Idézet mára:
"A szeretetorientált ember az, aki nem fél a jövőtől, aki nem fél az eredményektől és a következményektől, aki itt él és most él. Ne törődj a következményekkel; az a félelemorientált elme gondja. Ne gondolj arra, mit hoz a holnap. Csak légy jelen, és cselekedj. Ne számítgass. A félelemorientált ember folyton számít, tervez, mérlegel, óvatoskodik. Az egész életét így tékozolja el."
Egyik este tusolásra készülvén, mikor levettem magamról a ruhákat, olyan gondolatok jártak a fejemben, h az élet is olyan, mint a ruhánk. Az
elején új, szép, friss, jól érezzük benne magunk, majd ahogy telik az idő úgy kezd elhalványulni, elszürkülni, itt-ott foltok, hibák is megjelennek rajta, végül réginek számít, s levesszük magunkról, majd többé már fel sem húzzuk… … Jön az új élet, új ruha… Közben persze változik az életünk, változik a stílusunk, változik a személyiségünk.
Szellemi mivoltunkat a ruháinkkal (is) fejezzük ki. Ha lezárult egy élet ciklusunk/szakaszunk, illetve megváltozik a személyünk, akkor megváltozik a ruházatunk is.
A bensőnkre, ami legbelül van –amit sajnos néha nem is érzünk, úgy elfolytunk, illetve nem akarunk vele foglalkozni a mai anyagias világunkban – szo a bensőnkre, a lelkünkre ruhát húzunk. Öltöztetjük.
Tegnap utaztunk Rosszfiúval. Kimentünk egy külvárosi részre (Kaszásdüllőre) s hótt idegek voltunk. Oly annyira, h volt, mikor inkább csuott szemmel ültem a Héven. Ölt 
benünket az ideg, az embereket látván. Szinte minden 3. ember még a ‘80-as évekbeli stílust “képviselte”. Rengeteg volt az alulöltözött ember, a csöves, stb, stb…
De ma, egy nappal később, úton hazafelé a voanton, meg már azon gondolkozom, s azt látom, h ők ilyen emberek. Nem haladnak a korral, mert ők még abban a korban élnek. Az ő szellemüknek az jó. Ott rekedtek, mert azt szokták meg, az jelenti számukra a megnyugvást s a biztonságot. Az új nem jó. Az új ismeretlen, félelemmel teli. Ridegek, s tartózkodóak vagyunk vele szemben. Tartózkodóak, s szigorúak a fiatalokkal szemben, a divatot képviselőkkel szemben MÁS-okkal szemben.
Megvannak a korlátjaink. Valakinek nagyon magas, s van akinek alacsony. Van, aki 80 évesen is képes haladni a korral, s pl.: szilikon mellett csináltat magának, s van, aki már 20-30 évesen megreked a ‘80-‘90-es évek szintjén.
Az I-re a pont az volt, amikor egyik megállóban azt hallottuk, h Szent lélek tér. ( Vagy valami ilyesmi volt. ) Na mondom! Akkor mi a tisztítótűzben leszállunk, s nem megyünk el a végállomásig, aminek 1 év múlva mennyország lesz a neve… … Vagy ki tudja… Lehet Szálasi Ferenc tér lesz… 
Igen. Van aki már úgy születik, s nő fel, h a szelleme, még az azelőtti világban rekedt személyiségét hozza magával a jelenlegi világba. Sajnos vannak olyanok, akik ‘20-‘30-‘40-es években élnek napjainkban! Meg persze vannak olyanok is, akik ‘50-‘60-‘70-es évek, de akár a honfoglalás időszakába is visszamehetünk…
Akkor lehet, h még örülhetünk, ha ‘80-‘90-es években élő embereket látunk 2011-ben az utcán?
Ne csodálkozzunk, ha megnéznek minket az utcán. Nem! Nem azért, mert buzulsz, vagy olyan a járásod, hangnemed. Igen. Van akinek olyan, s azért nézik meg.
De, ha követed a divatot… …ah! Nem! Inkább úgy mondom, h ha csak szimplán a jelenben élsz,s haladsz a korral, már megnéznek.
“Feltűnősködik!” A-aaaaa! Nem! Nem! Csak egész egyszerűen számodra feltűnő, mert Én, vagy Ő nem abban a világban él, amelyikben Te!
Csók!
Rion 
Ui: Láttam a TV-ben a Hair Clinic-es reklámot. Hát nagyot csalódtam,mert alig lehet látni. Jóval többet szerepeltünk, s csak a hátamat lehet látni benne a végén… 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése