Idézet mára:
"Nehéz megtalálni azt, aki meglátja benned a jót, aki majd nem enged el, ha menni akarnál és aki szívből fog majd szeretni Téged. Megtalálni azt, aki majd meg tud vigasztalni ha valami fáj, aki felvidít, kiegészít, azt aki majd elfogad olyannak amilyen vagy és elvisel az összes hibáddal. És ha egyszer megtalálod, ne engedd el soha, tarts meg, becsüld meg, legyen mindennél fontosabb, mert hidd el, Ő lesz majd számodra a legdrágább kincs."
Az előző részek tartalmából:
Idén mostanság többet beszélgetünk a leendő buziboszi (fag hag) barátnőmmel, (Zsuzsi) aki várhatólag júliusban felköltözik Budapestre. Várom már. 
Még nem találkoztunk személyesen, mert vidéken él, de a blogomnak köszönhetően megismertem anno, mikor felhívást tettem közzé, h várom az olvasók levelét, mert szeretném megismerni az olvasóim egy részét. Így írt anno Ő is nekem levelet, s most tessék! 
Várom már, h megölelgethessem!
Január 24. Kedd:
Megvolt az első összezörrenésünk Norbival, de megtudtuk beszélni. Jó hosszú “tárgyalás” volt. Így utólag visszagondolva az tetszett, h értelmesen, higgadtan, s kulturáltan elmondtuk egymás álláspontját, s mindketten kompromisszum készek voltunk. A beszélgetés végén eléggé zsibbadtnak éreztem magam, s olyan fellingem volt, mintha tényleg egy bírósági tárgyaláson lettünk volna, s mi voltunk a magunk ügyvédjei. Bár ha úgy vesszük, akkor tényleg egy ügyet kellett megtárgyalnunk…
Este elmentem Kalihoz a szokásos 2 heti, keddi vezetett meditációs gyakorlatra. Most nagyon sokan voltunk. Szinte televolt a kápolna, ahol voltunk! 18 embert számoltam össze, de voltak még olyanok is, kik nem fértek a látókörömbe, szo lehet, h valamivel többen is voltunk… Furi volt, mert általában 4-6-8-an szoktunk lenni. Kellemes volt. Ismét feltöltött ez a meditáció! Jó volt találkozni Kalival is, mert most érezhetően feltöltött a személye energiával, (már értem h milyen lehet, az mikor mások mondják, h feltöltődnek általam) ami rám fért, mert akkor még javában dúlt a Norbival való kis mosoly szünetünk! :/
Január 25. Szerda:
Kora délután hazaugrottam vidékre. A vonaton az egyik volt középiskolás osztálytársam volt a kalauz. Jó kiröhögött, h nincs már arcképesem. (Amivel ingyen utaztam a vonatokon.) A kis kárörvendő… Nosztalgizátunk, s mindketten megdöbbentünk, h alig emlékszünk már emberekre, s h h is hívták a tanáraink, kivel mi van. Jót nevettem azon mikor mesélte, s eszembe juttatta, h a matek leckéket mindig róla másoltuk, s egyszer, mikor pont nekem kellett kimenni a táblához megcsinálni a matek leckét, akkor megcsináltam helyesen a feladatot (általa), de a tanárnak már nem tudtam elmagyarázni, h mi miért volt, s levágta h nem én csináltam, s ülj le egyes! Húúú de gyűlöltem a matekot! Ne tudjátok meg! Olyan hülye vagyok belőle, h 4 pont híján épp h átmentem belőle érettségin. Egyeseknek lehet szégyen, vagy gáz, de én úgy örültem neki, mintha ötöst írtam volna belőle!
Én humánus vagyok na! A töri, föci, irodalom tök jól sikerült (5-4-3)!
Végigzongoráztam mindent! Helyesebben szerencsére csak majdnem mindent, mert egyes, bukta szerencsére nem lett!
Otthon most megint voltak összezörrenéseim Anyummal. Konkrétan az első az volt, h megkért, h többet ne menjek haza nyakkendőbe, mert vidéken nem szokás csak úgy nyakkendőt viselni, s feltűnő. Mondtam, h ez csak egy divat kiegészítő! Akkor most ne hordjak se gyűrűt, se nyakláncot, se karkötőt??? Jó, h az összes fülbevalóm nem vetette ki! –.-‘”…
Jó, h azt nem mondta már, h ne viseljek nyakkendőt mert BUZIS!
Volt veszekedés a meló miatt is, h mikor találok már normális munkát magamnak, s lesz rendes fizetésem, amiből normálisan el is tudom magam tartani. Jó ebben mondjuk igaza van, de nem egyszerű na! Elkezdtem nézelődni, küldözgetem is szét az önéletrajzaim, majd lesz valahogy…
Továbbra is kérem, h ha valaki tud valami melót, az kérem írjon a riongay@gmail-com-ra
Aztán megkeresett egy több meleg oldalt is fenntartó személy, h reklámozzuk egymást. Örültem a felkeresésnek, s ki is linkeltem a kért oldalakat a bal oldali “Oldalak” című sávba.
Nah most megyek alukálni, mert álmos is kezdek már lenni, meg érezhetően nyűgös is vagyok, mert nincs itt Norbi.
2 dolog tud megnyugtatni, az egyik ha Norbi velem van, a másik a blogolás, az írás. Az írás mindig segít, h valamelyest jobban legyek lelkileg.
+ Túrórudi! A kedvenc édességem. Ma betoltam belőle otthon 6 db-ot. Konkrétan az összeset megettem! IMÁDOOOOM!
Csók!
Rion 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése