Idézet mára:
A szerelmen és a barátságon kívül az ember eddig még nemigen talált mást, amivel elviselhetővé tehető az élet, de adódnak helyzetek, melyekből csak egyedül képes kilábalni.
Kedd:
Reggel 7 óra tájékában összeszólalkoztam az egyik munkással. Kintről kellett behoznom egy shop-ot ( ami a ruhák vannak ) s vártam a liftre vagy kb 10 percet, mert a munkások untik, h akkor pakoltak be vagy 600 cuccot a liftbe. Mire leértek, már full ideg voltam. Szóltam, h annyi cuccot pakoljanak ki h beférjek a shoppal, felmegyek gyorsan aztán ismét tiétek a lift. Erre elkezdett az egyik csávó pattogni, ő erre nem ér rá, s már menne haza. Mondtam, h megértem, s ezzel mindenki így van, de én is már régóta várok a liftre, s abba az 1 percbe nem fogsz belehalni. Közben becipekedtem a liftbe, s záródott volna az ajtó, mikor odaállt az ajtóba. Na itt elszállt az agyam, s kicsit erőszakosan ráordítottam hangosan, h: NE SZÓRAKOZZÁ MÁR BAZD MEG! 
Ennél a csókánál viszont nem azt a hatást váltotta ki az erélyes fellépésem, mit eddig másoknál tapasztaltam, hanem pont, h felingereltem, s ő is felvette ezt a hangnemet. S morogva elkezdte még egyszer mondani a magáét, amit egyszer már elmondott. Én csak álltam ott a liftben, néztem azt a hülye fejét, hallgattam, amit mond, s közbe rájöttem arra, h ez tök olyan ………, mint apám! Ekkor már tudtam is, h vele nem fogok semmire se menni. Határozottan kiléptem a liftből, s közöltem a csókával, h akkor most szépen megyek, s megkeresem a főnökét. Szerencsére nem kellett messzire mennem, mert kint állt a peronon tőlünk kb 10 m-re. Mikor szóltam neki, elmondtam, h mi a helyzet, eljött velem a lifthez, szólt a pasinak, h engedjen fel, s csak úgy tudtam felmenni. Még be nem záródott a lift ajtaja, addig a hülye ürgével farkasszemet néztünk.
Délelőtt fáradtan, úton hazafelé a kollégákkal utaztunk haza a buszon, s beszélgettünk, h ébren tartsuk egymást. Sok infót tudtam meg, köztük azt is, h minek köszönhetem a Camponás száműzetésem. A többségéről tudtam, illetve sejtettem, de most bebizonyosodott.
Este szerettem volna ismét találkozni Mancival, de már akkor is annyira szarul voltam, h inkább nem is hívtam.
Szerda:
Reggel csörgött az ébresztőm. Menni kellett volna melóba, de mivel még mindig nagyon szarul voltam, így felhívtam a Campit s mondtam, h sajnos nem tudok bemenni, mert lebetegedtem.
Azzal vissza is aludtam, s 10 körül tértem magamhoz. Még mindig szarul éreztem magam, s továbbra is megterhelő volt az ágyból kikelni. De muszáj volt, mivel hazakellett utaznom.
Elkezdtem hát készülődni. Az első az volt, h kivettem a szivárványos fülbevalóm, majd beakartam tenni az orvosi fülbevalót mert az jó áll, de nem sikerült. Szóltam Balázsnak, h tegye már be, de neki se ment, mert szűk volt a lyukam. 
Aztán van egy brit zászlós is, annak vékonyabb a tűje, azt sikerült, de arra már nem volt idő, h rátegye azt a pöcköt, ami megfogja, mert rosszul lettem. Rádőltem az asztalra. Balázs persze ott volt, s segített. Hozott vizet, s kellet pár perc, h helyrejöjjek. Ugyan olyan rosszul lét jött rám, ami a vérvételkor szokott. Elkezdtem fehér foltokat látni, majd szédültem, leizzadtam, s rám tört a hőhullám. Mondogattam magamba, h nyugi, nyugi! Iszunk. Mély levegő! Belélegez! Kifúj! Mély levegő! Kifúj! Korty víz, s pihi.
Mikor már picit jobban voltam, meggörnyedve bementem a szobámba, s bebújtam az ágyba, s úgy elkezdett rázni a hideg, h magzatpózba remegtem a paplan alatt. De aztán lassan elmúlt, s elaludtam. 1 körül keltem. Akkor már jobban éreztem magam.
Viszont a torkom továbbra is annyira ki van, h már a beszéd is kellemetlen a számomra. :/ Étvágyam se nagyon van. Heti rendszerességgel dobom ki a kajákat a hűtőből. Alig eszek. 
Ma is 14 után reggeliztem. :/
Akkor mostanában olyan emberekkel álmodtam, kikkel rég találkoztam. Furi, h miért álmodok olyanokkal, kikkel pl.: már évek óta nem találkoztam, s nem tartom a kapcsolatot. Az egyik srácnak viszont írtam levelet, kivel anno jóban voltam a középiskolás időszakomban.
Akkor ma ugye készülődés közben meg is borotválkoztam, mert már napok óta nem borotválkoztam, s észrevettem, h már jobban nől a borostám. Eddig nagyon ritkán kellett borotválkoznom. Most már 1-2 hetente borotválkozom. A bajusz, s az áll borostám az nőtt eddig is, de 2 oldalt az arcomon semmi.
Sokan megdöbbennek ezen, mert mások pl már 17 évesen full szőrösek s borotválkoznak én meg itt wok 21 ( nemsoká 22!!! 
) s alig csírázom.
A magánéletemben kicsit kezdek helyrejönni. Nem kiabálok el semmit, hisz nincs mit elkiabálni különösebben, de visszatért egy személy az életembe, ki sokat jelent. Ha nem is úgy, mint régen, s teljes egészében, de jó tudni, h olykor velem van.
A rómeóra ugye regisztráltam anno, de nem sok eredménnyel. Kapom a leveleket, de egyik se fog meg igazán. Írogatok én is, de egy kurva talit is nehéz összehozni a Camponás küldetésem miatt.
Akkor ma délelőtt kaptam egy hívást, s vasárnap este muszáj leszek visszajönni Pestre, mert Hétfőn délelőtt elkell intéznem egy fontos hivatali ügyet.
JA! Nem is írtam még, h ma délután hazautaztam Kertvárosba, h elmehessek dokihoz.
Itthon anyum mikor megtudta, h nem voltam ma dolgozni egyből rám ugrott, s morgott, h miért nem mentem előbb haza, s akkor elmehettem volna a délutáni rendelésre. Nagyon visszakellett fognom, h nem feleljek vissza neki ugyan olyan flegmával. De mikor mondtam, h felhívtam őket, s már nincs hely, mert annyi a beteg így lehiggadt, de érezhetően még így is pikkel rám, “h lemertem betegedni”! –.-“ :/ Am meg morgott a szokásos buzi dolgok miatt… –.-“
Szo majd csak holnap reggel tudok elmenni a dokihoz, s várhatok majd a soromra. –.-‘ “Hurrá!” :/
No! Lényegében ennyi!
Csók!
Rion
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése