Idézet mára:
"Azok előtt, akiknek volt halál közeli élményben részük, egy szempillantás alatt lepereg az egész életük, az összes megbánt és kihagyott lehetőséggel együtt.
Sosem tudhatjuk mennyi időnk van még, ezért ne várjunk a végső ébresztő figyelmeztetésre! Inkább vegyük észre a lehetőségeket, amiket a Fény küld nekünk minden nap. Ezekkel esélyt kaphatunk arra, hogy jobban megtervezzük az életünket, ami egyszer majd le fog pereg a szemünk előtt."
Egyszer valahogy, valahol, valaki által felböffent egy téma, h mire vágyok, mi az álmom. Ezen elgondolkoztam…
… Az én álmom és vágyam, h békességben, nyugalomban, szeretetteljes, hosszantartó, harmonikus, hűséges, őszinte, boldog párkapcsolatban éljek párommal egy Pest környéki, nyugalmas, szép kertvárosban. Jó munkával, amit szeretek, s jó keresettel. Ennyi.
Július 27. Péntek:
Hát nem semmi napom volt melóban! 
Bejött egy külföldi 45 év körüli vásárló. Mivel én voltam a soron így én mentem vele…
Pár perc nézelődés után megkérdeztem tőle is, ahogy szoktunk, h segíthetek e esetleg. Mondta, h csak nézelődik. Joh. Majd többször rám pillanatot, mire én újra mondtam neki, ahogy szokás, h; “If you need some help, just let me now!” Erre elkezdett beszélni, h hát ő ismeri ezeket a termékeket, mert járja a világot. Rioban él és valami transzportos dologgal foglalkozik. Sorolta, h Miami, Róma, Tokyo, Berlin, London… No mind1. Nem akarom leírni, h mennyi mindent beszélt nekem, meg am is jó pár dolgot nem is értettem, de a lényeg, h elmondta, h más városokban, üzletekben is ilyen (nice) fiúk dolgoznak, mint Én és ők szoktak segíteni az olyan embereknek, mint Ő… Itt látta az ijedségemet az arcomon, ami akarva akaratlanul is kiülhetett az arcomra, mikor leesett, h milyen helyzetbe kerültem, s elkezdett mentegetőzni, h semmi sex, csak városnézés, együtt evés, ivás, esetleg buli, haveroknak bemutatás.
Nagyon kellemetlen volt. Egyből Cicára gondoltam, cikáztak a gondolatok a fejemben, h h oldjam meg szépen a helyzetet. Kedvesen elutasítani. Alig vártam, h elmenjen. Távozása után a többiek egyből lecsaptak rám. Nem is kellett mondanom semmit, tudták, h mi volt, mit akart!!! Ez nekem egy újabb pofon volt!
Tudom túlzás, de Én akkor is úgy éreztem magam, mint akit verbálisan megerőszakolt az a brazil manusz, s a kollégáim hozzáállása is a dologhoz! Kirázott a hideg! Csoportos garázdaság! Mintha direkt dobtak volna ki elé, v nem tom! Meg is haragudtam a kollégákra, h szinte viccet csinálnak ebből, holott én kurvára nem úgy éltem meg!
Hazamentem, s elmeséltem Norbinak.
Július 28. Szombat:
Egyik angol vásárlóval majd 1 órán keresztül foglalkoztam.
Nagyon leszívott. Az eddigi legkomolyabb vásárlóm volt. Nála igazi eladónak éreztem magam! Ajánlani neki ezt meg azt, méretet nézni, alternatívákat, kiegészítőket ajánlani.
Őt nagyon nehezen értettem meg, h mit akar, s volt olyan mondata, amit végképp nem értettem, s nézett rám. Nagyon kellemetlen volt. Szóltam az üzletvezető helyettesnek, mert Ő is jól vágja az angolt, mert kint élt 1 évet Ausztráliában, s mikor szóltam neki, lebaszott, h hát az gáz h nem érted, de mikor odament, s mondta neki is a nő, Ő sem értette! 
Am, ha valamit nem értek, az annyira nem gáz, mert mondja, mondogatja, s a szövegkörnyezetből 1-2 szóból is meglehet érteni h miről habratyol, de ezzel az egy mondatában, amit egyikünk se értett, egy ismert szó nem volt! :/ 
Végül ráhagytuk. Úgy szokott lenni am is, h ha látja h nem értjük, akkor elmondja másképp, érthetőbben.
De megérte a szenvedést, mert szép összeget hagyott nálam.
Am valami nagy úri nő lehetett. Annyira kifinomult mozdulatai voltak. Az orrát is fennhordta, s még a tükör előtt még külön a kis sminkes tükrével nézegette magát, h h áll neki hátulról!
Néztem egy nagyot, mikor megláttam elsőre, h mit csinál?!
Július 29. Vasárnap:
Anyukák találkozása. Szerencsére minden jól sikerült. Nem volt semmi gáz. Először Norbi anyukája jött meg. Én pont akkor indultam el otthonról, mert mentem anyum elé a Keletibe. Addig Norbi megmutatta anyukájának az albit, ahol lakunk. Anyum nem tudott róla, h mit hoztunk össze, szo volt meglepődés.
Jól elbeszélgettek. Leginkább persze a múltról. Kisnosztalgia, lelkizés, sóhajtozások…
Volt egy jó kis vicces jelenet is. Épp a gyermekkorunkról meséltek egymásnak, meg persze nekünk. Lényegében az alábbi pár mondat a lényeg.
Anyum:
- Gergőt kicsi baba korában úgy nyugtatgatta az apja, h nagyokat füttyentett neki, mert erre mindig felfigyelt, s nevetett rajta és a fenekét paskolgatta.
Norbi anyukája:
- Azt a Norbika is szerette!
Nah itt aztán Norbival szakadtunk a nevetéstől, majd pár másodperccel később – gondolom, ahogy a szüleinknek is leesett – elkezdtek ők is nevetni.
Nem sok híja volt, h ki nem csúszott a számon, h ezt még a mai napig is szeretjük! 
Aztán Norbi anyukája elment, mi pedig gyalog elsétáltunk a belvárosban. Megmutattam anyumnak a Kiskörutat, sétálóutcákat, Astoria, Deák, s megnézte kívülről az üzletet is, ahol dolgozom.
Tetszett neki, s megjegyezte, h ahhoz képest, h az előző munkahelyemen, mennyi ruha volt, szinte már zsúfolásig, ahhoz képest most, eléggé szellősen vannak a ruhák. De így szép.
Csók!
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése