Tesssstem, felmondás, búcsúzkodás, Akvárium

 

Idézet mára:

"A nagy sikerek magukba hordozzák annak a veszélyét, h önteltek és arrogánsak leszünk. A súlyos csapások és kudarcok nyomasztanak és depresszióssá tesznek. Ha azonban stabilizáljuk a kapcsolatot az önvalónkkal, a nagy sikereket és a súlyos csapásokat is képesek leszünk elviselni.
Ápoljuk szeretetteljes kapcsolatot az önvalónkkal. Ezt csak akkor tehetjük meg, ha elengedjük a saját magunkról alkotott elképzeléseinket, és felismerjük, kik is vagyunk "valójában". A saját magunkhoz vezető úton meg kell szabadulnunk azoknak a véleményeknek, meggyőződéseknek és eszméknek a terhétől, hogy kivé és milyenné kellene válnunk. Ha ez sikerül, és kapcsolatba kerülünk azzal, aki valójában vagyunk, soha nem sejtett szépségben és szabadságban lehet részünk."

Július 5. Csütörtök:

Szerencsére már elkezdett barnulni a bőröm, mert múltkor még azon voltam, kiakdva, h hiába voltam kétszer is strandon, semmit se barnultam, de ezen a héten már barnulásnak indultam. + Vettem a DM-be Önbarnító krémet, ami tök jól hat. Kétszer kentem be magam az elmúlt 2 napban, s szemmel láthatóan barnább lett a bőröm. Végre már van színem! Norbi legyantázta az alsó hasamon lévő kis, vékony csíkú szőrt, s most full csupasz a testem, s a barna bőrrel jól mutatok. Mikor öltöztünk este a kolléganőimmel, meg is néztek, s dicsértek, h szép a testem, s izmos a karom is, s megkérdezték, h járok e kondizni. Az utóbbit én nem így látom, de tény, h hálát adhatok a fentieknek, h szálkás testalkatú vagyok. Jól esett, h felfigyeltek, s megdicsértek. Kb fél éve már nem hallottam magamról dicsérő szót… :/  + Csak vannak annak a kis edzésnek értelme, amit otthon mívelek olykor-olykor.

Am ha a kollégákról szó esett… …Elterjedt a hír, s szinte már minden kollégám tudja, h felmondtam. Sorjában beszélek mindenkivel, akivel összefutok az üzletben, mert megállítanak, s kifaggatnak. Ami jó érzés, de egyben fájó is, az az, h minden kollégám mondta, h szeretnek, sajnálják h elmegyek, s hiányozni fogok nekik. Főleg az optimizmusom s a nagy ezer wattos vigyorom. A hülyéskedések, a nevetések,  kivel fognak ezek után lelkizni és pletyizni és kivel oszthatja meg gondját baját?!… :/

Jah! Tudom. Nekem is nagyon hiányoznak már most!

Ez volt az utolsó előtti munkanapom, így pár emberrel ma dolgoztam utoljára. Köztük az üzletvezetőmmel is, kivel meló végén az üzlet előtt elbúcsúztunk. Kedves szavakkal jókívánságokkal és egy öleléssel váltunk el egymástól. Jól esett, de egyből eszembe jutott az is, h kb.: pár hónappal ezelőtt, a december, január, februári időszakban megtudtuk volna egymást ölni!

Ez is olyan fájó volt, h még a volt “ellenségemtől” is így búcsúzok el! Túl lelkis vagyok és nyeltem nagyokat, h; “Ne! Ne! Ne könnyezz be!” De a többiek nem láttak ebből semmit, h valójában mi zajlik bennem, s mennyire fáj ez az egész, mert én persze csak mosolyogtam kifelé.

Bencének akadt meg kicsit hosszabban rajtam a szeme, mert nagyon jó emberismerő, s az elmúlt 1 évben jól megismert már, de nem szólt semmit. … … Mit is mondhatott volna?

Egyik kollégám mondta, mikor rám nézett, h szinte mindig olyannak látott mint a természetfilmekben a gyorsított felvételen lévő éppen kinyíló virágokat. Mármint a mosolyom ilyen. Megindul felfelé a szám, majd szalad, szalad, ível fel, kinyílik a szám, és ahogy a kinyílott virág pompázik úgy mosolyogtam én ezer wattos vigyorral. Ő persze nem pont így mondta, de ez volt a jellemzés lényege. Aranyos volt.

Július 6. Péntek:

Szabadnapos vagyok. Norbival délután elmentünk Budára a Kolosy tér közelében lévő kisállat kereskedésbe s a berendezett akváriumhoz megvettük a halucikat.

Pár órát semmittevéssel töltöttük, mert Norbika éppen antiszoc állapotában volt, s ebben a hőségben én is morgósabb vagyok, szo az egész napot végigmorogtuk, aztán otthon én leültem játszani a Stronghold extrémmel Ő meg döglött az ágyon.

Estére Ő ment dolgozni Én meg hazautaztam vidékre. Gődöllő környékén hatalmas jégesős vihar volt, így szimpla 60 percet késett a vonatunk. Mikor Én utazom, érdekes módon mindig történik valami… :/

Július 7 Szombat:

Délután meglátogattam az öregeket, beszámolót tartottam a családnak a munkahelyi változásról, átugrottam Hugihoz pletyizni, estére pedig visszautaztam Pestre. Persze most is késett a vonatom s kb.: 50 perces késéssel értem fel így a fodrászom már nem tudott vállalni! Volt idegbaj, mert a jövő hét szombati esküvőre akartam volna magamnak új frizut, de a fentiek úgy látszik direkt így akarták… :/ Este találkoztam a volt lakótársammal. Nála is nagy változások vannak. Ő is a Pullnál dolgozott, de most Ő is otthagyta őket. Megjegyezte, h megheterósodtam, megkomolyodtam. Jólesett ez is, h ennyire érezhető, s látható rajtam a változás. Kiültünk az Erzsire, majd az Akváriumhoz iszogatni, cigizni, ahol összefutottunk Inditexes dolgozókkal. Jó volt. Jól elbeszélgettünk, jó volt a társaság. Egész kora hajnalig elvoltunk, de aztán megindultunk haza, mert elpárologtak az emberek, mi meg a maradék, másnap reggelre mentünk dolgozni.

Július 8. Vasárnap:

Utolsó munkanapom a Pullnál.

Rossz volt ezzel a tudattal dolgozni, h mindent, amit ma itt csinálok az az utolsó, s nem lesz több ilyen! :/

Sok mindenen megfordult a fejemben, s visszaemlékeztem az elmúlt 1 év történéseire, h mennyi minden történt velem a Cégnél.

Rossz és fájt a tudat, h elmegyek.

A többi napot majd a köv bejegyzésben folytatom, de most nagyon fáradt wok.

Csók!

Rion

Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!