Idézet mára:
´Ha még nem csináltál egy dolgot, próbálkozz meg vele 3x. Először azért, hogy legyőzd a félelmed. Másodszor azért, hogy megtanuld, hogyan kell csinálni. Harmadszor azért, hogy kiderítsd, szereted-e csinálni.´ (ismeretlen szerző)
Homvágyam van. S továbbra is szar a hangulatom. :/ Lehet sokan elmosolyodtok, s mindenféle lekicsinylő, gondolat megfordul a fejetekbe, de hiányzik anyum.
Padlón wok ismét lelkileg + nem érzem magam biztonságban, s lehet ezért is hiányzik mostanában oly erősen. Alig várom már, h péntek legyen, s hazamehessek…
Egyik blogger társam tette ki legutóbbi bejegyzésébe a fenti videót. Sokan ismerhetitek. Az imák Bobbyért (Prayers for Bobby ) című film kezdődik így…
Nem kellett volna megnéznem… Eléggé felkavart még ez a 1:33- as videó részlet is… :/
Na de inkább akkor váltsunk témát…
Február 1-2 van. Nemsoká fizu. Szabály: NEM VESZEK MAGAMNAK SEMMIT! Most mindent félre kell tennem. Ha egyáltalán lesz mit félretenni, de mind1…
Úgy volt ugye, h elmegyek a MATHINÉ-ra, de lefújtam. Volt lakótársamnak lesz majd szülinapja, s arra költöm el inkább.
+ Lehet h lesz egy céges farsangi buli, amire egyesek nagyon rágják a fülem, h menjek már, de én erősen hezitálok, mert tudom, h lenne ott pár ember, ki szerintem nem örülne személyemnek sajnos… :/
Jó lenne már végre eldönteni, s még idejében szólni, h akkor mizu, de annyira bizonytalan még tényleg körülöttem minden, h nagyon… :/
Melóhelyen tegnap oks volt minden. Az első sikeres “változós” munkanapom tényleg meghozta kellő hatását. Jól éreztem magam tőle én is, s munkatársaim is, s munkámon is látszódott, miért meg is lettem dicsérve, ami nagyon jó esett a mostani feszkós, stresszes időszakban.
Furi is, mert úgy érzem, h motiváltabbá tett a dicséret. Azt hittem, h csak a pénz motiválhat, de nem. Hiába tanultunk különböző motivációs fajtákról, nem hittem bennük. De nálam bevált.
Bent voltak akkor a nagy főnökök is, are manager, country manager, are visuel stb, s mindenkitől csak dicséreteket kaptunk, ami persze a mi visuelesünknek köszönhető, mert nagyon ügyes, s valóban nagy jól végzi a munkáját.
Szo ezért kaptunk 2 tortát meg sütiket ajándékba.
Szo örült tegnap a fejem, mert volt munka, lehetett pörögni, ami már nagyon hiányzott/hiányzik, mert mégis csak az éltet. Igaz, tömeg az nincs, helyesebben nemhogy tömeg, de vásárlók is alig vannak, de volt mit tenni, s így úgy-ahogy sikerült túlélnem.
Megint lehetőségem volt egy kicsit, tervezni, bizonyítani, s teljesíteni az elém tett konkrét célokat, feladatokat. Szo volt mozgásterem, konkrét cél, s időkeret. Kicsit olyan versenyes feeling, de jó volt.
A mai napom is elment. Végig egy külföldi visueles csajnak segédkeztem. Jó volt vele dolgozni. Néha voltak gondok, h megértsük egymást, mert azért van neki szerintem egy erős akcentusa is, de 90%-ban mindig megértettük egymást, h ki mit akar.
Am még továbbra is padlón wok. Amilyen happy, s fitt voltam, s amennyi ember körbevett 1 hónapja, most minden a visszájára fordult. Full magányos wok. Nem talizok, s beszélek senkivel. Nem keresek senkit, s engem sem keresnek.
Anno meg majd szétszedtek, azért ment a vita, h kire mikor érek rá… :/
…Ah!… Szar! Tegnap este belenéztem ebbe a Prayers for Bobby filmbe, s megint elbőgtem magam. Anyum miatt is, meg magam miatt is. Már megint ilyen hülye gondolatok fordulnak meg nekem is a fejembe, mint régen… :/
… Szar, mert az emlékek is előjönnek… Régen többször is akartam öngyilkos lenni, de mindig anyumra gondoltam, s Ő volt az egyetlen személy, aki miatt nem tudtam megtenni. Mert tudom, h belebetegedne a tudatba, h már nem… …
:/ Rettenetesen lehúz ez a hülye Campona is, meg h mi lett velem, meg most a magány, meg a sok hülye utazás ki a picsába, a környezet… Most minden összejött már megint.
…Olyan jó lenne véget vetni egyszerre mindennek!…
Én hülye ma este meg olyan szar állapotban jöttem ki melóból, h felhívtam anyum s elmondtam mindent, h mit, s h érzek, s mondanom sem kell h kiakadt, s elkezdett sírni. Erre még az a maradék lelki erőm is elszállt ami még bennem volt…
Aztán csak hallgattam anyum bőgését, én meg álltam kint a pusztában a nagy sötétségben a hidegben várva arra a fos, piszkos, kurva, buszra. Száguldoztak az autók előttem össze vissza és…
… De itthon wok… :/
Még a holnapi napot kell túlélnem valahogy aztán a péntekem szabad. Úgy volt, h a szombatom is az lesz, de ma kaptam telót, h be kell mennem, de szerencsére oda, ahol eredetileg is dolgoznék, azt pedig szeretem, de így nem tudom, h hazamenjek e arra az 1 napra. Pedig nagyon szerettem már volna. Majd pénteken eldöntöm, h mi lesz…
Csók!
Rion
4 megjegyzés:
Ezt a bejegyzésedet olvasva még nekem is könnyeket csaltál a szemembe.
Lényeg ne add fel.
Nekem is vannak voltak és tuti lesznek is öngyilkos gondolataim, de akkor mindig az tart vissza, hogy valaki azt mondja nekem jó időben: Fontos vagy nekem.
Most én is ezt szeretném neked mondani: Fontos vagy nekem.
Szeretem olvasni nézegetni a blogodat, szeretem olvasni ha minden jól megy veled és nagyon happy vagy, ez most csak egy szokványos hullám völgy, de tudom erős vagy és kibírod. Erős embernek és jellemnek ismertelek meg, ne okozz nekem csalódást.
Kedves Dalrann!
Köszönöm kommented. Aranyos vagy. Jól esett.:)
Az istenit.. Semmi okod sincs a depizésre, a panaszkodásra.
Ajánlom figyelmedbe Paul Hauck - Mélyponton című írását. Rövid,velős,lényegre törő. Ha kell elküldöm pdfben.
Óóóó, de jóóó!
Azt megköszönném!
A riongay@gmail.com-ra áttudnád küldeni kérlek? :)
Megjegyzés küldése