Spirituális fejlődés, gondolat, személyek, a múlt, barátok

 

Idézet mára:

“Az élet maga az ember tanítómestere.”
Rion

 

Furi gondoaltom támadt tegnap este. A lényege az az, h egy életen belül is többször újjászülethetünk, új életet kezdünk.  Ez a gondolat ezért született meg bennem, mert mikor este álltam a fürdőszobában s néztem magam a tükörben, akkor előjöttek az emlékek, s olyan távolinak, s furinak tűnt, h ez velem történt meg? Ezt tényleg Én életem meg. Ezt és ezt, azt és azt csináltam, csináltuk nap mint nap… Megéltem, s most tök más vagyok, mást csinálok. Meghalt egy darab valaki, valami az életemből, s most itt van ez az énem.

Továbbvéve ezt a gondolatot, mondhatnám azt is, h volt egy lelkem, mikor Ricsivel – Mancival jártam, s volt egy mikor Bálinttal. A szakításkor ezek a lelkek meghaltak, de az emlékük megmaradt. S a gyász után jött, kaptam egy új “Én”-t, amivel megint más valami újat kellett kezdenem, s csinálnom. Sőt! Még tovább menvén, s nagyon spirituálisan szemlélve, - ami sokak szerint biztosra veszem, h hülyeségnek gondolják – de lehet h azért halnak meg, mennek el, mert a feladat kipipálva, kapok egy új ént, s végezzem el azt a feladatot is. Közben pedig éljed ezt az életed, fejlődj és tanulj, mert amit most teszel, az meghatározza következő élted.

Tanultam otthon vidéken, tanultam egyedül Egerben a fősulin, éltem s tapasztaltam egyedül Pesten. Fejlődtem az első, s fejlődtem a 2. kapcsolatom mellett. Közben megismertem haverokat, barátokat, jó és rosszakarókat, ilyen és olyan gondolatokat, nézeteket, mik kihatással voltak, s vannak rám, s formálják énemet.

Fáj az elmúlás, de a fájdalom is a tapasztalás, a tanulás, a fejlődés része. Nem?

Ricsi után azt hittem nincs tovább élet. A kutya nem kellett. Sőt! Ha nem hagyom hátra Zuglót, kitudja milyen hülyeséget csináltam volna magammal. Inkább ugrottam egy hatalmasat az ismeretlenbe. Ismeretlen emberek közé, ismeretlen helyre a VI. kerületbe.

Bálint által is sokat fejlődött a személyem. Változtam. André azt mondogatja, h legyek büszke magamra azok után, amiken átmentem, amiket megéltem, s amivé váltam. Jól esnek ezek persze, de valójában semmit sem jelentenek (még) a számomra, mert ezzel nem vagyok kisegítve, s nem boldogít. Majd ezt is lehet bő fél év múlva fogom átlátni, megérteni, s értékelni.

Megismerkedtem a buddhizmussal, a spiritualitással, a meditációval és nagyon sok mindennel. Nagyon hálás vagyok ezért több embernek is. Na igen! Jó h írom! A személyek kiket megismertem Bálintnak köszönhetően! Kincsek. Értékes emberek, akikről éveken keresztül nem is tudtam, h léteznek ilyenek a buzi világban! S megmutatja, h léteznek, még akkor s, ha Ők se tökéletesek, s megvannak a maguk árnyoldalai. De Én így is szeretem őket.

Amit már most tudok, h rossz, h nem mondtam nekik, nem mutattam ki feléjük, h milyen sokat jelentenek nekem, s csak remélni tudom, h sejtik.

Ez is a bika természetem. Nehezen nyitok először, s nehezen mutatom ki érzelmeim, mert idő kell hozzá, viszont ha megszeretek valamit, valakit akkor ahhoz ragaszkodom, s nehezen válok meg tőle.

Kronológiai sorrendben Anrdré – alias Maxi, Csabi és Kali.

Szerencsére mai napig tartom velük a kapcsolatot, de sok és mély változásokat indítottak el bennem azáltal, h megismertem őket.

Köszönöm nekik is és a fentieknek is, h megélhettem azt, amit eddig megéltem…

…

Csók!

Rion