Tegnap 2/2 és ma 1/2

Idézet mára:

"Minden ember hibázhat és hibázik is. De helyes-e az az út, amelyen a megkeseredettség miatt nem adunk új esélyt másoknak és a boldogságnak?! Mindig kell adnunk magunknak, másoknak és egymásnak egy újabb esélyt, mert sohasem tudhatjuk, mikor jön el a perc, amikor már késő lesz, és csak annyit tudunk majd mondani, hogy sajnáljuk."

 

November 22. Kedd:

Anyum este 11 körül felhívott; "Rossz érzés fogott el. Éreztem, h baj van. Történt valami?"...

Gyorsan lereagálta h;

-“Még gyerekek vagyunk, s sülve főve együtt vagytok, s persze h most ez lett! Majd kibékültök!”

Először azt hittem, h nem érti, s mondtam neki, h;

- De Anya! SZAKÍTOTTUNK! Nem csak szimplán összevesztünk!

Válasz?

- Jó! Akkor mi apáddal anno szinte 2 havonta szakítottunk! Akkor nőtt be a feje lágya, mikor jött a Bátyád! Egye az egybe olyan vagy te is, mint apád!

Aztán visszaválaszoltam, h engem ne hasonlítgasson apámhoz, s lett egy kis morgás, de lebeszéltük.

Jólesik, h most segít, s nem rúg még belém, mint máskor szokott.

S külön pozitívum az részéről, h Bálint mellett, illetve a kapcsolatunk mellett van annak ellenére is, h tudja, h ha nincs Bálint, akkor én gyakrabban járnék hozzá haza vidékre. Szo nem azt mondja, h nem baj, h szakítottak, majd jön más, gyere csak haza, vagy ilyesmi, hanem azt amit írtam.

Aztán sokan írtak, kommenteltek fb-n, s szűkebb körből is kaptam privát “ápolgató” leveleket, pár jó szándékú, lelkű embertől. Ezek nagyon jólestek. Főleg az, h levelükben biztatattak, s nem vigasztaltak! Nem mindegy…

Aztán egyik olvasómtól s egyben egy régen látott kedves ismerőstől fb-n kaptam anyagokat spirituális dolgokról. Igaz, csak másnap tudtam velük foglalkozni, mert kedd este, konkrétan semmihez se volt kedvem, s megint hülye “végetvetekazéletemnek” dolgok fordultak meg a fejemben… :/

Am kedd délután találkoztam egy blog olvasómmal Sanyival, aki halálosan szerelmes egy lányba, s ő is abban a helyzetben van, amibe én most pottyantam… Am biszex, s kicsit furi is volt, mert nincs biszex ismerősöm, de nagyon jókat beszélgettünk, s kedden majd együtt megyünk a következő vezetett meditációra. ( Furi, h mennyien érdeklődnek a meditáció után, s h mennyire félénkek ettől… ) Ő hívott meg az idei első szezonális forralt borra a Vörösmarty-n, mit ezúton is köszönök.

November 23. Szerda:

Ma kaptam még pár biztató, s kedves telefonhívást is, h ne adjam fel, s várjak pár napot.

Anyum is felhívott dél körül ismét. Kedves volt. H vagyok, mit csinálok. Ami érdekes(ss), volt h nagyon faggatott kettőnkről, h mi volt a baj. Nehezen beszéltem neki róla, de elmondtam. Kicsit gondolkodott, s azt mondta, h valóban ezek az okok, akkor úgy is kifogtok békülni. Ha meg nem, akkor valami más van a háttérben. Lényegében ő is azt gondolja, amit én.

Délután meditáltam egy jót. Lehet, h közben elaludtam, vagy félálomban voltam, de mikor magamhoz tértem kajak nem tudtam megmozdulni, semmit se csinálni. Csak néztem előre, bambultam először a lábaim a kezeim, a laptopom fekete képernyőjét.

Kicsit olyan volt, mint egy program amit már bekapcsoltak, de még tölt. A szemem is könnyesek voltak, s Bálint is benne volt, de am nagyon szép, s kellemes volt a hely, az utazás, ahol voltam és a legjob, h találkoztam egy “valakivel”, akit még nem tudok hová tenni, de ő helyrerakott. Szerintem miatta érzékenyülhettem el, lehet, h Bálint miatt, nem tudom, csak az, h jó volt… Kicsit rossz is volt visszatérni… :/

Este találkoztam 2 kedves barátommal. Kristóf nagy meglepetésemre mutatta, a telóját, h valaki reggel 8 kor azzal ébresztette, h küldött neki valami olyan sms-t, h “ Hallottad, h Rionék szétmentek? :/”

Itt lehidaltam. Hangosan felnevettem, mert am vicces, s jól esett, h így megy a pletyka, s külön az tetszett, h Rionként említett, mert am nagyon szeretem ezt a nevem.  

Aztán ahogy nevettem, s felívelt a hangulatom, azzal a lendülettel le is zuhant a mélybe, s gombóc lett a torkomba, h mi az, h szétmentek?? Valahogy nem így élem én meg! Vagy azért mert részben még nem tudom feldolgozni, nem akarom felfogni, meg részben azért, h inkább nekem szünet jellege van, amit beszéltünk. Összekaptunk komolyabban, s kell, h lehiggadjanak a dolgok, s rendezzük gondolataink, érezzük a másik hiányát…

Nem tudom elképzelni, h mi ne legyünk újra együtt… …Inkább szünetként, mérlegelésként fogom fel, amire majd később tesszük fel az i re a pontot, ha feltesszük…

Aztán Balázzsal is találkoztam, s olyan jót beszélgettünk egy kávézóban, h nagyon jó, s megnyugtató hatással volt rám. Kellemes, volt a tapasztalt, fiatalos, megértő társasága. Meg pletyiztünk is, szo jó volt.  

Köszönöm.

Csók!

Rion