Betekintő;

...Betekintő...

Akik régóta olvasnak, tudhatják, h ez egy különlegesebb bejegyzés lesz, mint az "előző részek tartalmából"...

Fura számomra, hogy valójában még csak most ismerem fel, h az anno tök gyorsan, spontán létrehozott cím mennyire a tudatalattimnak köszönhető.

S tényleg mennyire helyénvaló ez a cím;


Betekintés


Vannak olyan pillanatok, - amiben szinte biztos vagyok, h minden más embernél van, csak mindenki máshogy kezeli - amikor totál megnyílok. Nevezhetnem egyszerre/együtt szívemnek,  lelkemnek, elmémnek.

Még azt nem tudom, hogy mikor, mitől,  miért történik ez meg. Pedig szinte mindig felismerem s tudatosítom, hogy nah most is abban az állapotban vagyok, s hiába gondolkodom el a miértjén, hogyanján, (még) nincs válasz.

Amit eddig sikerült "beazonosítani", h nálam gyakran zenék, egyedülllétek, s utazások során "jön rám" ez a "megnyílás".
Különböző filmekben sokszor lehet ilyeneket látni, csak fel kell tudni ismerni.

Ilyenkor leginkább azt látjuk, hogy mi történik/történt a főszereplővel, aki éppen mesél az érzéseiről, gondolatairól.



...

Amikor sikerül elbizonytalanodnom a külföldi munkávalallást illetően, gyakran az a gondolat uralkodik el rajtam, h;

"azért jöttem, hogy tanuljak, fejlődjek, tapasztaljak!"

Ami az egó számára biztonságot jelentő jelenlegi körülmények között nem tudok "fejleszteni", megvalósítani.

Az egész eddigi 26 évem a folyamatos fejlődésemről szólt, de úgy érzem megrekedtem, megálltam, amit én ilyen fiatalon nem tartok elfogadhatónak.

Én tényként hiszek abban, hogy minden okkal történik.
Hiszem, hogy nem véletlenül születtem oda és olyannak ahová és amilyennek!...

... Most eltört nálam a mécses... ... Eltört, mert mérhetetlenül hálás vagyok a fentieknek, minden élőnek és (már) nem élőnek, valamint magamnak (nem a kis egónak. Bár neki is, mert az egoista faszaságok is segítettek ebbe az irányba haladni, s tanultam sokat).

Külön bejegyzést tudnék írni itt felsorolás szerűen, hogy kiknek, miknek miért vagyok hálás.

Emlékszem, hogy régebben írtam, hogy a nadi 3as szint elvégzése óta milyen gyakran, intenzíven (mélyen) tudok hálás lenni mindenért, legyen az mások számára akármilyen kis apróság, természetesség. (Süt a nap, egészséges vagyok,  család, munka jó és rossz dolgok, érzések, gondolatok s minden egyéb.)

Hmmm! Most hogy ezeket leírtam, felismertem, hogy mikor "rámtör" a mély hála érzés, akkor is "megnyílok".

S remek példa ez, h ezért a felismerését is tökre hálás vagyok!

Tudom, hogy ez sok ember számára érthetetlen és hülye faszaságokat hadoválok, de egyrészt ez engem nem zavar, mert tisztában vagyok azzal is, h ők másfajta személyiségek. Egy materialista, evidens hogy így gondolja. Vagy nem is feltétlenül kell az illetőnek "materialistának" lennie. Épp elég, ha a nagy rohanás, mókuskerék hajtás, vagy éppen az önmagunktól, ismeretlenségtől való félelem miatt így vélekednek.

 Én meg vagyok egy tökre más oldalon, aki inkább humanista, s azon belül is liberális hippi, aki x időnként mindig megáll, megpihen, leül, s elengedi azt a káoszt, túlpörgést, hajszát, ami körülvesz, s elgondolkodik, átél/megél és hálát ad olyan dolgokat/ról, melyek sokak számára faszság.... ... Aztán majd  (talán) a halálos ágyon fekve meg azon elmélkedik, s bankódik (mint a szintén kemény vonalas "materialista" nagyapám, aki már későn ismeri fel , hogy tulajdonképpen nem is élt, csak a munkának a megélhetésnek gürizett, s az ágyon fekve - igazából még nem hiszem, h felismerte, inkább csak - kapizsgálta, h mennyivel mélyebb oldala, jelentősége van mindennek, s ha ezt az oldalát felismerte volna a dolgoknak, mennyivel másképp élhetett volna....

(Zárójelben megjegyzem,  h hiszem, h azért is sikerült elérnem mindent eddig  amit akartam, mert mindig is sokat foglalkoztam azzal a... ..."mélyebb dologgal".... Hiszem, hogy ahhoz, hogy VALÓBAN fejlődj, élj és tapasztalj, az kell, hogy legyenek olyan pillanataid, amikor lenyugszol a picsába, s egy "kicsit" magadba szállsz.

(Naponta sok ilyen pillanatra lelehetsz. Reggel, a napközbeni szünetekben, mikor épp kivagy mint a szar, mikor egyedül vagy, ill este a zuhany alatt állva,  miközben lesel ki a fejedből, vagy elalvás előtt.

Ahogy a drága jó Kali barátomtól tanultam az egyik csoportos meditáción; Az emberi lélek, mindig meditáll, mikor épp nem csinál semmit. Legyen szó bambulásokról, amikor csak úgy vagy, nem vagy jelen és hasonló kis apróságok. Ezért is hálás vagyok neki is.)

Csak akkor leszel képes arra, hogy felismerd, tudatosítsd, foglalkozz, fókuszálj, "gondozd/ápold" mind az érzéseid, mind a gondolataid, h kissé vallásosan fogalmazzak;  rátalálj az utadra s egyben önmagadra, s egyenlővé váljona balance...)

Nah! Visszatérve a materialista, humanista ésatöbbihez. Újabb szép példa, amiért szintén gyakran vagyok hálás;
A sokszínűségért. És ezen belül is van más, + hála érzet, ami azért van, h sikerült a sokszínűségre pozitivumként tekintenem.

Hálás vagyok, mert tudom (ahogy a már 6 (!) éve engem olvasók/ismerők is tudják ) hogy milyenként, honnan jöttem...

"A szeretet és a hála minden negativitást felold,  bármilyen formát öltsön is. Ez a két érzés képes tengereket szétválasztani,  hegyeket megmozgatni,  és csodákat véghezvinni.

Rhonda Byrne

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)