Korlátoltságunk

 

“…Csak arra szeretnénk felhívni a figyelmed, hogy amikor valami megzavarja a lelki békédet, akkor nagyszerű lehetőséged nyílik a spirituális fejlődésre, függetlenül attól, hogy szerinted mi okozta a feldúltságodat.

Bradshaw szavaival élve: “Ha nem dolgozol az egódon akkor vissza fog húzni.” Hogy miért? Azért, mert ez a munka a saját spirituális tanterved szerves része; Mind ezért vagyunk itt. Nem számít, hogy milyen szellemi magasságokba jutsz, a megoldatlan problémáid felhalmozódása – amit néhány kultúrában karmaként ismernek – folyamatosan elhozza az életedbe azokat a tapasztalásokat, amelyek megmutatják, mit nem oldottál még meg. Ennek dinamikája egy gumiszalagéhoz hasonlatos: Egy bizonyos mértéken túl nem feszítheted anélkül, hogy vissza ne csapna. (vagy el ne szakadna).

Spirituális fejlődés tehát nagyrészt az elengedés és az újratanulás folyamata. Könnyebben megértheted a folyamat jellegét, ha tudsz valamit a tudat szerkezetéről és működéséről. Ezzel a tudással felvértezve sokkal könnyebben haladhatsz előre a fejlődésben. Ragadjuk hát meg a felfedezés lámpását, és nézzük, mit találhatsz, amit segítségedre lehet a felébredés útján.

…

Tetszik vagy sem, az igazság az, hogy a legtöbben neveltetésüknél fogva ego-központúan közelítjük meg az életet. Megtanultuk, hogy az élet lényege az, hogy sikeresek legyünk a világban. Ennek sértetlenségét fenntartandó, az ego rendkívül változatos módszerekkel támasztja alá ezt a filozófiát. Saját magát látja a világ középpontjában; minden és mindenki más körülötte forog. Különálló entitásként gondol magára, és gyakran rengeteg időt és energiát áldoz arra, hogy egy másik olyan erőt kutasson fel, amelyik önmagára emlékezteti. Ha és amikor megtalálja ezt a párt, a kapcsolatot “szerelemnek” nevezi, és nagyon sok mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt a másik személyt a maga közelében és ellenőrzése alatt tartsa.

…

Az ego drámája akkor kezd el érdekessé válni, amikor belépsz a spirituális ébredés tudatos folyamatába, ami előbb vagy utóbb mindnyájunkkal megtörténik. A folyamat során megnyílsz önmagad egy olyan lényeges része előtt, amely az ego valóságán kívül áll. Ezt megelőzően az egónak sejtelme sincs a magasabb tudatosság létezéséről; legfeljebb érdekes elképzelésnek tartja, amelyről esetleg olvastál, vagy hallottál valahol. Másképpen fogalmazva: Eljön az a nap, amikor az ego ráébred mi történik az elme és az érzelmek birodalmán kívül.

Eme spirituális ébredés kezdetekor az egót vakrémület tölti el, amire általában félelemmel, védekezéssel és ellenállással válaszol. Ez persze érthető, sőt akár számítani is lehet rá; Végtére is az ego kontroll mániája – és egyenesen a létezése! – számára fenyegetést jelent, hogy az egyén az egón kívül álló szintek felé nyit.

A spirituális ébredés pontosan azért haladja meg az ego szerepkörét, mert a fizikai, mentális és érzelmi dimenziókon túl, a spirituális valóság összefüggésrendszerében zajlik. Az ego számára az elmúlás fenyegetése valós. Válaszképpen gyakran megpróbálja útját állni a spirituális fejlődés érdekében tett erőfeszítéseknek. Módszerei közé tartozik a kétkedés, a tagadás és magának az ébredés megtapasztalásának a semmibe vétele. – Így próbálja fenntartani a komfortzónája megszokott állapotát. A fenti módszereket – valamint a klinikai pszichológiában jól ismert egyéb védekező mechanizmusokat – az ego szükségesnek és egészségesnek tartja, mert az elme és az érzelmek területén kívüli túlélést nem képes értelmezni.

A spirituális ébredés folyamata nem könnyű vállalkozás a korlátolt ego számára, hiszen a vele járó legfontosabb változás éppen az, hogy lazuljon az ego ragaszkodás ahhoz, hogy énünk egyetlen és igazi forrásként azonosítsa magát.

…

“Minden egyes alkalommal, mikor valaki megold egy problémát, örvendeznek az angyalok és az egész emberiség előbbre lép a fejlődés útján.”

Ezt értjük egón végzett munka alatt és erre utalunk mi úgy, mint a fejlődés érdekében végzett munka.

Minél inkább meggyógyítod, vagy megtisztítod a megoldatlan problémáidat, annál nyitottabbá válasz a magasabb spirituális tudatosság csatornájának, s végül annál jobban hozzá járulsz a bolygó felemelkedéséhez. A folyamat egy hagyma hámozásához hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy a megoldatlan problémák esetében kicsit nehezebben derül ki, mikor távolítottuk el az utolsó réteget.”

Részlet a H. Ronald; lelkedhez hűen című könyvből.