Szoba berendezés, Ikeázás, interjún

Idézet mára:

"Mindannyian turistaként indulunk neki az életnek, de idő közben gyakran kémekké válunk. A turisták célja, hogy szép és jó dolgokat lássanak, élvezzék az utazást és észrevegyenek minden kellemes dolgot, amit a hely kínál. A turisták optimisták, lelkesek és boldogak, hogy látogatóba érkezhettek. Ezzel szemben a kémek a problémákat keresik és mindig meg is találják a rossz dolgokat és kiszagolnak mindent, ami gonosz, vagy gyenge.

Ha boldogságra vágysz tanuld meg az életed turistaként élni!"

Yehuda Berg

Június 17. Vasárnap:

Esemény dús egy nap volt… … A munkahelyen kívül, mert melóban olyan pangás volt, h az valami borzasztó…

Meló után otthon találkoztunk Norbival és elmentünk bevásárolni. Jó sok mindent összevásároltunk. Lett szépen 4 táskányi cipelnivalónk.

Estére beköltözhettem a szobámban, bár dramaturg jelenetekkel volt megfűszerezve, mert összerúgtuk a port azzal, aki kiköltözött valami félreértés folytán, szo lett sértődés, rossz légkör, s “Nincs hozzád szavam!” lett a vége, de aztán megbeszélték a félreértést, de komolyabban Én nem is foglalkoztam vele, mert tudta mindenki h elcsúszás, félreértés és felfújás volt az egész.

Szo Norbival berendeztük az új szobám, kipakoltunk, s naaaaaaggyon baba lett! Nagyon otthonos, és jól érzem benne magam.

 

Június 18. Hétfő:

Behívtak egy belvárosi luxus, elit (nem is tudom h fogalmazzak)  márkához interjúra. A múlt héten küldtem el 1-2 helyre, olyan tessék-lássék módjára az önéletrajzom, mert jobb lenne már többet keresni, s meglepődtem, h hívtak, mert percet nem gondoltam arra, h bárhonnan is lesz visszajelzés. Kicsit most meg is ijedtem, mert nem vagyok benne biztos, h 100%-osan oda való vagyok e, de azt tudom, h közvetlen szomszéd üzletben ( ami ugyan az a cég, testvér v nem is tudom mi ) nagyon szuper fizetést kapnak. A forgalom miatt erősen tartok, h szarrá unnám a fejem, de nem is tudom minek agyalok ilyeneken, mikor semmi konkrétumot nem tudok, s még interjún se voltam!

Utálom, mikor ilyen bizonytalan vagyok! Mindig ez van, ha valami új, változás lehetősége lép fel! Szeretem a jelenlegi munkahelyem, csak ne részmunkaidőben lehetne csak dolgozni… :/

Szuzival tök jó minden, mert írhattam neki mailt, s én kérdeztem meg, h a kis kirakatunkat lecserélhetem e. Küldtem neki egy tervet, h mire szeretném, megkérdeztem, h megfelel e neki.  Ma megkaptam az engedélyt, s holnap full egyedül csinálom meg a kis kirakatot, csütörtökön pedig jön az egyik nagyfőnök, s megcsináljuk a nagy kirakatot is. Oké, s jó, h ezeket Én csinálhatom, részt vehetek benne, de Isten tudja, mikro lesz belőle valami előrelépés?!

Anyum persze csak, morog, h mit agyalok ilyeneken?! Itt van ez az új, jó lehetőség, csak erre az újra koncentráljak! Könnyű azt mondani… Annyira nem is akarok innen elmenni…

Ajjjjj. Nem tudoooom. A pénz miatt vágnék csak egyedül bele a változásba. Az új meló lehetőség meg annyira, elit, sznob és annyira ismeretlen a számomra, h még egyszer nem tettem be oda a lábam!  

…

Június 19. Kedd:

Elmentünk Norbival és Zsófival este az Ikeában. Eléggé kutyafuttában mentünk át, mert 21 után toppantunk be, s a listán lévő dolgoknak a felét nem tudtuk megvenni a nagy kapkodásban… :/

Vettünk közösbe egy szép kis könyvespolcot, poharakat, képkereteket, amibe majd a közös képeink tesszük fel a falra.

A kasszánál történt egy vicces jelenet!

Norbi a végén pakolt be a táskákba Én meg fizettem, de nem volt nálam elég pénz, s odaszóltam Norbinak, h; “Cica! Gyere egy kicsit!” S ahogy kimondtam észbe kaptam, h basszus! A kasszás fiatal csaj, meg őszintén hangosan, aranyosan felnevetett, majd észbe kapott Ő is, s elnézést kért a mi kis vicces jelenetünkön való nevetésén. Aranyos volt. Cica, meg sompolyogva odajött, h mondjad?!

Olyan vörös lehetett a fejem! Nagyon zavarba jöttem, pedig nem jellemző rám.

No mind1. Vicces volt.

Június 20. Szerda:

Délután elmentem az Andrássy úti felső kategóriás üzletbe az interjúra.

Hát… … nagyon meseszép volt ott minden, s egy utolsó senki kis parasztgyereknek éreztem magam, s szinte már a bejáratnál megsemmisültem. AZ interjú maga gyors volt. kb.: 15 perces. Csak a munkatapasztalataimról kérdeztek, meg h mondjuk milyen különbségek vannak egy Zara és egy Giorgio Armani üzlet között, milyen nagy márkák vannak még az Andrássyn. Egyszerű kérdések voltak, főleg, h ott laktam ugye a Nagymezőnél, s szinte naponta sétáltam le fel az Andrássyn.

Még interjúztatnak s kb.: 1 hét múlva értesítenek majd. ( Ha értesítenek egyáltalán.)

Heti 4 napot kellene dolgoznom napi 10 órában.

Mivel az üzletben, akiket láttam eladókat, idősebbek voltak nálam 5-10 évvel, így nem tartom valószínűnek, már csak a korom miatt se, h összejön a meló, de a remény hal meg utoljára…

Csók!

Rion

Kilátás a szobám ablakából!