Idézet mára:
Legszívesebben világgá mennék. Mintha lakna valaki a testemben, egy másik ember, egy szellem vagy valami ilyesmi, aki egyre csak ki akar törni. Teljesen más arcot szeretnék, és más testet. Más nevet. Szeretném, ha nem ebbe a családba születtem volna. Még jobban szeretném, ha meg sem születettem volna.
Végem van. Gyenge vagyok. Már nem csak szellemileg,de fizikálisan is. Érzem, h semmi erő nincs bennem. Nem vagyok beteg, csak úgy gyenge vagyok. Gyorsan elfáradok, alig tudok emelni, fájnak a tagjaim stb…
Semmi étvágyam, a nadrágjaim már övvel együtt is lötyögnek rajtam.
Nincs élni kedvem, de muszáj! Nem adhatom fel! Nem vagyok az a fajta! De valahogy még is annyira jó lenne. Megpihenni, s aztán kezdeni egy újat! Vagy, ha nem kezdődik semmi az se baj! Mind1! Lesz ami lesz, de ennek a rémálomnak vége lesz!
Miért menekülök? Mi elől? MINEK???
Mert rossz vagyok. Akit magamhoz engedek, akit szeretek, kibe szerelmes vagyok, aki felnevelt, mind megbántom. “Szöges bakanccsal tiprom őket!” Pedig nem akarom, csak fiatal korom nem normálisan telt ennyi. Normális volt a maga módján, de mégse a teljesen normális.
Ki egykoron szeretett, most semmibe vesz. Selejtes vagyok! Beteg! 
Pedig nem! Tönkreteszem, s csak fájdalmat okozok neki!
Most romokban a kapcsolatom is!
A kurva életbe! Ismét semmi vagyok. Egyedül a pusztában, mint egy juhász, akinek van 1 szem báránya, s abból hol megél, hol nem! Eddig volt ki segítette, kihez hazamennie, boldog volt még a szegénysége ellenére is! Boldog volt, mert minden este mellette szuszogott, olykor horkolt az, kit szeret.
Most az első este, h otthon van. Elment haza. Nem jön vissza csak vasárnap. Vannak gondok. Mert miért ne? “
“
Félek. Nem kicsit! Nagyon!
S leszarom, h leírom ezeket! mindenkinek vannak gondjai! Mások úgy is tudnak róla. Valaki saját maga mondja el, van aki mástól hallja. Nem érdekeeeeel! Semmi! Csak Ő!
Hiányzik a biztonság, a megnyugvás a béke s a szeretet. Van, van, de nem ez a felszínes, szarság kell nekem, ami van oly sok ember közt!
De mit várhatok én, mikor a saját anyámat felhívom 1 hét után remélve, h lenyugodott, s ismét normálisan kattog az agya! Az első pár mondta higgadt, s normális, aztán kérdezget, s mikor nehezen kinyögöm, h bajok vannak, akkor ugrik! Üt, rúg, vág!
H mert megérdemlem, mindent magamnak köszönhetek, ez vagyok Én Büszke lehetek magamra, s mikor nő már be a fejem lágya, s ő megmondta, kellett nekem Pestre menni, teljesen tönkretettek stb, stb stb….
Majd lassan leeresztem a telefont, s kinyomom. Mikor visszahívna, kinyomom, majd hív ismét, s megkérdi, h mikor megyek haza. 
Ettől a kérdéstől már kicsit megijedek, h nem épp már az elméje, de kis gondolkodás után megmondom neki, h: “Nem megyek haza anya.” A kérdésre, pedig, h miért teljes nyugodtsággal csak azt válaszolom, h mert otthon nem szeret senki!
Aztán ismét robban, mondja, mondja, mondja a magáét mint a filmekben, elköszönök tőle, s kinyomom.
Törik a mécses, bőgök, s várom, h felébredjek ebből a rossz álomból. Hahóóóóó! Mikor ébredhetek fel???? De a-aaaa. Ez a valóság. Nem tudok hová menekülni! Nincs kiút. S íme. Így lett az öngyilkosság gondolta ismét!
De neeem! Inkább itt vagyok, s csak írok megint, mert ez jó, s kell, s várom az altató hatását!
Minden rendben lesz, hisz rendbe kell lennie! Egyszer lent, egyszer fent. Jobb lesz, mert a lentről, már csak fölfelé lehet menni!
Most még tart a válság 4-ből 3 fronton támadnak, s zúznak péppé éppen, de kitartok. Család, magánélet, munka. Ezek a bástyák már elestek. Az egészségem még áll, de idő kérdése szerintem annak is…
Bár most azt se tudom, h észnél vagyok-e vagy normális vagyok e vagy sem, s furin érzem magam, de lehet a gyógyszer vagy csak a lelki állapotom miatt, vagy lehet tényleg álmodom, s azért furi. Nem tudom már!
Semmit sem tudok. Kilátástalan minden, de kitartok, még meg nem halok normálisan, de úgy érzem, h már ahhoz sincs most erőm!
Csók
Rion
12 megjegyzés:
Kedves Rion!
Családtagjainkat nem mi választjuk meg, a te döntésed, hogy hogyan viszonyulsz reakciójukhoz. Anyám ugyanígy reagált, a telefont nem tudja ily jól használni, így a kapcsolattartás nem nehezedik rám ily mértékben. "Haza"-látogatásaim során figyelmen kívül hagyom ezeket a megjegyzéseit, kérdéseire nem válaszolok, hogy mikor nősülök (kizárólag nővel értendő). A párkapcsolatom nehézségei nem tartoznak rá, mert nem méltó rá, és nem megvetésből, hanem ő itt tart.
Azt nem tudom, hogy segít-e neked egy-egy gondolat másoktól, csak remélem.
A családodról tényleg nem tehetsz, őket nem te válogatod. Van az úgy, hogy két ember egyszerűen nem jön ki egymással. Még akkor is, ha rokonok.
Nyugodj le, gondold át a dolgokat, add ki a feszültésget - ahogy tudod. Jó, ha nem tartod magadban, ez csak rontana a helyzeten.
Van fent, és van lent... de tudod (csak hogy még közhelyesebb legyek), az igazán jó dolgokért küzdeni kell, akkor tanulod meg, mennyit is érnek valójában.
Sziasztok!
Lehet tényleg nem wok magamnál, de nem értem, h miért írtátok mindketten azt, h nem én válogatom a családtagjaim.
Tisztában vagyok vele, h nem lehet.
Én csak arról írtam, h anyum milyen. De köszönöm a kommenteket, s a jó tanácsokat. :)
Kedves Rion!
Nem akarok olyannak tűnni mint aki úgy tesz, mintha megértené az érzéseidet mert szerintem nincs olyan ember aki, tökéletesen át tudná érezni más emberek fájdalmait. (Arról nem is beszélve hogy személyesen még nem is ismerlek csak így a blogodon keresztül.) De ha nem is látom át teljesen mi zajlik most benned kicsit talán mégis mégis lehet egy kis sejtésem, és szeretnék néhány vígasztaló szót írni.
Nemrég olvastam egy nagyon érdekes könyvet amely lényegében az emberek sorsáról, lelkéről szolt. Gyakorlatilag az élet céljáról, értelméről. Amit ebből leszürtem és számodra most hasznos lehet az az, hogy ha valami rossz történik velünk azért csak egy ember lehet a felelős. És azok mi magunk vagyunk. Ha nem is ebben az életünkben elkövetett hibáért hanem egy régebbiért is bűnhődünk. Ebből csak egy módon juthatunk ki: ha megpróbálunk rájönni hogy mi lehet az amit elrontottunk és ha ez sikerült akkor a hibánkat őszintén elfogadni és megbánni. Ha nem tudjuk mit rontottunk el akkor is tehetünk a dolgok javulásáért. Mégpedig úgy, hogy kedvesek vagyunk a körülöttünk lévőkhöz és magunkhoz. (Még akkor is ha azok az emberek nem érdemlik meg.) Még ha nehéznek is tűnik az előttünk álló feladat nem szabad félnünk mert mindig van velünk(bennünk) valaki aki vigyáz és segít bennünket. (És itt most nem feltétlenül a bibliai Istenre gondolok.)
Hát igazából ennyit tudok mondani. Remélem vigaszt, vagy erőt találsz soraimban. Ja és a könyv címe: A végső valóság. Ha véletlenül érdekel.:)
Bocsi, hogy kicsit hosszúra sikeredett.
Még annyit szeretnék írni, hogy akármilyen bajok/problémák érjenek is tudd, hogy szerintem egy nagyon értékes ember vagy. Nekem személyesen például nagyon sokat segítettél abban, hogy el bírjam fogadni magamat.
Kedves Breki!
Írtam neked levelet, de ezek szerint nem kaptad meg. Kérhetnék egy mail címet, vagy írsz nekem a riongay@gmail.com-ra?
Bocsi, hogy csak most válaszolok de néha elég lassan reagálok neten keresztül. :)
E-mailem: gbreki@citromail.hu
"'Cause all of the stars have faded away
Just try not to worry, you'll see them someday
Take what you need and be on your way
And stop crying your heart out"
:)
http://www.youtube.com/watch?v=dhZUsNJ-LQU&ob=av2n
Köszönöm :)
RION! Ilyeneket, hogy öngyilkosság, nem akarok többet hallani-akarom, olvasni-Tőled!!!!!
Figyelj! Nem szoktam olvasni a blogodat nagyon, de az előző bejegyzés.... NA NEEE! Egyébként gyógyszert szedsz? Szabad tudni, hogy mire? Anyukádról nem tudok mit írni, de az élet csupa megpróbáltatás. És ezen a világ biztosan sokan szeretnek. Szerintem Anyukádnál egyszer eljön az a pont, amikor megérti. Most ezt írtam le, személyesen biztosan több tanácsot adnék. Szerintem a barátaidra most számíthatsz.
Tsáó!!! Fel a fejjel!!!!! :)
Formabonto:
Rendben. Köszönöm. :)
Megjegyzés küldése