Idézet mára:
“Vannak boldog könnyek, s fájó mosolyok, mindig lesznek szerelmek, míg a Föld forog. Az élet szép, de élni tudni kell, az élet harc, és benne győzni kell!”
Január 14. Szombat:
Meló után Norbival hazamentünk relaxálódni egy kicsit. Este 7-re akartunk menni a blogtalira, de egy kicsit elcsúsztunk, s 8-ra értünk oda, ahonnan fél 10 körül el is jöttünk, mert nálunk volt lakótársamnak születésnapi partija. Am mikor leértünk a blogtalira, nagyon sokan voltak így természetesen nem akartam mindenkin végigmenni, kezelés, puszi-puszi, bemutatkozás, s ugyan ezt eljátszatni Norbival is. Az elején megbeszéltük egymás közt, h ha sokan lesznek, akkor csak köszönünk egy globálisat s kész. Legalább 20 perc lett volna még egyesével köszöngetek. –.-‘” A banda 60%-át am is ismerem, aki akart beszélgetni az am is odajött. Jó volt látni régi arcokat s beszélgetni. Persze voltak, kik hiányoztak is. Sajnálom, h nem tudtam több emberrel beszélgetni, de majd a köv blogtalin, remélem betudom majd pótolni. 
S előre is elnézést, ha valakit megsértettem volna azzal, h nem mentem hozzá, vagy nem köszöntem személyesen vagy bármi ilyesmi, de tényleg úgymond rohanó félben voltunk.
A szülinapi parti után levonultunk az Alterben. Voltam már jobb buliban is. A zenék eléggé laposak voltak. Ellelhetett rájuk lötyögni de nem a legjobb számok szóltak. Óránként ha lehetett 1-2 jobb számot hallani…
3-kor el is indultunk haza, mert befáradtam, ami Norbira is átragadt, mert egész este táncoltunk. Aranyos ahogy kicsit ittasan táncol, s mosolyog + h Ő is olyan szinten bújós, mint Én, s a szeme szinte neki is folyton a pályán (egymáson) volt. Megfigyeltem nála azt is, h ilyen állapotban egy tipikus hetero állat, aki kötözködős, s nagyon makacs. Volt is tán 2-3 olyan alkalom, mikor elkellett húznom, s rákellett szólnom, mert olyan volt, mint egy bika, aki vöröset lát, de van 1-2 technikám, amivel kezelni tudtam. 
Találkoztam persze régen látott ismerősökkel is. Volt ki fel sem ismert, úgy megváltoztam állítólag, de jó volt beszélgetni. Dőltek is az infók rendesen, s volt 1-2 meglepetés…
Az egyik pl.: Megkaptam, h a gyereknevelés az nehéz feladat. Ott helyben nem is tudtam hirtelen mit reagálni rá. Lehet azért, mert nem vettem fel, mivel egyáltalán nem érzem azt, h gyerek lenne…
Szóval attól még, h fiatalabb nálam, vagy mert “A Gyerek” néven emlegettem, nem jelenti feltétlenül azt, h gyerekes(ebb) is…
Am az esti Alter show nagyon jó volt. Csupa remek számokat választottak és nagyon jók voltak a fellépők. Különösen Betty Blue Dana International 2 előadása tetszett. hallottam már másoktól, h adta már elő Danát, de még nem láttam, de NAGGGGYON élveztem! Illik hozzá! Örült a fejem. Nekem am Mary Lou a kedvenc előadóm a tekintete, s kisugárzása miatt, de Betty Blue ezzel a 2 Danás számával a szívembe lopta magát, s megtaláltam így 2 év után azt a show számot, amiért rajongok!
Dömpi vicces volt, Giselle-nél roptam egy kicsit az “Almát eszek”-re, mert szeretem az ilyen mulatós feelingű magyar számokat, és persze Mary Lou és Nicole is jó volt.
Az szokatlan, s rossz, h nem lehet már lent cigizni. 
Buliba szokásom, s jó rágyújtani, mikor állsz, pihensz, s relaxálsz egy kicsit. De cigi nélkül…
Aztán beindultak a pletyik, szarkavarások, s érdeklődések kettőnket illetően, amire felvoltam készülve, Norbi, meg am se szereti a meleg világot, szo lényegében leszar mindenkit, de erről majd a köv bejegyzésben…
Mára csak ennyit írok, mert ha belefogok a többi napok mesélésébe, akkor már sok lennék. Majd legkésőbb szerdán jelentkezek ismét!
Csók!
Rion
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése