Költözés 1/2

 

Idézet mára:

"Van egy történet egy emberről, aki halála után találkozik az őrangyalával, akinek a feladatkörébe beletartozik annak eldöntése, hogy a mennyországba jut-e, vagy sem. Az ember elbeszélése szerint, az életében mindenki szerette, és sosem volt konfliktusa senkivel. Az angyal miután meghallgatta őt, közölte az emberrel, hogy ezzel az érveléssel első osztályú jegyet nyert a pokolba.

Azért jöttünk erre a világra, hogy változzunk, fejlődjünk a saját javunkra és a világ javára. A pozitív változás pedig mindig igényel némi konfliktust és mindig nehézségekbe ütközik. Ezeket a nehézségeket és kellemetlen szituációkat magunkhoz kell ölelnünk, ugyanis ez a módja annak, hogy a reaktív magatartásunkat megváltoztathassuk."

Május 26 Szombat:

A hétvégém eléggé idegesen telt. A költözés miatt nagy nyomás nehezedett a vállamra, s a stresszhatás elérte a maximumot. Szombaton átvittük lakótársam kocsijával a cuccaim a Corvin környéki albiba. Délután kettőtől 5-ig cipekedtünk, annyi cuccom volt.

Ezúton is köszönöm Maxennek az áldozatos munkáját és segítségét.   Miután Maxenék is összecuccoltak és elmentek, egyedül maradtam a tök üres lakásban. Ültem az ágy szélén, s csak bambultam ki a fejemből, aztán egyszer csak elkezdtem pityeregni. Egy nagyon szép korszaknak lett vége. Átfutott szinte minden a fejemen, ami ebben az albiban megéltem. Örömök, bánatok, veszekedések, agybajok, nyugalmak, és a jó nagy házibulik! :/ Nagyon szar érzés volt. Bika vagyok, s a bika tulajdonságai rám különösen igazak. Nagyon ragaszkodó vagyok, s nehezen válok meg a dolgaimtól, így a megszokott világomat is rossz érzés feladni… :/

+ Külön szar volt az is, h teljesen egyedül voltam. Nem szeretem a magányt, aztán már így három hét elteltével sem tudom megszokni azt, h Norbi szinte nincs is, olyan keveset találkozunk. Mert azt, h heti átlagban kb.: 1-2 naponta találkozunk, s együtt vagyunk 2 órát… Szo megint összecsaptak a hullámok a fejem felett.

A pityergés és az ideges remegés után kimentem az erkélyre elszívni egy cigit. Szeretem, mikor a végén mindig elfog az a kellemes bódító, szédülő érzés. Lelassul a vérkeringésem így meg is nyugszom. Estére fogtam magam és hazautaztam vidékre.

Itthon agybaj kapott el, mikor láttam, h írt a leendő lakótársam facen, h lehet keresni kellene másik albit, mert nem kellene annyit kiadnunk az albiért… Szép, jó meg minden, de akkor is sok nekünk 130-ért…

Pont lefekvéshez készülődtem, szo a legjobbkor időzített. Olyan idegbaj jött rám, nagggggyon csúnya gondolatok születtek a fejemben.

Gyűlölöm a bizonytalanságot, s talán ez az egyetlen helyzet nálam, ahol nem igazán tudom megőrizni a nyugalmam. Nagyon békés, kompromisszum kész és nyugodt teremtés vagyok… … kivéve a bizonytalanságban. Nah, ilyenkor előtör belőlem a vad bika, s addig törtetek, s megyek előre, még bizonyosságot nem nyerek!Depressziós hangulatba is estem.

Május 27. Vasárnap:

Így jöttem vissza Pestre is. Norbi késett, s így nem a Keletinél, hanem otthon az oktogonnál találkoztunk.

Volt is marakodás, meg egymáshoz nem szólás is. Ő aztán kiment a csajok elé, én meg addig pakolásztam, s benyaltam egy bő fél üveg bort, mire megjöttek, s minden gondom, bajom elszállt.

Jah! A csajok, majd pedig később a vendégek azért jöttek, mert aznap tartottuk meg Norbival közösen a szülinapunk.

De erről majd a következő részben!

Csók!

Rion