Confetti, A Gyerek, anyum, kollégák, tüntetés, lakótársak

 

Idézet mára:

"Szerettél valaha valakit feltétlenül?
Feküdtél már sírva, lábtörlőn, üres ház előtt ?
Álltál e a szikla szélén üresen és vacogva?
Voltál te már szerető csak azért, hogy melletted legyen Ő?
Léptél át már határt hogy egy pillanatra lássad Őt?
Éreztél már olyant, hogy lelked repül, ha Ő hozzád ér?
Néztél e már tükörbe, csak azért hogy hidd el neked van az Univerzum leg nagyobb mosolya?
Öleltél már magadhoz úgy, hogy azt érezd, az egész világ egyesült?"

Január 1. Vasárnap hajnala:

A szilveszteri Confetti buliban legalább 2 fiúra emlékszem aki, a nyakamba ugrott, átölelt, s “Boldog újévet Rion!”-nal köszöntött. Kedvesen visszamosolyogtam, s hasonlóan minden jót kívántam, annak ellenére, h fogalmam sem volt, h ki az illető, s azért szívtam a mosoly alatt a fogam, h nehogy megkérdezze, h “Ugye tudod kivagyok?”

A(!) “Hírhedt, jellegzetes” zöld siltes sapim megint sok embernek tetszett. Meg a gazdája is, mert hol a tánctéren, hol a mosdóba menet, kaptam bökéseket, has, derék és fenék simogatásokat, aminek nem örültem, s a 4. ilyennél már erősen irritált, s írtam is A Gyereknek, h mikor jelez már, h megkajáltak a Mekiben, mert erősen mehetnékem támadt… :/

Január 1. Vasárnap délután:

…szo délután hazamentek a gyerekek, s este visszajött.

Kimentem elé a Deákra, vettünk kínai kaját, s hazajöttünk. Sokat beszélgettünk egymást illetően… … aztán egyszer csak “Mi”-ről beszéltünk, kis kínos, feszült csend, ezerwattos vigyor mindkettőnkön, bizsergés a levegőben, s így a “Te”-ből és az “Én”-ből “Mi” lett.

Nagyon imádom benne, h bújós. Én is nagyon bújós vagyokk, s néha már nem tudunk hová bújni egymásától, s vissza!  

+ Töröltük magunk - egymás előtt - rómeóról.

Késő este elkezdtük nézni a Shelter című filmet, de nem tudtuk befejezni, mert bekómáltunk mind a ketten, s inkább aludtunk már éjfélkor, mert a nagy (kora esti) hossssszan tartó beszélgetésben… … eléggé elfáradtunk…

 

Január 2. Hétfő:

Nagyon jót aludtam. Éreztem, h kipihentem magam, s mélyen aludtam. :) Mennyivel jobb így aludni, mint egyedül. Már maga az feltölt, h mellettem ott alszik, v mögöttem, v éppen előttem átkarolva.  

Délután elbúcsúztunk sajnos, mert hazament, én meg go a Keletibe Anyum elé. Hozott kaját, feljöttünk hozzám. Meglepő módon tök jól fogadta Anyum, h lett még 1 fülbevalóm. Nem morgott érte. Persze egyből a kajával jött, s addig fel nem kelhettem az asztaltól, még mindent meg nem ettem. Addig Ő megnézte A Gyerek képeit fb-n.

Aztán Anyumtól is elköszöntem. Mentem dolgozni. A kollégák azt mondták, h más vagyok. Látszik, s érezni rajtam, h nyugodtabb, s kiegyensúlyozottabb vagyok. Mondom már most??   Na meg persze 1-2 fiú kollégám elkezdett baszogatni,  kis óvodás módjára… –.-‘”

Este mikor hazaértem melóból, az Andrássy üres volt,  s a házunk előtt 11 rendőrbuszt számoltam meg, és láttam, h még az utcában van egy jó pár… ( Az Operánál lévő tüntetés miatt. ) 

Mikor felértem, meglepődve kezdtem mesélni a lakótársaknak, h mi van odakint. (Ők meg elmesélték, h voltak is a tüntetésen.)  De őket A Gyerek jobban érdekelte s persze kifaggattak. Lekellett ülnöm a kanapéra, s úgy válaszolgattam a kérdésekre, mintha rendőrségen lennék! ( Nem mintha, lettem volna valaha is!   )

Lenne még mesélni valóm, de egyelőre most “csak” ennyi, mert így is sok lettem mára.

Bolodg újévet!

Csók!