Az előző részek tartalmából;

 

Idézet mára:

"Amikor jól mennek a dolgaink, általában nem törődünk annyira a személyiségünk fejlesztésével. Azonban amikor nehezebbé válik az életünk, akkor elkötelezetté válunk aziránt, hogy jobb életet teremtsünk magunknak.
A világ természete, hogy fejlődnünk kell, akár akarjuk, akár nem. Ha a proaktív változást választjuk, az sokkal könnyebb, mint amikor az univerzum tol minket előre, és így mi magunk is részt veszünk a jobb sorsunk megteremtésében.
A nyugodt pillanatok lehetőséget adnak nekünk, hogy átgondoljuk, hogyan juthatunk előrébb, hogy még boldogabbak legyünk." - Yehuda Berg

 

Július 28. Vasárnap:

Reggel 7-kor keltem, levittem a kutyát, aztán elindultam haza vidékre. Csak pár órára mentem haza, mert délután, már jöttem is haza, de jó volt egy kicsit otthon lenni, bár fárasztó is volt az a nap, mert a reggeli korán kelés és a vonatozás mindig lehúzza az energiám.

…

Melóban nagyon jó volt ez a hét is. Az első felében csak tanultunk, a második felében pedig meló volt.

Jókat tanultunk! Lényegében protokolláris, spirituális, kommunikációs és emberi kapcsolatokról.

A protokollról és a kommunikációról azt oktatták, amit én a fősulin tanultam, szo új nem volt, de nagyon élveztem ennek ellenére is, + retro feeling megvolt, és eszembe jutottak a szép emlékek.

Megpróbálom átadni azt, amit én kaptam, éreztem az elmúlt napokban, bár nem lesz egyszerű.

….Hááááát…

Ami így az elején hirtelen az eszembe jut az a meglepő, elgondolkodtató és kellemes, csodás érzés, h azokról beszéltek az előadók, amikkel én tél óta aktívan foglalkozom, érdeklődöm. Nagyon közel állt a Kabbalizmus tanításaihoz is, de nagyon örültem neki, h van Magyarországon olyan cég, s olyan munkahelyen dolgozhatok, ami foglalkozik az alap emberi értékekkel!

A főbb irányvonalak az alábbiak voltak;

Szeretet, másoknak adni, jót cselekedni, hinni, toleránsnak, nyitottnak lenni. A pozitív gondolkodás, bizalom, jó szándék, pozitív, kedves kisugárzás, egód visszaszorítása, ítélet nélküliség,

Ezek alapjában mind nagyon fontosak a számomra, s bár tisztában vagyok vele, h nem mindegyiket sikerült még teljesen elsajátítanom, de bízom benne, h itt sikerül mindenből még feljebb tornásznom magam, s fejlődni fogok.

Ebből persze mindenki azt tesz a magávévá, amit akar, s csak a lelki világán múlik, h hogyan vélekedik ezekről, de mivel ez egy internetes napló ezért első sorban csak magamról írok. ( Am megkérdezte egyik ismerősösöm, h mióta írok naplót, s minden egyes visszaszámolás után magam is meglepődöm! Szo általános 5. osztályában kezdtem el, azaz… …14(!!) éve!…..

NA NEHARAGUUUUUUUUDJ!

Legalább majd öreg koromban lesz mivel elütnöm az időt, s lesz mit olvasni. ^^

…

Szo eddig hétről hétre ért valami új, valami jó, s érezhetően nő a motiváltságunk.  

Am augusztusban nem mehetünk el nyaralni, mert sok munkánk lesz.

Úgy volt, h augusztus utolsó hétvégéjén, Norbival és a kolléganőjével kimegyek Montenegróba 1 hétre, de így az sztornó. Norbi közölte, h ő márpedig akkor is kimegy! Ez nagyon rosszul esett, de ugye minden okkal történik, s ahogy az egyik melós képzésen is tanítják; el kell tudni engedni dolgokat…

Viszont a pozitív oldalát nézve, mivel sok pénzem megmarad, így lehet, h az első fizumból megveszem a HTC one telót, mert a mostanival már nagyon sok gond van, s gyakran felmondja a szolgálatot.

…

Mmmmmm…. …. Gondolkozom, h mi történt még velem, de melón kívül semmiről sem tudok mesélni. Lakótársaimmal általában hetente 1-2 alkalommal esténként elmegyünk valami zöld övezetbe iszogatni, kikapcsolódni. Általában mindig a Duna part valamelyik mólóján kötünk ki. Nagyon szeretem nézni  a vízről visszatükröződő fényeket, s felnézve pedig a csillagokat és a holdat. Nagyon kitud kapcsolni, s megnyugtat.

Jah! Erről jut eszembe! Éjszaka… … álom…

Az egyik, h mostanában már megint többször álmodtam a gyerekkoromról, pedig egy jó ideig ez szünetelt. Mindig olyan furcsán, s elvarázsolva érzem magam, ha felébredek. Nah meg persze szomorú vagyok, h felébredtem, s vége a szép, boldog, gondtalan szép gyerekkoromnak….

Annyira sajnálom, h elfelejtettem anno megkérdezni a látótól, h miért álmodok sokat ezekről? Sejtéseim vannak, de jó lett volna tudni.

A másik pedig nagyon negatív álom volt, amibe nem szeretnék részletesen belemenni, de az egyes élet szakaszaimat éltem át. A negatív élményeimet.

Akarva, akaratlanul spontán vissza szoktam emlékezni erre az álomra.

Úgy gondolom, h nekem ebben az életemben az egyik fő tanulnivalóm az elfogadás és az elengedés. Az élet – legalább is az eddigi megélt tapasztalásaim alapján – minden területén, minden formájában, akárkivel/mivel/magammal szemben is.

Vissza nézve, nehéz utat jártam be. Anno 20 évesen, mikor elfogadtam magam, s ráléptem erre az útra, nem is gondoltam volna, h mekkora változást veszi kezdetét az életemben, s még mindig ezen az úton járok, s kitudja mi vár még rám…

Nah! Csak tudtam írni még valamit! Csak írni kell, s jönnek a gondolatok!

Most viszont elköszönök, mert hazaért Norbi aztán tentikélünk…

Csók!

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)