Idézet mára:
“Előbb a pocsolyában kell nagy hallá válnod ahhoz, hogy cápa lehess a tengerben.”
14-kor volt az interjú. Déllőtt még tök normális, s nyugodt voltam, de fél egytől már nem tudtam egy helyben maradni. Készülődtem, át ismételtem mindent, amiből tanultam, aztán mire végeztem már indulhattam is.
Ahogy beértem a Zarába, egyből Fecóval találkoztam, aki kedden az infókat adta nekem. Ő is kísért el a személyzeti lifthez, majd sok sikert kívánva visszament.
Mikor beszálltam a liftbe s néztem magam a tükörbe, h minden jó legyen, közben azon gondolkoztam, h hányszor voltam én már ebben a liftben?! Kb.: ez a 3 alkalom, h itt wok… Igen, mert kétszer voltam az irodai asszisztensi pozíció miatt.
A recepciónál pont az a fiatal, mosolygós szimpatikus hölgy telefonált, aki hívott az interjúra. Egyből köszöntött a nevemen, s hellyel kínált és egy kis türelmet kért.
Mikor ültem, s várakoztam a recepciónál, mellettem behoztak egy ralien (gurolós állvány, amire a ruhákat akasszák) egy rakat női ruhát. Nah! Rion Úrfi egyből megérezte, h ezt nekik hozták! Egyből eszembe jutott az Ördög Pradát visel című film. Abban is volt ilyen hasonló jelenet.
Aztán behívtak. 1 órát voltam bent, de szarrá faggattak! Am észrevettem magamon, h mindi csak addig izgulok, még el nem kezdek beszélni. Az általános bemutatkozó szövegtől kezdve már nem izgultam, s jól éreztem magam az interjún. A hölgyek szimaptikusak voltak. ( Más kérdés, h Én nekik??? ) A kérdések után sokféle szituációs helyzeteket vázoltak fel, h hogyan reagálnák, mit csinálnék, konfliktuskezelés, végül pedig az állványon lévő ruhákból is ugyan így több feladatot kellett megcsinálnom. Mit adnék egy bejárati babára, Válogassak össze 3 babára egy egész kollekciót. Mikre mondanám azt h best seller lesz. Végül melyikre mondanám azt, h igazán a ZARA stílust képviseli. Persze indokolni, kifejteni, magyarázni közbe, h mit mivel és miért + milyen kiegészítőkkel, cipővel képzelném el. Tittára mind valami fashion filmben!
Még visszaemlékezni is kellemes. Mindig is szerettem az ilyen játékokat, feladatokat. A beszélgetés, kérdezz-felelek is lazán, kötetlenül, gördülékenyen ment, s külön tetszett, h a ruhákat is prezentálnom kellett.
Sokan kérdezték, h h érzem? Mi lesz az eredmény? Ilyen téren nem szeretek nyilatkozni mert annyiszor volt már, h azt mondtam pl.: doga írásoknál is, h jó lesz, azt mégse, és fordított esetben is jártam már, szo csak annyit mondok, h remélem 1 héten belül kiderül, mert úgy búcsúztunk el, h mindenképp visszaszólnak, h mi az eredmény, s megpróbálnak a lehető legrövidebb időn belül…
“Ennyi!”
Hétvégén egész nap húzom az igát melóban. Kemény hétvégém lesz, de aztán a következő héten holidayen leszek. Jaaaaj, remélem h legkésőbb péntekre megtudom, h mizu! Már most görcsbe rándul a gyomrom, s beizzad a tenyerem, ha a hívásukra gondolok!
Csók!
Rion
3 megjegyzés:
Kitartást és a végén meg lesz az eredménye :) Aztán egyszer meg csak arra ébredünk,hogy te tervezed a ruhákat :P
Jáááááá! :D
Köszönöm. Jót nevettem kommenteden Ed! :)
überfasza :D mi lett volna ha viccnek szánom?:P akkor hogy nevetsz ?:D
Megjegyzés küldése