Idézet mára:
"Ma fiatalabb vagy, mint valaha is leszel még...használd ki!"
Itthon wok. Fáradt vagyok, szo gyors leszek.
Tegnap vásárolt nálunk a most kiesett VV Zsófika. Szép, aranyos lán élőben is. 
Akiket nagyon nem szeretek a Camponában azok a munkások. Nem csak viselkedésben, de némelyikük, még kifejezésmódban is olyan parasztok, h az valami elképesztő!
Idegesítően hosszan mérik végig az embert, s addig le nem veszik rólad a szemük, még el nem mész. Mintha néger lennék úgy tudnak nézni. + Ami még engem is idegesít, mikor beszélnek egymással, elmegy előttük egy lány, s úgy nézik a seggét, mintha 1 milka forint lenne ott! –.-‘”
Ja! Meg hangosak és bunkók! Múltkor nekem kellett bemenni szólni hozzájuk a munkaterületükre, h halkabban ordibáljanak már egymással, mert nem egy vásárló kérdezte meg tőlem, h ez most komoly, amit hallanak? Úgy ordibáltak!
Viszont volt tegnap reggel egy vicces jelent. Mikor megyek be dolgozni, s már bentwok a plázában, akkor megkell nyomnom a hátsó személyzeti részre vezető ajtónál egy gombot, s kinyílik a 2 nagy ajtó. Nyílik az ajtó, én állok középen a nagy converse bőrtáskámmal az egyik kezemben. Fogom a két fülét. Másik kezemben a 2 bőrkesztyűm. Fekete bőrkabát, farmer begyűrve a bakancsomba, szétnyíltak az ajtók, s megindulok a folyosón. Síri csönd, csak a csizmám kopog hangosan. 2 oldalt a munkások ülnek, állnak piszkosan. Cigiznek, s iszogatnak, s végigmentem köztük. Úgy néztek, h az egyiknek még a szája is nyitva maradt! 
Én meg direkt adtam alájuk a lovat, s úgy mentem, h még hangosabban kopogjon az a kurva bakancs, s lessetek bazd meg!
S
zerintem életükben először láthattak buzit! Hát na adtam szüzességüknek! Tiszta olyan volt ez a végigmenetelés kopogásom, mint a filmekben. Kicsit Gaga feelingű is volt.
Kellenek azért ezek a kis “élet apró örömei” dózisok nekem.
Viszont… …Zajlik az élet nálam rendesen. Nagyon bánom, h már annyian ismernek. Pontosabban az, h úgy összeforrt valós személyem a bloggal. Sok minden történt velem az elmúlt napokban, s sajnálom, h nem írhatok le mindent.
Lehet, h egyszer majd, írni fogok egy könyvet az életemről, ahol őszintén leírok mindent. Támpontként, alapként pedig itt lesz a blogom.
Most még fiatal vagyok hozzá, + időm sincs rá. Majd talán úgy 30 évesen. De régóta él bennem már ez a gondolat.
Szo az egészből egyelőre csak annyit mondok, h gond van. Megfog oldódni, de gondolhatjátok, h mennyire jól jött most még ez is a nyakamra, mikor eddig se voltam toppon…
Kicsit bosszantó, h egyszerre csőstül jönnek a problémák. Nem 1-2 probléma merül fel, hanem kis híján tucatjával jönnek… :/
Viszont van egy személy, akivel úgy látom, h jó irányba haladunk, s a segítségemre lesz ismét, s segít talpon maradnom, valamint abban, h újra olyan legyek, mint régen.
Ma magamtól meglepő módon már 11:30 körül felébredtem. Délután gyorsan elintéztem még egy fontos ügyem, s aztán megindultam haza.
Itthon nem volt semmi kül. Hazajött Bátyám is, s együtt volt újra a család. Furi volt. Idejét sem tudom, h mikor volt már ez, h mind a 4-en ültünk a családi asztalnál, mindenki a szokott helyén.
Am mikor Bátyám meglátott jó alaposan végigmért, s hümmögött az öltözékemen. Anyum egyből kapott is a témán, s elkezdte kritizálni az öltözködési stílusom. Bátyám viszont megvédett, s eléggé sejtelemes hangon annyit mondott, h Pestiesen öltözködöm.
Holnap valószínűleg nem fogok jelentkezi, mivel 13- 22-ig melózom – szerencsére most az eredeti helyemen – szo majd vasárnap délután jelentkezem.
Csók!
Rion
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése