Idézet mára:
"Az élet nem egyszerűen megtörténik veled - minden egyes dolgot annak megfelelően kapsz, hogy te mit adtál."
(Rhonda Byrne)
Az előző részek tartalmából:
Nah! Kb.: 1 hetes tologatás után végre bepótolom, megírom azokat, amik itt felhalmozódtak nekem jegyzetek…
Kezdem ott, ami mára már aktuálissá vált.
Munkahelyen, Január óta napról napra romlottak az állapotok. Az üzletvezető rászállt mindenkire. Goromba, flegmázik, oszt mindenkit, s a legkisebb hibára ugrik. Eleinte azt hittem, h engem szúrt ki, de gyorsan terjedt a panasz, s világossá vált, h mindenkivel ezt csinálja. (“VANNAK RÓLA PAPÍROK, H EZT CSINÁLTAAAA!!!” 
)
Nah! Múlthéten tetőzött ez feszült állapot. Odáig fajultak a dolgok, h senki nem beszélget mára az üzletvezetővel, ha kérdésünk, gondunk van, nem hozzá megyünk, hanem a másik két managerhez.
Ezért is elkezdett panaszkodni, h nem érti(!!!!), h miért van ez?
LOL! Múlthéten elsírta magát az egyik manager, mert már rájuk is rászállt, azzal a hárpia, elviselhetetlen modorával. Elkezdett terjengeni a levegőben az is, h lehet valami baja lett, s nem 100%-osan beszámítható. Először, csak egy rosszindulatú megjegyzésnek könyveltem el, de mikor egyre több embertől hallom azt, h mire figyeljek, mik az erre utaló jelek, s valóban tényleg magában beszél, hajlamos a csapkodásokra, nem mindig tiszta a tekintete, horrorfilmekbe illő mély, gonosz a nevetés – mondhatni nem igazi, őszinte - és már olyan dolgokért ugrik, morog, amiért normális esetben meg se jegyzünk a másiknak, annyira semmiség, így már Én is egyre komolyabban gondolom, h valami baj van nála.
Felmerült az a ötlet, h gyűjtsünk aláírásokat, s jelezzük és kérjük a HR osztálynak, h távolítsák el, mert képtelenség együtt dolgozni vele!
Szo a lényeg, h ma véletlenül láttam jegyzeteket, mit a managerek állítottak össze, s az volt a lényege, h lehet, h meeting lesz majd a csapatnak. Remélem, h tényleg lesz már valami.
Bár szerintem, nem fogunk tőle megszabadulni, s arról lesz szó, h óraszám csökkentés lesz.
Keresgélek is másod állásokat. Csak részmunkaidőseket, mert nem akarok elmenni a cégtől, mert szeretek itt dolgozni. Mondjuk más üzletbe szívesen átmennék, mert ebbe az üzletvezető miatt már kevésbé szeretek bejárni…
Holnap fizu. Nem tudom, h h fogok majd szívrepedést kapni, ha meglátom az utalt összeget. Most úgy számoltunk a kollégákkal, h kb.: –10 e Ft- al lesz kevesebb a fizunk, mert a decemberi jutalék valamelyest mérsékli, de márciusban várhatólag – 18 e Ft-al leszünk vékonyabbak + (!) a várható óraszám csökkentés! 
:/
Szo, ahogy az egyik kedves managgerem szokta mondani:
”Fasz kiva’!”
Nah bazz! Megint hosszú lettem, s csak egy jegyzetről írtam…
A többit akkor csak tolom még tovább… :/
Csók!
Rion
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése