Idézet mára:
Amikor valaki csak a saját testének korlátain belül tudhat valamit, az olyan, mintha nem is tudná. Amikor a munka csak arra jó, hogy a túlélést biztosítsa, az a legszörnyűbb magány.
Na! Végre már h erre is jut időm! –.-“'
…Ööööö… … Fáradt vagyok. Késő van, de írok, mert megígértem, s szeretnék, mert a tököm már tele van, h semmire sincs időm, s már írnom is kell mert szükségét érzem, s hiányzik.
Nem hiszem h most kronológiai sorrendben összetudnám állítani nektek az elmúlt napok történéseit így most azt, s úgy írok, ahogy, s ami az eszembe jut. + amiket feljegyzeteltem néhány mondatok közbejönnek, szo össze-visszaság, de remélem érthető, s átlátható lesz. Majd kiderül... :/
…Mmmmm…
Úgy döntöttem, h újabb két emberrel szüntetem meg a kapcsolatom. H miért azt nem szeretném leírni, mert nem szeretném, h magukra ismerjenek.
Munkahelyemen szóba került a meleg téma, s az egyik kolléga azt nyilatkozta, h szerinte ez nem természetes, a másik leteremtette, s megvédett minket. Furi volt, s sajnálom, h vannak ilyen visszamaradott gondolkodású emberek a H&M-nél… ( ‘70-es évek beli szint kb… –.-‘ )
Csütörtök délután hazafelé a kombin nagyon nézett egy srác. Eléggé kellemetlen volt. Felszállt a kombin, összeakadt a szemünk elindult felém, s pont mellettem állt meg. Én ültem, ő pedig ott álldogált fellettem, s az ablakban többször is láttam, h néz. Eléggé idegesítő, s félelmet keltő volt. Aztán mikor szálltam volna le az Oktogonnál, s ránéztem azt vettem észre, h tök közel van, s nagyon mosolyog az arcomba.
“Úr Isten!” – Gondoltam magamban. Eléggé pszichopata személy benyomását keltette bennem, szo ahogy megindultam az ajtó felé, automatikusan kapartam a gázspry után a táskámban, h bármi legyen is én semmit sem bízok a véletlenre!
Gyorsan elszaladt ez a 3 nap is. Zajlik az élet most körülöttem rendesen. Sokat dolgozok, s teperek ezerrel azért, h jobb legyen. Bárcsak már azt írhatnám nektek, h végre már minden ok, de még sajnos nem egészen.
A magánéletemben stabilabb a helyzet, s hosszú-hosszú hónapok után végre már sikerült kilábalni lelki válságomból. Bár olykor-olykor, még visszatekintek, s elmerengek a múlton, s elszonytyolodok, mert fáj, de azon vagyok, h ne öljem/kínozzam magam tovább. Valójában az igazsághoz az is hozzátartozik, h ebből nem magamtól, egyedül sikerült kijönni...
Anyummal is jól elvagyunk azóta, h lent voltak nálunk a blogger társak.
A nagy rohanásban a lakótársakkal is sikerült néhány mondatot váltanom a héten, s megbeszéltük, h május 28.-án nagy házibulit tartunk s megtartjuk Roli és az Én szülinapom. 9 körül startolunk. Itthon töltünk, köszöntünk, hülyülünk, offolunk, s éjfél után átcsapódunk a Confettire.
Vasárnaptól Május. Az én hónapom. Ezért (is), jövő héten szerintem bátor leszek, s sok-sok reményt fűzök az elkövetkezendő napokhoz. Már az is megvan, h mit kérek szülinapomra a fentiektől. :/
NA! Gyors kutyafuttában ennyi!
Csók!
Rion
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése