Hazamenetel, anyum, család, érzések, tervek, mise

 

Idézet mára:

Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet. De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai.

 

December 24. Szombat:

Semmi kedvem nem volt hazautazni. Reggel 10-kor alig bírtam kelni az ébresztőre, ráadásul egy üvegem is széttörtem a konyhában a reggeli kómámban… –.-‘”

Az utazó táskámba pont úgy pakoltam be, mint a filmekben. Behánytam mindent, s csak úgy tudtam összehúzni, h rátérdeltem a teljes súlyommal, bár még így is nehézkes volt összehúzni, s kicsit ugrálnom kellet, h m-e-nj má-r ööööösszeeee! Mikor meg elindultam attól paráztam, h ha ez szétnyílik útközbe, akkor nekem végem lesz. De gond nélkül hazaértem.

Itthon elvoltam kenődve. Anyám mondta, h Bátyámék is megérkeznek hamarosan, s nem beszéljek így, ne viselkedjek úgy, s mindent gondoljak át 2X-er h mit mondok… –.-‘”

Persze nekem halkan morogva kiszaladt a számon, h “De jó itthon lenni!” s élesen visszakérdezett, h ”TESSÉK?!”, de én inkább fogtam a cuccom, s felkullogtam a ”szobámba”. Kibaszottul nem érzem a szobámnak. Át lett festve, s ha az emlékek nem lennének, akkor olyan, mintha egy hotel szobában lennék. Minden precízen a helyén, tisztaság, mondhatni, h túl mű, s steril volt az egész szoba. Pf.: mondom!

Megjött Bátyám a családjával. Ebédeltünk, közben szólt a laptopomról a karácsonyi zene, nekem meg csak gyűlt a gombóc a torkomba, s többször mély levegőket kellett vennem, h lenyugodjak, s eltűnjön a könny a szememből. Megint olyan mély, depis érzés tört rám, mint tavaly, bár akkor kikellett mennem a vacsiról, s perceken keresztül csak bőgtem a wc-n… Szerencsére idén ez nem történt meg, bár közel voltam hozzá.

Aztán este váratlanul bekövetkezett a változás;

A volt H&M-es kolléganőm Márti felhívott este, h boldog karácsonyt kívánjon, s érdeklődjön hogyan létem felől. + Az Anyukája is elkérte a telefont, h beszélhessen velem. Annyira kedvesen beszélt hozzám, h; “Mi van az ÉN drága fiacskájával, s ráparancsoltam Mártira, h hívjon fel, mert már mióta nem beszéltetek, s sokat eszembe vagy, s vigyázz magadra!” Ez annyira jólesett, netudjátok meg, h alig volt hangom a meghatódottságtól, s könnyek gyűltek a szemembe, annyira jólesett érezni, h más h szeret. Pedig Mártinak az anyukájával egyszer találkoztam az életben. Októberben, mikor Márti kórházban volt, s elmentem meglátogatni. Bár Márti sokat mesélt rólam az anyukájának, s éreztem azt is, mikor találkoztunk, h szimpatikus vagyok az anyukájának. Ha hetero lennék, szerintem összejöttem volna Mártival, s most lehet boldog idillikus kapcsolatban élhetnék… De jólesik az is, h Márti anyukája idősebb, 50-60 körüli, s tudja rólam, h buzi vagyok, s mégis tökre elfogadja, s mégis tessék, h szeret, s miket mond, gondol rám, s h szeret…

…Néha olyan dolgok tudnak hatalmas örömöt okozni, amit nem is gondolnák! Azóta tök jó a hangulatom.

December 25. Vasárnap:

Gyorsan eltelt a nap. Dél körül keltett anyum, h megjöttek a rokonok keljek. Ebéd, majd a rokonokkal beszélgettünk, meg játszottunk a kis 2 éves unokatesómmal, aki tök hiperaktív lett… –.-’” Rólam tudni kell,  nagyon nincs türelmem a gyerekekhez…

Aztán mikor elmentek a rokonok, bementem az öregekhez. Eltöltöttem ott vagy 1 órát, s kaptam egy szép  összegű kpt.  Megleptek az összeggel, mert ők még nálam is skótobbak. Szo jövő héten szövet kabát, skinny nadrág, s kardigán vásárlás lesz.  

“Hová megyünk??? SHOPPINGOLNIIII!”

Jah! Egész hétre már bevagyok táblázva, annyi találkozóm lesz. Csütörtökön majd Sanyival visszamegyünk a vodafone store üzletbe a fashion street-re mert vettem ott vodafone netjegyet s baszik működni! Ha bátyám nem hozta volna haza a mobilnetjét, akkor most nem tudnék netezni… Aztán majd kimegyünk az Árkádba, mert lövetek egy 2. lyukat a fülembe, így a bal fülemben 2 fülbevaló lesz egymás alatt, aztán átmegyünk az Ikeába, mert gyertyákat akarok venni, mert gyertya mániás vagyok.

Am vidékre visszatérve; Mamám közölte, h négykor megy misére, én meg gondoltam egyet, s elmentem Én is. H mit éltem át, azt nem írom le, mert a végén még megsértenék pár embert. De a legkiakasztóbbat leírom, ami az volt, h az emberek orrba-szájba szívták hangosan az orruk, amit annyira nem tudtam elviselni magam körül, h átkellett mennem a kórus másik felére, ahol a nők voltak többségben, s nyugtom volt. –.-‘”

( Am az éjféli misére akartam elmenni de este 11-kor megtudtam az indulásom előtt, h ne menjek sehová, mert nálunk 22-kor volt… –.-‘”  )

A mise után Mamával karöltve mentünk haza. Jó érzés volt. Úgy érzem, mintha az elmúlt 1-2 hónapban közelebb kerültünk volna egymáshoz…

Csók!

Rion