Idézet mára:
Olyan éles fájdalom hasít a szívébe, hogy le kell ülnie. Mi ez? Hiszen a szeretet fáj! Hát bolondok az emberek? Miért mondják, hogy a szeretet jó? Hiszen ez csupa fájdalom, aggodalom, szorongás! Aki nem tudja, mi a szeretet, annak semmi gondja, vidáman él és fütyül a világra... Hiszen a szeretet fájdalmas és nyomorúságos betegség! És rabság, szomorúság, alázat, megsemmisülés...
Március 17.:
Jól megfáztam. Nem tudom, h hol, v mikor, de folyton fújom az orrom, s elég sokat tüsszögök. Kicsit poénosan azt is mondhatnám, h a tüsszentés olyan, mint az orgazmus. Érzed, h jön, jön, jön, és Action! 
Ahhhhh! De jó volt! 
Na nekem 1 óra alatt, kb.: 1 tucat “orgazmusom” van!
Melóhelyen meg 1 óra híján ismét 12 óráztam. Mondom ilyen a mesében nincs! Anyummal is jól összevesztem telefonon a meló miatt. 
:/ Szo a tököm már nagyon televan az egésszel… :/
Továbbá rájöttem, h a az ismerőseim többségének szintén megfordult már komolyabban az a gondolat a fejükben, h véget vetnek életüknek. Szomorú, de tény, h megnyugvással töltött el ez a tudat, h akkor nem csak nekem vannak ilyen jellegű gondolataim. Az más, h milyen gyakran gondolnak ők, s én az öngyilkosságra, de mind1… :/
Mivel elég szar napom volt (ez is) ezért mérgemben vásároltam magamnak 3 nadrágot. Az egyik nagyon olcsó volt a másikat 50%-os kedvezménnyel vásároltam, mivel ott dolgozok, a 3. pedig pedig egy fasza fehér szúkszárú bulis csőnaci. 
Ja! Meg egy frankó fekte-fehér-szürke-kockás rövidgatyót is vettem.
Március 18.:
Ma a próbafülkében azt vettem észre, h két lány fekszik a földön ( ugye az ajtó alatt kilátszott a lábuk, h fekszenek ). Először nem szóltam semmit. De 5-10 perc után bekopogtam s közöltem, h; “A próbafülkét szíveskedjenek rendeltetésének megfelelően használni, továbbá egyszerre csak egy ember tartózkodhat bent, mit kérünk, h szíveskedjenek betartani. Köszönjük!”
Aztán egy ember az életemben ismételten csak adott nekem egy nagy pofont. :/ Így még szarabb a hangulatom. Nem csalódtam, hisz már megedződtem, s szinte megszokottá vált ez a részéről, csak az bánt, h megmondom mindig az őszintét, s erre olyan aljas, mondhatni undorító, 
sértő dolgokat reagál vissza… 
De nagyon-nagyon durván beszél. Ő az egyetlen, aki megtud ilyenekkel bántatni. Volt már, h mással is összevesztem, s mondott hasonlókat, de azok leperegtek rólam…
Anyummal ma se beszéltem. Ah! Hosszú-hosszú idő után magányosnak érzem magam. Bár tudom, h mi miatt, s ez nem az én hibám, de azon vagyok, h változtassak egy kicsit az életemen, h jobb legyen. Majd meglátjuk, h jövő héten h alakul. Az biztos, h az egyik fontos ciklusába érkeztem életemnek. Aztán, h mit hoz a sors, majd meglátjuk…
Továbbá azon is filózok, h - mivel eléggé “kiélem magam” időszakom van/volt, - szeretnék már komolyabb kapcsolatot…
…Szeretem ezt a számot amit fent kilinkeltem. Megnyugtat, s picit visszahozza az életkedvem.
Csók!
Rion
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése