Idézet mára:
A sírban majd eleget pihenünk.
Sziasztok!
Sorry, h nem jelentkeztem az elmúlt napokban, de kicsit padlót fogtam.
Naplóm jellegéhez híven kronologikusan kezdem a mesélést. 
Szo!
Véget ért a “Corvin projekt”! Szombaton dolgoztam ott utoljára. Az egyik kollégám megdicsért az utolsó napomon, miközben rendeztük át a férfi részleget, h jó csapat “munkás” vagyok, s h jó velem dolgozni, mert nem linkeskedek, s finnyáskodok a munkától, mint egyesek, és kedves, s segítőkész vagyok.
Jót mosolyogtam egyrészt a kifejezésért, h “munkás”, + h már most vannak náluk is morgások. 
Így visszanézve a hetet, annyiban jó volt, h megismertem új arcokat is, amit szeretek. Bent volt nálunk André, aki 1 éve volt a csillag születikben, meg nem is tudom már, h melyik celebet láttam még nálunk. Viszont nem volt az a pergés, mint nálunk szokott lenni, ami rettenetesen hiányzott, mert engem az (is) tart életben, na meg a kollégák is hiányoznak. 
De szerdától belecsapok végre már ismét a lecsóba! Addig viszont 3 nap szabadság. :/ ( Maival már csak kettő. ) Annyiból jó, h lesz időm –legalábbis remélem – kipihenni magam. Viszont nem nagyon tudom, h mit kezdjek magammal.
A tegnapi napot elütöttem azzal, h semmivel.
A délelőttöt végigaludtam úgy ahogy van. Dél körül tértem magamhoz, bár azt kívántam, h fel se ébredtem volna. Eleinte, csak üldögéltem, merengtem, aztán elkezdtem takarítani, meg csináltam magamnak bundáskenyeret, csak h lekössem magam valamivel. Persze 2 helyen ismét csak rám fröccsent az olaj, s egész nap vizes ruhával a kezemen szaladgáltam otthon, de túléltem. Aztán neteztem szinte egész nap, majd bementem a belvárosba megnézni egy kiadó szobát, de előtte tök véletlenül összefutottam egy kedves barátommal. Beszélgettünk egy jót, aztán mindketten elindultunk utunkra. Elmondása szerint drasztikusan lefogytam, bár szerintem már picit visszahíztam, s nem nézek már ki oly ijesztően. ( Hangsúlyozom: SZERINTEM! )
Az albi jó helyen van, kedvenc környékem, fullra a belvárosban, csak az a baj vele, h bútorozatlan. Igaz, pár bútort tudnak adni, de még kicsit bizonytalan vagyok, h belemerjek-e vágni, mert akkor venni kellene pár ikeás cuccost is. Bár vonz a saját, önmagam által berendezhető lakrész gondolata, de a nap végére majd eldöntöm, h mi legyen, s addig kikérem még pár ember véleményét.
Albi után elmentem A kedves H&M-es (volt) kollégámhoz. Meghívott magához, meg am is kíváncsi voltam, h hol lakik. Takaros lakása van, s tetszett az az életmód, ahogy Ő él. Annyira érződött, h saját lakása, s úúúúúgy irigylem miatta, h ilyen fiatalon mennyi mindent eltudott már érni.
Jókat beszélgettünk a konyhában, múltról, jelenről, s jövőről, de legfőképp a múltról. Közben nézegettük az angol X factort, s borozgattunk, s ahogy telt az idő úgy eredt meg mindkettőnk nyelve, s egy idő után azon kaptam magam, h miket el nem mondunk a másiknak, a múltunkról, ő is és én is. Olyanokat is elmondtam, amiket mások nem nagyon tudnak rólam, s őt is furcsa volt látni, s hallani, h mennyire kommunikatív egy jellem.
A végére pedig beálmosodtam a piától, s elbúcsúztam, s ahogy felálltam, s elindultam akkor érződött ám rendesen, h jaj! 
Szarabbul bírom a piát, mint gondoltam! :/
Hazafelé beugrottam a KFC-be kajálni, aztán felszálltam az első buszra, ami egy idő után leesett, h nekem nem is erre kellett volna, mert nem egészen arra megy amerre én lakom. Aztán le is szálltam róla egy idő után, s hazagyalogoltam, amit nem kellett volna, mert olyan kibaszott hideg volt, h szépen meg is fáztam.
Orvvérzésig fújom az orrom, meg úgy prüszkölök, mint aki allergiás az életre…
Na mind1. Tolom magamba a vitaminokat, eszem a gyümölcsöket, s majd helyrejövök remélem. Bár mikor anyámmal beszéltem telón, gondolkodás nélkül rávágta, h mert már mióta nem eszek rendesen, meg, h idegeskedek minden, s túlságosan magam alatt vagyok, s most “itt vagy-e!”
Manapság rászoktam a sprite-ra me gaz édességekre. Vettem magamnak megint 4 zacskó zabpelyhet, meg 2 tába csokit, meg 1 nagy adag nutellát, mi egy peppet drága vóóót, de szeressük, s nálam az nagyúr. 
Bár ügyelek a fogaimra is, s védem óvom, különböző fogkrémekkel, meg szinte minden nap eszek almát stb, szo remélem, h nem lesz böjtje.
+ Abban reménykedtem, h majd hízok a sok csokitól, de neeeeem!
Ma hazautaztam Kertvárosba. Nem sok kedvel jöttem haza, s nem is éreztem jól most se magam.
Elmentem Eduárdó házához, s meggyújtottam 1 mécsest. Nagyon rossz. Felkavart az egész s el is bőgtem magam. Furi volt ott állni a kapu bejáratnál. Nem mehetek már be soha oda. Nem fogad Edukám, a sok kiskutyussal, s macskával. Nem látom a szép kertet, a hangulatos legénylakást, s nem ülök többet mára vele a konyhában. nem borozgatunk, s beszélgetünk. Nem érzem a finom pipa illatát, nem látom a sunyi mosolyát, s a szemét mivel, szinte mindig hunyorítva nézett engem. Haj Edu ba.d meg! Minek kellett neked elmenni olyan messzire?! Annyi mesélnivalóm lenne! S úgy hiányzoool.
Hajjj! Ennyi mára. :/
Csók!
Rion
(K)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése