Idézet mára:
"Az ötletek, ideák semmit sem jelentenek, ha nem valósítod meg őket. Ezért van az, hogy az igazi megelégedettség akkor vár ránk, ha elkötelezzük magunk az ideáink kivitelezésében, más szóval, a gondolatainkat tettek követik."
Április 5. Csütörtök:
Melóban történtek érdekes dolgok.
Rájöttem arra is, h ha túl kedves vagyok egy vásárlóval, akkor az a fagyi is visszanyalhat. 
Két eset történt ugyanezen napon.
Egy anyukával folytatott telefonos beszélgetés.
Anyuka keres a lányának egy cipőből méretet, de nincs. Hát milyen kár. Ha lesz tetessek már el neki. Mondom ilyet nem tehetek. Jó! Akkor jelöljem be a lányát fb-n, s írjak rá ha érkezett cipő! Mondom ebbe nem szeretnék ilyen mélységekben belemenni… “Káááár, mert olyan kedves aranyos, s szimpatikus hangja van magácskának!” OKÉÉÉÉÉ!
A másik; Délután lehetett már. Javában telik a meló, pörgés van. Jövök megyek, s a tömegből rám kiabál egy nő, h “Áááá! Hellóka!” Arcán ezer wattos vigyor. Kedvesen, mosolyogva odamegyek, h; Jó napot kívánok! Miben segíthetek? Erre odaszökken alám, s a szemüvege felett néz fel rám leszegett fejjel, s elkezdi lökni nekem a sódert, h jó lett a felső amit ajánlottam neki a múltkor. (Fogalmam sem volt, h miről beszélt. A arca derengett, de tök homály nálam, hisz annyi vásárló jár be.) Tök szuper minden, s tetszik a lányának is! “Nézd csak! Most el is hoztam magammal(!)! (Azért már ilyet mondani, mintha valami poggyász lenne szegény kiscsaj… )
Nah! Rion Úrfi száján majdnem kiszaladt, h jaaaaj, csak ezt neeee… –.-‘”
Szerencsére a lánynak már nem lehettem annyira szimpi mert elég kis hercegnős, durciska szerepet játszott, de segítettem nekik nadrágból méretet találni, aztán felszívódtam a raktárba, mert szerencsémre pont oda voltam beosztva. :o)
Aztán szünetben lapozgattam egyik kolléganőm Glamour magazinját, s abban olvastam egy érdekes cikket a imposztor szindrómáról. Nah, ahogy olvastam erősödött bennem a gyanú, h lehet nekem is van valami ilyesmim… :/
Aztán végre volt időm bemenni a Zarába is komolyabban szétnézni. Most visszagondolván furi volt úgy egy üzletben lenni, h nem vásárlóként voltam, hanem mint ““szakértő” megfigyelő”. Meglepődtem, h ott egységesek a falak szerkezete, nem úgy mint nálunk. Ami jó, mert csak megkönnyítené az esetleges munkám. 
A bábuk pedig igen lazán és egyszerűen vannak öltöztetve. Nincs annyi ruha rajtuk, mint nálunk, v a férfin, bár jóval több bábujuk van…
Aztán a meleg főnököm mondta, h mivel anno Ő a Zaránál kezdett így vannak ott ismerősei. Általa megtudtam, h melyik Zara üzletbe lett koordinátori üresedés. Eléggé frekventált és forgalmas egy helyről van szó. Főleg, ami a hétvégéket illeti.. + Ismeri az ottani üzletvezetőt, s beajánl. Mondtam, h nem kell, várjunk még ezzel. Lehet be se hívnak irodára, mert közben találnak mást, bár jobban örülnék, ha férfi osztályon is üresedés lenne, s oda mehetnék! Kíváncsi leszek, h mi lesz ennek a vége…
Valamelyik nap meg, mikor kimentem cigizni a szünetben, egy egyiptomi srác odajött hozzám s elkezdett beszélgetni velem, majd rám nyomult. Utólag rájöttem, h elintézhettem volna annyival, h a lányok érdekelnek, s nem akart volna elvinni akkor 1-2 órára, de vicces volt.
Norbi annyira nem örült az esetnek, ahogy elmeséltem neki, bár meg is értem. Hasonló helyzetben Én is eléggé pipa lettem volna…
Április 6. Péntek:
Elküldtem mailben az önéletrajzom és motivációs levelem a 2 HR-esünknek. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani, egy kedves ismerősömnek, aki oly sokat segített az angol fordítással. Innentől kezdve legalább 1 nap v akár 1 hónap még kiderül, h behívnak e, lesz é valami ebből az egészből v sem. Reméljük a legjobbakat!… .
Nah! Ennyi egyelőre szerintem.
Csók!
Rion 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése