Idézet mára:
"Életünk külső körülményeit nem mindig tudjuk irányítani – néha történnek váratlan dolgok.
Az egyetlen, amit befolyásolni tudunk, hogy eldöntjük: reagálunk-e ezekre vagy sem.
Amikor reaktívvá válunk, lekapcsolunk. Többé már nem vagyunk urai önmagunknak. Okozattá válunk, bármi legyen is az ok, amire reagálunk.
Nagy önfegyelmet igényel, hogy megőrizzük nyugalmunkat és rendíthetetlen maradjon a bizonyosságunk abban, hogy minden a számunkra legjobban alakul majd, ám minél többet gyakoroljuk, annál nagyobb lesz a belső békénk." - Yehuda Berg
Hajnalban hosszú idő után ismét volt egy rossz tapasztalásom. Amire emlékszem az az volt, h néztem az univerzumot, ami egyszer csak megnyílt, elkezdett forogni és hatalmas változások dolgok indultak el, amitől én megijedtem.
Közben azok a gondolatok jártak a fejemben, h most miért lepődtem meg ezen? Miért ijedtem meg? Mitől félek? S tulajdonképpen miért félek, mikor megtanultam, s tudom, h az ember legnagyobb ellensége a félelem!
Mire ezek a gondolatok átmentek a fejemben, addigra én már sokkos állapotba kerültem. Ismét ott találtam a testem az ágyban, mereven, mozdulatlanul. Láttam ahogy zihál, egyre vészesebben. Aztán már éreztem is és hallottam is, ahogy dobog a szívem. …Du-du, du-du, du-du…. A dobogást és a zihálásomat is egyre hangosabban és erősebben éreztem/hallottam.
Aztán jött egy újabb gondolat, h; Segítség! Segítség! Segítség!
Majd valamiért Anyumra gondoltam. S azt kezdtem el zihálni a heves szívverésem ritmusával, h; ANYA! ANYA! ANYA! ANYA!
SEGÍÍÍÍTS!
Aztán meghallottam a hangját, az előző kérdéssel.
Miért félsz? Mitől félsz?
A kérdést hallottam, de nem fogtam fel, nem tudtam gondolkodni, mert elhatalmasodott rajtam a pánik, h s csak azt láttam, h az egész testem vészjelzőként vijjog, s jelez, h gáz van!
Aztán a nyakizmom engedett annyit a merevségéből, h egy picit, enyhén oldalra tudtam billenteni a fejem, mert éreztem, h ott van mellettem valaki.
Anya volt az. Feküdt mellettem, a könyökére támaszkodva tartotta a fejét a tenyerében és mosolygott, miközben én továbbra is pánikoltam és ziháltam, alig kaptam levegőt és csak a szívdobogásom hallottam, s azt éreztem, h lüktet az egész testem.
Üzentem neki, h; “SEGÍTS! CSINÁLJ MÁR VALAMIT!!!”
Majd másodperceken belül, ahogy mélyen a szemébe néztem. Elmúlt minden félelmem, görcsöm, szenvedésem, teljesen visszazuhantam magamba és végre “újraindult” a testem. Visszatértem Önmagamhoz. Felébredtem.
Körbenéztem és nagyon furi érzés volt már megint az albim szobájába találni magam. Hosszú másodpercekbe telt, mire feltudtam fogni, h hol is vagyok. Mit keresett itt anyum, mikor nincs is itt. S ha itt volt, akkor miért nem otthon vagyok?
Aztán megtaláltam Norbit, h fekszik mellettem. Hirtelen mély dühöt éreztem iránta, s legszívesebben lelöktem volna az ágyról, h; “Tőled aztán meg is dögölhetnék itt melletted!”
Egy darabig nem is tudtam visszaaludni. Felkavaró volt ez az egész… :S :/
Kicsit be is könnyeztem, s pityeregtem. Nem azért mert félek, mert a haláltól nem félek! Inkább a szomorúság miatt, amit és akiket hátrahagynék!
Anyum sokáig ott volt a fejembe… Szegény beleőrülne… 
Norbi… … Arra felkelnie, h én….
Időre van még szükségem! Időt kérek!
Tanulni, fejlődni akarok, s még nem jártam végig ezt az ösvényt, s nem oldottam még meg a karmám, a dolgaim! Még nem vagyok kész! Nem akarok ilyen korán meghalni!
Sokszor segített már nekem az őrangyalom, v akárki is segített, s fogalmam sincs, h mennyi van még hátra???!!! Meddig mehet ez így???!!!!
Szinte biztos vagyok abban, is h most is ő hozott vissza, s csak azért jelent meg anyum képében, mert ő utána kiáltottam, v h őt szeretem, s feltudjam fogni v h megnyugodjak.
Zavar az is, h mikor ilyen állapotban vagyok, akkor nem tudok mit csinálni, csak nézem ezt az egészet, mint egy filmet!!!
Mint egy 5D-s mozi! Itt már nem csak nézel, de az érzelmeket is átéled!
Szörnyű az a tehetetlenség, és mozdulatlanság és az érzelmek, amiket át kell élnem… 
:/
Úgy gondolom, h Februárban beszélni fogok erről a tanítómmal!
Vagy ne várjak addig, hanem menjek el ismét a tisztánlátóhoz?…
…Nem tudom, csak azt h, most már kezdenem kell valamit ezzel…
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
2 megjegyzés:
Szerintem kicsit túlgondolod ezt az egész nagyon jó vagyok s egészséges s megfelelősdis elfogadós dolgot... kicsit lazíts
Meg keress fel mindenképpen egy tanítót,látót,kineziológust,pszichoterapeutát stb... szerintem nem kizárt hogy valami gyermekkori- régi dolog miatt van ez az álom, s ugyan már messze van az,hogy te innen elmenj, ilyen meg se forduljon a fejedben :)Nincs valami dolog ami kiváltaná, valmi stressz a nap folyamán, előtte nap gyengeség vagy rosszabb veszekedős nap vagy... vagy... vagy... s remélem nagyon hamar szabadulsz ettől a rossz álomtól vagy nem is tudom minek nevezzem
Nagyon nagyon boldog karácsonyi ünnepeket kívánok !!!!!
Megjegyzés küldése