Idézet mára:
“Korunkban, amikor különböző kultúrák gyilkolják egymást, hogy melyikük istenképe az igazi, hasznosabbnak tűnhet a tolerancia és a nyitottság szabadkőműves hagyománya.” – Dan Brown: Az elveszett jelkép
Az előző részek tartalmából:
Elnézésetek kérem, h nem írtam az elmúlt napokban, de ismét csak sok minden történt velem, s összefolytak a napok. Ismét csak a lényeget írom le, s sok mindent kifogok hagyni, mert az elmúlt napokban arra se volt időm, h jegyzeteljek, h miket említsek majd meg nektek.
Nyah! Voltam ugye otthon vidéken. Hétfő este mentem haza. Anyum flegma volt megint, így nem is beszéltünk. Kedden, már okés volt mindenki. Apummal is tök jól elbeszélgettem, s életemben először kikísért a vasútállomásra, s útközben is olyan jól elbeszélgettünk, h – mutatom – ilyen közel voltam hozzá, h előbújjak neki. De anyámra való tekintettel, - na meg persze rám és a szép kis összegre, ami a takarékban van – nem mondtam el. Majd, ha stabilan állok a két lábamon, megkaptam a pénzem, s megvettük a lakásom. ( X év múlva. )
Így csak annyit mondtam el neki, h van egy pár meleg barátom. Ők is tök normálisak, rendesek, dolgoznak, ugyan olyan hétköznapi emberek, mint a többi ember, s nem olyanok, amiket a tv-ben látsz. Felvoltam készülve, h egy jó erős vitának nézünk elébe, de semmi reakciója nem volt rá, ami rosszabb volt, mintha vitatkoztunk volna. 
Am annnnnyira friss a levegő vidéken, h tök furi. Strange, mert pl.: Pesten ez fel sem tűnik, de vidéken rendesen át hasííííja a tüdőm a levegő! 
Aztán úgy volt, h szerdán szabadnapos wok, de bekellett mennem melózni. Megjött a fizu is, ami sajnos kevesebb lett a vártánál. :/ Így igen aktívan elkezdtem másik részmunkaidős melót keresni. Ha valaki tud valami melót az szóljon pls.
Akkor csütörtökön fotózáson voltam. Egyik kedves ismerősöm hívott meg.
(Am most, h ez leírtam, rájöttem, h szinte soha nem használom a “haver” szót. Persze felmerült egyből a kérdés, h miért, s jött is a válasz rögtön. Az olyan heteróóós! :/ Neeem? “Hé haver! Csá! Ez itt a haverom Pali!” Neeeeem! Ez nem az én szavam járása!)
Szo voltunk egy páran. Nagyon jól éreztem magam, s gyorsan eltelt az a pár óra még ott voltam. Sajnos hamar elkellett jönnöm, mert 16-ra meg mentem melózni. :/ Csinált nekem 2 frizut, volt sminkes. Eléggé buzisra sikeredett az első smink, amivel nagyon nemtudtam kibékülni, s a töbiek is jót nevettek. Főleg, mikor kihúzták a szempilláim… Uh! Hát az már very, very too much volt!
Először egy nagyon göndör, aztán pedig egy full egyenes hajcsit
csináltak nekem. Tetszett mindkettő, de megint csak azt hallottam, h a göndör jobban áll nekem. ( Pedig én általában pont, h mindig vasalom a hajam. )
Pár képecske látható az előző bejegyzésemben belinkelt oldalon. 
Ammmm. Más nem nagyon van semmi…
Rosszfiúnál szerda este aludtam először az új albijában. Furi volt. Este átjött André, s elhívott minket egy vacsira egy közeli étterembe, amit ezúton is köszönök még egyszer. Puszi neked! 
Aztán ők ketten kis fagolyókból karkötőket fűztek. Kaptam én is 4 újat, szo bővült a karkötő gyűjteményem.
Szokatlan volt ott aludni. Gyakran felébredtem. Nem szokásom másnál aludni. Az van már megszokva, h mindig én vagyok a házigazda. Jobb minden az itthoni megszokott környezetben.
Nyah! Ennyi jutott most eszembe!
Csók!
Rion
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése