Idézet mára:
"Ha találsz egy szívet ki téged szeret, becsüld meg! mert a szeretet teszi széppé az életed!" ♥ :)
Pénteken voltam otthon. Lent voltunk szüleimmel a konyhán és érdeklődtek, kérdezgettek, h mizu, meló ügyben. Apum azt mondta, h ne panaszkodjak, s elkezdett morogni, h mit akarok Én még, ha már most 22 évesen többet keresek mint Ő, ráadásul még csak nem is 8 órában dolgozom! Ezen tökre ledöbbentem. Mennyire korlátolt agyú?! Döbbenet! Szerintem fogalma sincs, h a fizum majdnem felét elviszi az albi, és h milyen geci drága az élet Pesten! + Hagy döntsem már el Én, h mennyit akarok keresni, s mi az a pénzmennyiség, amiből megtudok élni, s bocs, ha Önellátóvá szeretnék már válni! Így is lesül a pofámról a bőr, h 2 éve szopok Pesten, s mindig rávagyok szorulva a szülői (Anyum) segítség(é)re!
Bár szerencsére, most még nem lett kevesebb a fizunk, mert a decemberi jutalékunkat most kaptuk meg, s nagyon jó volt, de márciustól majd kevesebb lesz sajnos… :/
Életemben először voltam szoliban. Kicsit féltem befeküdni, s érdekes, furi volt, de jó is volt. 6 percre feküdtem be. Estére, mikor tusoltam vettem észre, h a hasam aljától az ágyékomon át, egészen a combjaimig leégtem egy kicsit. A víz csípte, s Norbi kárörvendve mondta, h majd este, s holnap h fog fájni, de szerencsére elmaradt.
Aztán találtam a neten rovás írást. Szembesültem vele, h már teljesen elfelejtettem írni/olvasni, pedig középiskolában egy lánnyal kb.: 1 éven keresztül váltottunk rovásírásos leveleket.
Hétfőn az új (meleg) managerünk munkába állt nálunk. Együtt dolgoztam vele. Volt munka, volt pörgés, s tök jó volt minden. Beszélgettünk is. Szimpatikus/normális még így az elején. Remélem így is marad!
Este melóba Norbi jött elém, s nálam aludtunk. Megvártuk az éjfélt, s átadtam neki kis ajándékom… … Ammmm… Vannak bennem olyan gondolatok és dolgok, amiket leírnék, de még ne született meg 100%-osan szo nem írom. A lényege, h mikor együtt vagyunk, többször volt már úgy, h azt éreztem, h ez álom, ill, éltem át azt, h ami történik velem, az egy romantikus filmbe illő. (Nem (csak) olyan filmbe… )
Egyelőre annyit írok le, h este mikor ültem, s Norbi az ölemben feküdt akkor sokáig néztük egymást… …Aztán Norbi egyszer csak elmosolyodott. Nem akarta elmondani, de kiszedtem belőle, s kicsit zavarban volt, mikor elmondta, h úgy érzi, h velem letudná élni az életét. Kivéve(!) mikor hülye vagyok!
Nagyon jólesett, mert ilyet se mondott még nekem senki.
Sokat jelentenek nekem az ilyen és hasonló kijelentések, s mondhatni, h már ez felért egy ajándékkal.
Am mostanában kevesebbet tudunk együtt lenni, a melók miatt, s ezért jóval nyűgösebb, és hisztisebb is vagyok, s alig várom már, h vége legalább már egy egész kib…ott napot együtt töltsünk! :/
Am Norbinál is hasonló lehet, mert többet is morgunk ilyenkor, meg nehezebben értünk szót a másikkal, s akkor beszélünk meg/simítunk el mindent, ha együtt vagyunk, s akkor van ismét 100%-ban nyugi.
Nah! Inkább alukálok is, mert ma este is egyedül vagyok, s nagyon a béke segge alatt van a hangulatom…
Gyűlölök egyedül lenni!
Csók!
Rion
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése