Környezetbarát lakás, eko gazdaság, munkaügyi, vidéken, változás

 

Idézet mára:

"Ha a rosszat keressük, meg fogjuk találni.
Ha a jót keressük, meg fogjuk találni.
Mindig két valóság közül választhatunk: a pozitív és a negatív közül.
Amelyikbe az energiánkat fektetjük, az lesz a mi valóságunk."Yehuda Berg

 

Szép fokozatosan kezdek áttérni a természetes anyagokkal való takarításra.

Azok a tisztító vegyszerek, amikkel még rendelkezik az albérletünk, szépen elhasználjuk még, aztán majd áttérünk az ecettel és szódabikarbónával való takarításra. Kipróbáltam. Hatásosak s ugyan úgy jók, mint a bolti vegyszerek, csak ezek olcsóbbak és természetesek.

Am az albiban változások állnak be nálunk júliustól. Nem fogunk egyelőre elköltözni. Az egyik lakótársunk megy el, mert szeptembertől Helsinkiben tanul, így Popovval és a párjával, Mátéval fogunk lakni négyen. Lesz majd nagy takarítás, átrendezés, s festést is akarunk.

Volt egy nagy “meetingünk” is a lakótársakkal, mert feljött az, amiről én korábban már írtam is a blogban, h szeretnék kiköltözni egy pest megyei házba, ahol fokozatosan áttérnék az önfenntartó eko gazdálkodásra. A többieknek is tetszett az ötlet.

Alaposabban utánajártam a részleteknek, s alapból nem egyszerű egy jó telkes téglás lakást találni. Nagyon sok mindent figyelembe kell venni. Sok pénzbe kerülne.

Aztán véletlenül valahogy ráakadtam egy eko farmra, ami Galgahévízen található. Megnéztem a főoldalon lévő videójukat, s nagyon megtetszett. Pont ez az, amit kerestem!

A következő terv az, h a közeljövőben meglátogatjuk a farmot, aztán kikérdezzük őket a részletekről. Nincs ebben semmi konkrétum v elköteleződés. Csak pusztán informálódunk, s utánajárunk, h tetszene-e, tudnánk e csinálni, milyen feltételek vannak stb.

Nekem sincs semmi konkrétumom, pláne most, h új munkahely és lehetőségek állnak előttem. Nem akarok még teljesen elszakadni az eddig élt életvitelemtől.

Mind1. Felesleges is agyalni, majd a személyes látogatásnál eldől, s választ kapunk sok mindenre.

Csütörtök:

Este kimentünk Norbival, Popovval és a párjával inni az Erzsébet térre. Most nem rúgtunk be nagyon. Mindenki pont jól érezte magát. Norbival sikerült valami butaságon összemorognunk. Nem is emlékszem már min. Ittunk, s megint mindketten hülyék lettünk. Másnap meg megint, mintha mise történt volna.

Péntek:

Voltam a munkaügyiben. Hiányzó dokumentumaim pótoltam. Meglett minden, s 1 hét múlva megint mehetek, ahol megkapok minden iratot, s elszámolást, s kiderül, h mennyi pénzzel szúrják majd ki a szemem erre az 1 hónapra, míg munkanélküli voltam.

Nem számítok sokra, mert egyedül a H&M-nél volt teljesen bejelentve a melóm. Meg a Pull&Bear-nél, de hát ott meg részmunkaidős voltam…. :/

Szombat:

Hazautaztam délután vidékre. Jó volt ismét itthon lenni. Első utam az öregekhez vezetett. Anyum szüleihez, mert ők a családi lakás és az állomás között laknak félúton. Papám volt csak otthon. Vele elbeszélgettem majd 1 órát, h mi van velem, Pesten, meg kérdezősködtem, h mi hír a faluban. Ritka, h morgás nélkül, normálisan eltudunk beszélgetni, mert az öreg nagyon morgós egy fajta. Kellemes is volt a beszélgetés, a hintaágyban nézni a napsütötte tájat, a hegy lábát, a csicsergő madarakkal, s a közeli tóban brekegő békahadak muzsikáját hallgatni, ami keveredett még a tücsökciripeléssel. Imádom a természet hangját! Oly annyira, h vannak YouTube-os letöltött felvételeim is ezekről a természetben hallható hangokról. Kár, h a friss virágok, fák, füvek, szo a természet illatát, nem lehet letölteni, mert azokat is imádom… :S :/ (Bár mondjuk én mindig mindent megszaglászom! )

Itt nőttem fel, s mivel mondhatni, h boldog gyermekkorom volt, ezért ezek az illatok és hangok is annyira fontosak a számomra, h képes vagyok ilyeneket letölteni, s hallgatni otthon az albiban, ahogy ciripelnek a tücskök, csicseregnek a madarak s még békahad muzsikám nincs, de idő kérdése s letöltök olyat is.

Késő délután, mikor hazaértem, mamám is kint volt nálunk, s szedték a borsót. Csatlakoztam én is. Furcsa érzés volt. Helyesebben jó érzést volt, mert megnyugtatott, s örömmel töltött el a közös kis munkálkodás, viszont azon is járt az agyam, h régebben h utáltam mindenféle munkát! Bár végül elkönyveltem, h tini, fiatal fiúként ki szereti?  

Megváltoztam, s az életem egy újabb területén könyvelhetek el megint változást. Ismét szöges ellentéte vagyok most annak, aki anno voltam. Aki régen megvetéssel, semmibe vette, lenézte, s utálta az ilyen munkákat, most vonzalmat, érdeklődést és örömet talál a “kertészkedésben”.

Jó volt ülni a földön, s magam körül körbe túrni, és keresni a borsót, miközben teljes odafigyeléssel hallgattam anyum és mamám.

Szembesülök most így visszagondolva azzal is, h mennyivel másképp kommunikálnak. Ők ugyanis, teljes odafigyeléssel, vagy, ahogy a Lelkedhez hűen című könyvből is olvastam/tanultam “szívközpontú hallgatással” kommunikáltak. Leegyszerűsítve, – bizonyított tény – h ha nem vágunk egymás szavába, türelmesen teljes odafigyeléssel – közben nem tevékenykedünk/nézünk/babrálunk mással/másra – akkor sokkal jobb, harmonikusabb a 2 ember viszonya, mert elmondhatja a magáét, van aki meghallgatja, s látja és érzi is ezt és ez sokat jelent mindkét fél számára ha ezt megkapják a másiktól. Pszichológusok is rutinként használják ezt az egyszerű, de mára már sajnos elfeledett kommunikációs formát.

Valami fontos téma jött szóba, anyumék is abbahagyták a munkát. Felegyenesedtek, pletykáltak, nézve egymásra. Kibeszélték maguk aztán folytatták a munkát. Én nem vettem részt a beszélgetésükben, de nagyon tetszett az, h nem vágtak egymás szavába, s tényleg figyeltek a másikra, s nem a saját gondolatukkal voltak elfoglalva, meg azzal, h mit feleljenek vissza, mint ahogy én azt tapasztalom a pesti életben.

Én is sajnos ilyen vagyok, h nem figyelek teljesen oda a másikra. Feljön egy téma, s hallom h mit mond a másik de nem fogom fel igazán, megértem h mit mond, de nem gondolkozok el rajta, nem mélyedek bele abba amit mond, hanem a saját gondolataimra figyelek, s ami éppen eszembe jut, gyorsan közbevágva már mondom is a magamét… :/  Ez a másiknak se esik jól meg, fordítva nekem se ha én vagyok az elszenvedője és ezzel szerintem sokan, - ha nem mindenki - így van.

Lefogok erről szokni, s elkezdem alkalmazni a “szívközpontú hallgatás” módszert is az életemben.

Aztán kifejtettük a borsót, majd visszamentem hátra ismét a kertbe, s leszedtem az epret, meg azt a kevés málnát, ami már megérett.

Este kimentünk még sétálni anyuval aztán vége is lett a napnak.

…

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)