Gondoaltok, meló, magány, padló

 

Idézet mára:

´Ha még nem csináltál egy dolgot, próbálkozz meg vele 3x. Először azért, hogy legyőzd a félelmed. Másodszor azért, hogy megtanuld, hogyan kell csinálni. Harmadszor azért, hogy kiderítsd, szereted-e csinálni.´ (ismeretlen szerző)

Homvágyam van. S továbbra is szar a hangulatom. :/ Lehet sokan elmosolyodtok, s mindenféle lekicsinylő, gondolat megfordul a fejetekbe, de hiányzik anyum. Padlón wok ismét lelkileg + nem érzem magam biztonságban, s lehet ezért is hiányzik mostanában oly erősen. Alig várom már, h péntek legyen, s hazamehessek…

Egyik blogger társam tette ki legutóbbi bejegyzésébe a fenti videót. Sokan ismerhetitek. Az imák Bobbyért (Prayers for Bobby ) című film kezdődik így…

Nem kellett volna megnéznem… Eléggé felkavart még ez a 1:33- as videó részlet is… :/

Na de inkább akkor váltsunk témát…

Február 1-2 van. Nemsoká fizu. Szabály: NEM VESZEK MAGAMNAK SEMMIT! Most mindent félre kell tennem. Ha egyáltalán lesz mit félretenni, de mind1…

Úgy volt ugye, h elmegyek a MATHINÉ-ra, de lefújtam. Volt lakótársamnak lesz majd szülinapja, s arra költöm el inkább.

+ Lehet h lesz egy céges farsangi buli, amire egyesek nagyon rágják a fülem, h menjek már, de én erősen hezitálok, mert tudom, h lenne ott pár ember, ki szerintem nem örülne  személyemnek sajnos… :/

Jó lenne már végre eldönteni, s még idejében szólni, h akkor mizu, de annyira bizonytalan még tényleg körülöttem minden, h nagyon… :/

Melóhelyen tegnap oks volt minden. Az első sikeres “változós” munkanapom tényleg meghozta kellő hatását. Jól éreztem magam tőle én is, s munkatársaim is, s munkámon is látszódott, miért meg is lettem dicsérve, ami nagyon jó esett a mostani feszkós, stresszes időszakban.

Furi is, mert úgy érzem, h motiváltabbá tett a dicséret. Azt hittem, h csak a pénz motiválhat, de nem. Hiába tanultunk különböző motivációs fajtákról, nem hittem bennük. De nálam bevált. 

Bent voltak akkor a nagy főnökök is, are manager, country manager, are visuel stb, s mindenkitől csak dicséreteket kaptunk, ami persze a mi visuelesünknek köszönhető, mert nagyon ügyes, s valóban nagy jól végzi a munkáját.

Szo ezért kaptunk 2 tortát meg sütiket ajándékba.

Szo örült tegnap a fejem, mert volt munka, lehetett pörögni, ami már nagyon hiányzott/hiányzik, mert mégis csak az éltet. Igaz, tömeg az nincs, helyesebben nemhogy tömeg, de vásárlók is alig vannak, de volt mit tenni, s így úgy-ahogy sikerült túlélnem.

Megint lehetőségem volt egy kicsit, tervezni, bizonyítani, s teljesíteni az elém tett konkrét célokat, feladatokat. Szo volt mozgásterem, konkrét cél, s időkeret. Kicsit olyan versenyes feeling, de jó volt.

A mai napom is elment. Végig egy külföldi visueles csajnak segédkeztem. Jó volt vele dolgozni. Néha voltak gondok, h megértsük egymást, mert azért van neki szerintem egy erős akcentusa is, de 90%-ban mindig megértettük egymást, h ki mit akar.

Am még továbbra is padlón wok. Amilyen happy, s fitt voltam, s amennyi ember körbevett 1 hónapja, most minden a visszájára fordult. Full magányos wok. Nem talizok, s beszélek senkivel. Nem keresek senkit, s engem sem keresnek.

Anno meg majd szétszedtek, azért ment a vita, h kire mikor érek rá… :/

…Ah!… Szar! Tegnap este belenéztem ebbe a Prayers for Bobby filmbe, s megint elbőgtem magam. Anyum miatt is, meg magam miatt is. Már megint ilyen hülye gondolatok fordulnak meg nekem is a fejembe, mint régen… :/

… Szar, mert az emlékek is előjönnek… Régen többször is akartam öngyilkos lenni, de mindig anyumra gondoltam, s Ő volt az egyetlen személy, aki miatt nem tudtam megtenni. Mert tudom, h belebetegedne a tudatba, h már nem… …

:/ Rettenetesen lehúz ez a hülye Campona is, meg h mi lett velem, meg most a magány, meg a sok hülye utazás ki a picsába, a környezet… Most minden összejött már megint.

…Olyan jó lenne véget vetni egyszerre mindennek!…

Én hülye ma este meg olyan szar állapotban jöttem ki melóból, h felhívtam anyum s elmondtam mindent, h mit, s h érzek, s mondanom sem kell h kiakadt, s elkezdett sírni. Erre még az a maradék lelki erőm is elszállt ami még bennem volt…

Aztán csak hallgattam anyum bőgését, én meg álltam kint a pusztában a nagy sötétségben a hidegben várva arra a fos, piszkos, kurva, buszra. Száguldoztak az autók előttem össze vissza és…

… De itthon wok… :/

Még a holnapi napot kell túlélnem valahogy aztán a péntekem szabad. Úgy volt, h a szombatom is az lesz, de ma kaptam telót, h be kell mennem, de szerencsére oda, ahol eredetileg is dolgoznék, azt pedig szeretem, de így nem tudom, h hazamenjek e arra az 1 napra. Pedig nagyon szerettem már volna. Majd pénteken eldöntöm, h mi lesz…

Csók!

Rion