Idézet mára:
Szomorú, ha a szív megalkuvást
keres; szeretni szomorú felényi
szeretetért, vagy annyiért se, mást.
Szomorú lesz még húsz évet leélni.
És szomorú a lassú rombolást
önmagunkban beletörődve nézni,
a sejtjeinkbe szívódott tudást
viselni, s testet, elmét nem cserélni.
Március 26.:
Félve, s döcögősen indult a szombat estém. Úgy volt, h a lakótársakkal megyünk a Confettire, de aztán meggondolták maguk, s azt mondták, h inkább az Alterbe mennének. Okééé mondom, ha nem jön Meztelencsiga, akkor a levedlem a bulis ruhát, s megyek pizsi partira. De szerencsére jött csigusz, elkezdtünk tölteni. Benyakaltunk tisztán 2 üveg bort, s elkezdtünk készülődni. Aztán szerencsére a lakótársaim is meggondolták maguk menetközben, s együtt mentünk le a Confettire. Jobb is volt így. Szeretek velük bulizni, s nem örültem, mikor mondták, h inkább az Alterbe mennek. De az a lényeg, h végül meggondolták maguk! 
Jó volt a buli. Egy 5 fokú skálán négyesre értékelném. Sznob egy hely. Főleg az elején volt fagyos a levegő, de ahogy lement hajnal 1 kor a show, - amit egy kettes (alára) értékelnék – már egyre jobban oldódtak az emberek. Köztük mi is. A lakótársaim nem ittak a …… “elveik miatt”, de mi Csigusszal keztük abszinttal. Kibaszott drága! Olyat se veszünk ott többet! 
A borra azt lehúztuk s egy darabig megvolt a hatása, majd később még egy uniqumot is lehúztunk, + a vége felé is ittunk még valamit, szo finishre full helló-szia volt már nekünk!
Sok ismerős arc volt lent, de még több volt ( végre már ) az ismeretlen fiú is. Am lényegében végig táncoltunk, meg beszélgettünk ismerősökkel. Tetszik a hely, mert ellehet férni, s nagy a területe, viszont az nem tetszett, s akikkel beszélgettem is hiányolták Gagát, Rihannát, és napjaink slágereit. Olyat, h egy meleg buliba ne szóljon Gaga… azért az már… … nonszensz… :/
Hiányoztak még Dömperék is. Őket senki, s semmi sem tudja pótolni! :/ …
Március 27.:
Anyum délután meglátogatott. Ideérkezése előtt fáradtan, másnaposan, nyűgösen, nyúzottan kellett takarítanom a szobámba, s a konyhán is, mert romokba hevert minden. + még a buzi dolgaimat is elkellett paterolnom. ( Megjegyzem nem sok sikerrel, de erről később még írok… ) Szo leszedtem a falról a nagy meleg zászlóm, összeszedtem a naptáraim, a magazinokat… …PF!… …Valami borzalmasan nézett ki ezek nélkül a szobám. Nagyon… …ridegnek, s idegennek éreztem. Furi, h a színes zászlóm mennyit dob a szoba hangulatán! Nélküle kajak nem éreztem jól magam a saját szobámban… :/ A naptárak nélkül is tök üresek, s fehérek voltak a falak. Brrrr… 
Kellemetlen volt.
Aztán megjött anyum. Immár másodjára járt nálam. Kis szemlélődés után hozta formáját. Kupi van. Rendrakás, porszívózás, ruhák eltétele, szépen összehajtogatni. Kritizálta a kék selyem ágyhuzatom, h
milyen sötét színű, s mivel a üveglapos dohányzóasztalom üveglapja alól nem vettem ki a pasis képeket, azért csak belekötött abba is, h legalább azok közt lehetne lány is! –.-‘ Mondom minek??? Kinek??? “Hát mer csak!” OKÉÉÉÉÉÉÉÉ! –.-‘ Aztán anyum a porszívózás közben megtalált egy bontatlan gumit az ágyam mellett a földön + én hülye a síkosítót sem tettem el… Mondom, full zombi voltam, s még vagyok is egy kicsit, s szétwok csúszva… Kínomban inkább kivonultam a konyhába, s elkezdtem enni friss kaját, mit anyum hozott. Mivel úgy ültem az asztalnál, h beláttam a szobámba, így azt is láttam mikor a pakolászás közben megtalálta Attitude és TETU magazinokat… –.-‘ Na itt aztán megelégeltem az egészet, bementem eltettem a cuccokat, s inkább kihívtam a konyhába beszélgetni.
Am vészesebb látogatásra, s reakciókra számítottam, de ahhoz képest pont, h (viszonylag) kellemesen telt el a visit.
Na! Ennyit kutyafuttában!
Csók!
Rion 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése