Embertelen, epilepszia, anyuka, statiszta

 

Idézet mára:

"Már nem az vagyok, aki arról álmodozik, hogy ez, vagy az lesz belőle: egyszerűen csak vagyok, és örülök annak, h jól vagyok!"

 

Február 24. Péntek:

Hát nem akármilyen egy nap volt! El is nevezhetném az ingerek napjának!

Kezdődött azzal a nap, h a villamoson belefújta a Shinter az orrát a pulóverébe! Előtte reggeliztem kb.: 20 perce, s ezt kell látnom! El kell fogadni, h vannak olyan emberek, akiknek reinkarnációjuk során ez az első életük emberként. Másra nem is nagyon tudok gondolni, ami elfogadható válasz lenne ilyen embertelen viselkedésre!

Az i-re a pontot egy ismerősöm epilepsziás rohama tett fel.

Még soha nem láttam ilyet embernél. Anno a kedves kutyánk volt epilepsziás, akkor is megviselt a látvány.

De ez… … Nem mondom azt,  sokkolt, de az tény, h megfagytam. Percekkel az eset után se tudtam megszólalni, s vállaimnál fogva szépen le is ültettek az asztalhoz és elém raktak egy pohár vizet, amit szó nélkül meg is ittam. Megköszönni se tudtam, annyira nem jött ki semmi a számon. Kb. olyan voltam, mint egy lefagyott gép, vagy mint a filmekben az az ember, aki áll lefagyva a vonat előtt s nézi tátott szájjal, ahogy közeleg felé a vonat. Akkor mindig mondtam, h mi lesz már?! Ugorj! Miért áll és les ott az a szerencsétlen! Erre tessék! Most már tudom. Ilyenkor nem teljesen vagyunk magunknál, vagy nem tudom, de tényleg nem tudtam mozdulni se… :/

Néztem, ahogy rázkódik csendben, vergődik, még a többiek lefogták, s az egyikük valamivel a nyelvét lenyomta.

Több percen keresztül ment a folyamat és Én mindvégig ott álltam a folyosón lógó karokkal dermedten, akár egy fogas.

Aztán egyszer csak egy varázsütésre abbamaradtak a rángások, és szép lassan magához tért az illető. 
Később mikor mindannyian kimentünk cigizni megkérdezték, h nem volt még ilyenbe részem mi? + Még aki rohamot kapott kért elnézést mindenkitől, s külön tőlem, h nem akarta, h ezt lássam, s nem akart megijeszteni! Itt javában még az eset hatása alatt voltam (ahogy még órákkal később is) és kis híján elsírtam magam. Nem akartam hinni a fülemnek! …

… Ez a bocsánat kérés egy újabb érzelmi felkavarás volt. …

Aztán délután éppen fizettem itt a sarki boltban, mikor egy láthatólag alkoholista anyuka jött be egy kb. 6-7 éves kisfiával, s azt kérdezte, h kis feles rumot, vodkát lehet itt venni?!

Az eladóval együtt néztünk hol az “anyára”, hol a kisfiúra döbbenten, majd elküldte, h nincs, majd fejét rázva húzta le tovább a termékeket, amiket vettem. Tök szar érzéssel mentem haza. Folyton a kisfiú járt az eszembe, h szegényre milyen élet vár… :/

Aztán jelentkeztem egy ügynökséghez statisztának. Miközben kitöltöttem az adatokat, a kedves hölgy mondta, h karakteres arcom van. Mire mosolyogtam neki egyet, s mondott rá valamit, valami nagyon egyedi kifejezéssel, amit nem is tudok most hirtelen elővenni, h mi is lehetett, de az is pozitív dicséret volt, s pillanatok alatt zavarba jöttem.   Aztán csinált rólam pár képet, s az első beállásomnál, már megkérdezte, h dolgoztál már ilyen területen? Az igen válaszomra, gyorsan rávágta, h sejtettem. + Megjegyezte, h tetszik neki a stílusom. Gyorsan rá is vágtam, h Pull and Bear! Magam is meglepődtem, de full Pull-os szerkóba voltam éppen összeöltözve. Cipő, nadrág, fehér póló, kék-fehér kockás ing és kabát (bár az utóbbi a nem volt akkor rajtam) .

Majd meglátjuk, h lesz é belőle valami.

 

A legjobb barátomnak ma van a születésnapja! Ezúton is kívánok neki sok… … Boldog születésnapot!

Csók!