Vidéken, béranyum, elektromos cigi, balesetek, new teló

Idézet mára:

“A hétköznapokban megfeledkezünk a túlvilágról, mert rendkívül kényelmetlen, s kellemetlen a külvilágba tekintetni. Olyan, mintha feneketlen mélységbe kellene lepillantanod, remegni kezdesz, émelyeg a gyomrod. Elegendő a szakadék létének puszta tudata, és már remegsz is. Senki sem tekint le a szakadékba; az emberek másfelé néznek, igyekeznek nem tudomásul venni a valóságot. A valóság olyan, mint egy feneketlen szakadék, mert a valóság egy hatalmas üresség. Buddha azt mondta; “durangama”, vagyis légy elérhető a túlvilág számára. Sose szorulj határok közé, mindig lépd át őket. Állítsd fel a határokat, ha szükséged van rájuk, de mindig emlékezz rá, h át kell hágnod őket. Sose tedd rabbá magadat.”

Amiről utolsó bejegyzésemben beszéltem, arról ma “véletlenül” ma találkoztam egy másik könyvben így megfogalmazva, ahogy az idézetben olvashattátok. Furi volt találkozni ezzel…

Az előző részek tartalmából:

Kedden és szerdán szabadnapos voltam, így kedd este hazautaztam vidékre, mert anyumra megint rájött az  5 perc, s addig nem hagyott békén, még azt nem mondtam, h jó, akkor hazamegyek. Neki köszönhetően vagyok sajnos én is oly akaratos… :/

Otthon nyitott ablaknál csendben tücsökciripelésre aludtam el, s kutyaugatásra ébredtem. Ott nem emberek ordibálására, hangos beszédére, a forgalom zajára, szirénákkal, a trolik hangos zajával fekszem s kelek, hanem ezekkel.

Nagyon megnyugtató,  s kellemes volt a tücsök ciripelés. Imádom őket!

Kedden Hugival találkoztam délután, s este 10-ig kint voltunk. Nagyon jó volt vele is újra beszélgetni. Nyár elején találkoztunk utoljára, mikor felvettek a Pull-ba. Kimentünk a hegy lábához, s onnan néztük Kertvárost, s a naplementét. Elég sok mindenről beszélgettünk, köztük feljött a melegek házasodása, s örökbefogadás téma is. Nem támogatta a témát, de mikor elmagyaráztam neki a dolgokat, akkor megdöbbent, h ő mennyi mindenről nem tudott, s másképp gondolt a dologra. Aztán áttértünk másik témára, majd magától kb fél-1 óra elteltével felhozta megint a témát, s nem mondta ki, de azt vettem ki a szavaiból, h szívesen lenne a Béranyukám.

Aztán, mikor beesteledett, hazamentünk hozzájuk. Anyukája hozott bort meg cigit. De nem akármilyet! Elektromosat! Soha nem is hallottam róla, h létezik elektromos cigi! Nagyon jó, s menő! Rendeltem is, s ha minden igaz, akkor a fesztiválra már nekem is lesz elektromos cigim! Jó mert, nem égethetsz ki vele semmit, nincs benne nikotin, s van füstje, de nem az a büdös. Hugiéknak ez erős volt, de nekem pont jó. Kb.: MARBOLO szintű volt. Meg ugye ez egészségesebb is.  

Am Hugi anyukája már szerintem sejti, h mizu. Legalább is olykor ezt éreztem a kommunikációjában. Nem is kérdezi, h van e barátnőm, csak, h jó e ott nekem, meg vigyázzak magamra stb, stb stb… Pár évvel fiatalabb csak anyumnál. Kb.: 48 körül lehet. Mikor bement, s megkérdeztem Hugit, azt mondta, h ő nem mondta el neki, s nem hiszi, h tudja, de(!) anyukája liberális, halad a korral, s ez nem jelentene gondot nála. Apukájnál már annál inkább...

Aztán a hét többi napján nem történt most különösebben semmi kül.

Szerda este Rosszfiúnál majdnem kiment a bokám, úgy elestem a lépcsőházban. Másnap neki lett csípőficama.  
Melóban megint tanultam újat, s már tök jó minden.

Megkaptam a hairclinic-es forgatásért a pénzem, s megvettem magamnak a rég áhítatott Samsung Galxy Ace telefont. Igaz, bátyám segített be, s törlesztek majd neki pár hónapon keresztül, de megéri.

Lényegében ennyi!

Csók!

Rion