodtam ezen, azt mondom, h igen. Lehet, h van benne valami. Sőt!…
Továbbá az álmaim is ezt támasztják alá, mert hétköznaponként emlékszem, h többször, s sokat álmodtam róla is. Nem szeretem őt. Helyesebben nincs vele bajom, csak mivel egyértelműen éreztetni felém utálatát, ezért én se nagyon liekolom őt. Sejtem, h miért nem bír, de azokon már változtattam, s folyamatosan változok, de nem érzem továbbra se, h enyhült volna részéről a gyűlölete. :/
Persze próbálom megoldani, v legalább enyhíteni a köztünk lévő ki nem mondott, de egyértelműen létező konfliktust, utálatot, de ehhez a másik félnek is úgy kellene hozzám állnia.
Am tudom, h a többségetek nem ért ebből semmit, v félre értíi, másra gondol, de nem is kell értenetek, hisz ez egy napló, amit lényegében magamnak írok immáron már 11 éve.
Na mind1. Nem akartam erről se írni, de azért van ez a kurva blog, h leírjam azt ami idebent zakatol, s ez már rég óta bánt, s most született meg, h ha burkoltan is, de leírjam.
Na meg ez hülye burkolózós dolog is! Már annyian ismernek, s olvassák a blogom, h nem tehetem meg azt, h úgy írjak, ahogy szeretnék, s ahogy anno a kezdetkor tettem. Akkor megtehettem, s meg is tettem éppen azért, mert nem volt senkivel kapcsolatom. Nem ismertek, s nem tudták, h ki az a Rion. Mostanra ez már megfordult s a többség már nagyon is jól tudja, h ki az a Rion, mint, h nem. Sőt! Vannak, akik csak Rionnak hívnak, s ha a valódi keresztnevem mondom a telefonban, akkor nem tudják, h ki wok. –.-‘ :)
Szo már kurvára de nem nevezhetem nevén a dolgokat, s írhatom le azt, s úgy, amit szeretnék. Helyesebben leírhatom, s le is írom, csak nem teszem mindet közzé, szo így írok én naplót. :)
Na Drágáim! Mára lényegében ENNYI! Holnap majd jelentkezem!
Csók!
Rion ;)
(K)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése