Kutatás, szülők, lebuzizás, jelentés

 

Idézet mára:

"Az emberek mindig azt hiszik el, amire vágynak. Boldogan hagyják átverni magukat, hogy megkapják, amit akarnak, az illúziót, hogy lehetnek valakik, hogy nincsenek egyedül, hogy van kiút ebből a pöcegödörből. És az illúzió drága mulatság, de még így is megéri."

 

Az előző részek tartalmából:

Csütörtök este hívott anyám, de nem szólt bele csak lejátszotta a honfoglalás című számnak egy részét, s letette. Elég rossz hangulatot varázsolt nekem ezzel. Nem beszéltem vele már 3 napja, mivel összevesztem vele azon, h a fogamat megfogom csinálni, bármilyen sokba is kerül, s ezen Ő kiakadt, h csak részmunkaidős állásom, van s ilyenekre költöm a pénzem!!! H lehet ennyire undorítóan fukar?!!! Az egészségemről van szó!!! S rábasztam a telefont!

Péntek délután pedig találkoztam a szülőkkel a Keletiben, mert mentek Csíksomlyóra. Apum jó oldalba veregetett, h majd felestem! S ahogy oldalba “paskolt” én úgy nyögtem fel, h ne ütögessen már! Kicsit buzis volt a nyögés, de Ő szerencsére már annyira heteró-állat, h annak tudta, be, h “ de elkényesedtél itt Pesten!” –.-‘”

Tudom csúnya lesz, amit írok, de kicsit szégyellettem őket, mert annyira alulöltözöttek voltak! Mentségükre legyen, h csoporttal, ismerősökkel utaztak ki Erdélybe, s mindenki úgy öltözködött, mintha a 90-es években lennénk… –.-‘” Anyum még úgy, ahogy elment, de apum!!! Mondtam is finoman neki, h a haját és a bajszát igazán rendbe rakhatta volna, de ő erre csak azt mondta, h így magyarosabban néz ki, s a székelyek majd hátha több pálinkát adnak így! –.-‘” Okéééé Dady!

Július 10. Péntek:

Eléggé magam alatt voltam a nap folyamán, így kínomban kimentem a törzshelyemre a Gödör-Erzsébet térre görizni meg olvasni, nézelődni, offolni. Aztán találkoztam Csigusszal, aki éhes volt így elmentünk a Deák téri mekibe. Mivel én Görkoriba voltam, így kint megvártam. Aztán bekövetkezett az, ami még soha nem történt velem!

Életemben először lebuziztak az utcán! Pedig Csigusz a megmondhatója, h nem öltözködtem úgy, semmi extra, kirívó nem volt rajtam! Simán lazán, divatosan, Fekte v nyakú póló, koptatott, tépett szűkszárú farmer, azt ennyi!

A járókelő tömegben egy emberke telefonált, s egyszer csak azt hallottam, h elmegy mellettem, s buzizik veszettül! Na mondom! –.-‘” 
Akkor még le se esett h rám mondja!!! 
Aztán látom, h megfordult, s úgy néz, h megtudna ölni! Na ott akkor kapizsgáltam h itt valami nem stimmel! Aztán jött felém, előttem kitért s megint hangosan mocskos köcsög buzizott! S visszanézett rám! Elment egy darabon, s akkor megint visszafordult, s határozott léptekkel elindult felém. Nah! A emberi védekező mechanizmus nálam aztán szépen itt be is indult. Elővettem a táskám oldal zsebéből a gázsprymat s szépen a kezemben hagytam, h láthassa mi van nálam.

Vette az adást, mert megtorpant s megállt, de még jobban elkezdte mondani a "telefonba" a magáét. Görkoriban voltam,  így a biztonság kedvéért arrébb gurultam pár métert, mert hirtelen beijedtem, s elkezdtem remegni. (Ha az ember bajban van, akkor sok mindene megváltozik. Lehet ez is eltérő embereknél, de nálam ilyenkor a remegés mindig beáll, még akkor is, ha hangosan veszekedek valakivel.) Erre ő beszólt, h “menekülj csak te kis féreg”, s ő annyival közelebb jött utánam. Nah! Itt bepöccentem! (Sajnos nekem voltak ilyen eseteim a középiskolás éveimben, s megvannak azok a rossz dolgaim, h vannak olyan szavak, helyzetek, és hang vokalitások, aminél elborul az agyam.) Erre a durva agresszív  kifejezésére, felment a vérnyomásom, ami az előbb még a padlón volt az ijedségtől. Elkezdett zakatolni az agyam. Nehogy már 2011-ben Budapesten, egy világváros belvárosában rettegnem kelljen csak azért, mert köcsög buzi vagyok a kurva életbe!!!! Megálltam, visszafordultam, s nagy lendülettel elindultam felé, ő egyből megállt, de nem ijedt meg, amire számítottam, hanem farkasszemet néztük, s elsuhantam mellette a mocskolódásai közepette.

Olaj a tűzre! Mérgemben befékeztem, megálltam, váltottunk megint egy hosszú haragos pillantást. Vártam, s zakatolt az agyam, h mi legyen. Legszívesebben nekimentem volna ennek a köcsögnek is, mint anno a cigány srácnak a tesi öltözőben, de mivel görkoriba voltam, így nem éreztem magam 100%-osnak. Féloldalasan megálltam, h lássam is a szemem sarkából, ha megindul felém, s fogadni tudjam. Rágyújtottam, elkezdtem olvasgatni a gazspy-en az írást, majd lassan dobálgattam egy kicsit s azon könyörögtem, h gyere már végre te kis köcsög! Belülről gecire remegtem, de ez már a düh miatt is lehetett. Soha nem tudtam elviselni ha ilyen gyűlöletes, agresszív, durva hangnemben beszéltek velem! Olyan ez nekem, mint bikának a vörös lepel! (Apummal is volt már sajnos ilyen konfliktusom. Lehet h pszichésen ilyen téren defektes vagyok, de nem tehetek róla. Nem volt egyszerű a tini korom, se otthon, se az iskolában. Konkrétan másodikban akkor vívtam ki az osztálytársak rokonszenvét, mikor volt az első összeröffenés a cigánnyal. Igaz. Másnap suli után elvert a bandájával a rohadék, de sokat tanultam abból is.)

Aztán telt az idő, s tudtam h én nem kezdeményezhetek, mert közterülten vagyok, s nem akarom h engem basszanak meg a zsaruk. Lépjen a köcsögje! Felkészültem, és vártam, h lesz ami lesz, ha kell lefújom, verekedek, de nem fogok előtte se megalázkodni! Menekülni meg pláne nem! Köcsög faszopó heteró-állat primitív fasz! Egy jó darabig ott álltunk szinte 2 méterre egymástól, de nem csinált semmit. Elfordult, s morgott tovább. Megfordult az is a fejemben, mikor néha visszanézett, h felé fújom a füstöt, de provokálni se akartam.

Am szinte biztosra veszem, h a belvárosnak, a tömegnek s az olykor-olykor hallható szirénázásoknak volt köszönhető h nem jött nekem!

Megfordult a fejemben, h szóljak rendőröknek, hisz, az EU-ban nem megengedett ez, h bárkit is szexuális irányultsága miatt elítéljenek!

De nem szóltam, mert szerintem úgy se csináltak volna semmit a rendőrök, mert nem folyt vér... :S

Aztán kijött Ádám. Mondtam neki, h mizu. Ő ezen nem lepődött meg. Ezen is kiakadtam, h őt ez nem zavarja, s nem bőszíti fel! Helyette inkább megkínált a sajtburgerével. Tartotta én meg beleharaptam. Aztán egyből rá is néztem az emberemre, s nézett is. Lessé is te barom! Gondoltam magamban! Itt megfordult a fejemben, h lesmárolom Csiguszt, hadd robbanjon szét dühében a kis köcsög, paraszt, de nem akartam veszélybe sodorni, így szépen elmentünk a csávó előtt, kezemben a gazspray,  szép “romantikus” szemkontaktus a primitív birkával, azt jóidő!

Ti mit csináltatok volna? (Azokra, a válaszokra, h ráhagyta, s elment volna nem vagyok kíváncsi, mert szinte mindenki meghunyászkodik állandóan, behúzza fülét farkát, mintha betegek lennénk, vagy szégyelleni kellene bármit is!!!)

Az esetet még aznap este jelentettem is szépen a http://www.jelentsd-a-homofobiat.hu/ oldalon! Kíváncsi leszek, h tudnak-e valami jó választ, adni ilyen esetekre. Olvastam még egyéb storykat is. Megdöbbentő mik vannak!…  

Előre látom, h sokatoknak megfog erről oszlani a véleménye. Legyen! Én ilyen személy vagyok! A magam kis módján melegjogi aktivista is vagyok, s persze h kiakadok, ha ilyen történik! + Nem vagyok, s soha az életemben nem voltam az a meghunyászkodó fajta!  (Nem hiába van nálam mindig gazspray.)

Nah! Lenen még rengeteg mesélni valóm, h mi volt, de így is too sokat írtam már!

Csók!

Rion