Öregeknél, gyerekkorom emlékei, otthon, Önmagam, képzés

Kész! Beleszerettem Rihannaba! :) *.*

 

Idézet mára:

"Mindig tartsd szem előtt a jelenben, hogy rengetegszer estél el gyerekként, sírtál, fájt, nem bírtál egyedül felkelni sem - viszont pár óra múlva mindig letörölted a könnyeket és ugyanúgy nevetve futkorásztál tovább és vártad h mikor esel el újra és mikor tanulhatsz újat h elkerüld az előzőt..."

 

Idén utoljára még egyszer bementem Mamámékhoz. Furi volt. Nem sokat beszélgettünk. Csak ültünk lényegében, s hallgattunk, mint az öreg Székelyek. Mamám sokat nézett, de nem zavart.

Mikor elbúcsúztam elmondta a szokásos búcsúztató szövegét, h; “Vigyázz magadra, s el ne csábíjjanak a drogval.” Jól van Mama. Tudok vigyázni magamra.

Hazafelé láttam megfagyott pocsolyákat, s pont úgy mentem oda hozzájuk, s törtem be őket, mint régen kisgyerekkoromban, mikor nagy hátitáskával a hátamon, bandukoltam haza általános iskolából…

Most ébren azok az érzések, s képek törtek rám, mikről oly sokat szoktam álmodni esténként. Furi volt, még így ébren is. Csak sétáltam lassan, néha csúszkáltam a jégen, épp úgy, mint régen. Eszembe jutottak a gyerekkori szokásaim, napjaim, játékaim, h Hugival mennyi sokat játszottunk erre, miket csináltunk, mennyit nevettünk, s hülyéskedtünk, szaladgáltunk, bicikliztünk.

S ezt mind Én éltem meg, de annyira távoli, s furcsa ez nekem, mintha egy másik életemben lett volna, pedig csak kb.: max 10 évvel ezelőtt csináltam azokat… 10 év, s most… …Vajon milyen leszek újabb 10 év múlva? A mostani életemre/éveimre is így fogok visszaemlékezni?

…

Bátyámék továbbmentek. Elmentek a felesége szüleihez karácsonyozni.

Csend, s nyugalom van a lakásba. Mennyivel üresebb… S elmegyek Én is… … H bírja anyum? Csoda, h meg nem őrült, ebbe a nagy többszintes lakásban az iszákos apám mellett…

Jó és rossz is volt itthon lenni.

Vasárnap este egyik kedves ismerősömmel való beszélgetés alkalmával rájöttem arra, h hiányoznak a gyertyáim, s a szobám, a füstölők illata. Mármint a valódi budapesti szobám illata.

Mivel zavart, h nincs illat a szobámban, így anyumtól kértem füstölőt, de neki csak ócska, olcsó sz.r  “vaníllia” ízű füstölője volt, s nem igazi, eredeti, amiket én használok. De pár perc után el is nyomtam, mert valami förtelmes egy mű szaga volt.

Furi ez is, h régebben én is ilyeneket használtam. Meg kókuszos, csokis hülyeségeket, most meg igaz, jóval drágábbakat veszek, de úgymond természetes illatúakat.

Am arra is rájöttem, ahogy mostanában sokat levelezek, s írok magamról a blogban is, h egyre jobban kezdem megismerni magam, ami persze annak is köszönhető, h a meditációk alkalmával figyelek magamra. S természetesen itt most nem a külsőre gondolok, hanem a belsőmre. Eddig csak a külsőmmel foglalkoztam, a belsőmmel nem, ami fel sem tűnt, s már ez is furi, h h nem tűnt fel, h nem foglalkoztam a belsőmmel.

Ez tök olyan, mint az egyik reklám, amiben azt mutatják be, h felveszünk, sisak, térd és könyök védőket, kihelyezünk csúszásveszély táblákat, különböző speciális cipőket veszünk, h el ne csússzunk, essünk, s megvédjük a csontunkat a töréstől. A külsőkre figyelünk csak, holott a belsővel kellene foglakozni. Több kálciumot kellene fogyasztanunk, ami ugye csonterősítő…

Szo visszatérve magamra, megfigyeltem, h tényleg mennyire is jellemző rám a bika jegy tulajdonságai. Fontosak számomra a természetes dolgok, s ragaszkodok mindenhez, ami az enyém. Tárgyak, személyek, helyek. Általában nyugodt természet vagyok, szeretem a nyugalmat, a megszokott dolgokat, nem nyitok egykönnyen, s az elején kicsit tartózkodó vagyok sok emberrel szemben, de idővel megnyílok.

A ragaszkodásról, hűségről, érzékenységről nem is beszélek már…

Jó dolog, s örülök, h elkezdtem ilyenekkel foglalkozni.

Még  nem wok benne biztos, de egyre jobban “látom”, s érzem, h nekem a múltamban, mondhatni előző életeimben, történtek olyan dolgok, ami miatt ma nagyon elítélem az erőszak minden formáját, ami miatt annyira fontosak nekem az emberek, a kapcsolatok, a hűség, s rettegek a megcsalástól. Sorolhatnám még, mert eszembe szoktak jutni fontos tényezők, de jelenlegi életem, s személyem a sok múltbéli történések, s tettek eredményei. Efelől szemernyi kétségem sincs.

Ezért van az, h minden ember egyedi, s vannak olyan dolgai, tulajdonságai, amit legbelül maga is furcsál, s nem érti, nem találja rá a választ, ami a karmája. Ahhoz vissza kell menni a múltba, h ezekre választ kapjunk.

Korábban futólag említettem már nektek a Pránanadit, amit segít ebben, s én erre várok, h megtaláljam az egyik mestert, akinél tanulhatok majd. Tudom, azt h megfogom találni és ezért nem sürgetek most senkit és semmit. Mindennek megvan a maga ideje…

Csók!

Rion