Tudom és érzem. Vagy inkább érzem s ezáltal tudom.
A húszas éveim végére már megismertem magam annyira, h tudjam, h bizonyos időközönként az általános iskolai gyermekkoromról álmodom, az azt jelenti h ismét elérkeztem egy életszakaszhoz.
S ez azért van, mert lelki változás előtt állok. Valami történni fog velem, valamit tanulni fogok. Amit még nem ismertem éppen akkor, csak mindig utólag jövök rá.
Mert amikor zajlik a változás, az annyira intenzív, gyors, magával ragadó, h fel sem tűnik. Elkel telnie x időnek, h utólag lenyugodva, visszatekintve, objektíven nyugodt környezetben elmélkedve, meditálva megjöjjön a felismerés.
A másik támpont, ami jelzés értékű azt én a mátrix hibájának hívom.
A "déjá vu" érzés.
S ha a környezet az adott pillanat lehetővé teszi, h átéld, elméjedj ebben az érzésben....... Azért az wáo...
Imádom.
Számomra egyszerre vicces és félelmetes születésünkor emlékeink elvesztése, majd 1-1 álom, vagy történés kapcsán az akaratlan felpiszkálása...
De leginkább az a félelmetes, h mennyire egoisták, primitívek és tudatlanok vagyunk...
Ugyan akkor itt van mennyi szépség és jó...
Nagy és színes Isten állatkertje.
A sok korlátolt meg még csak azt sem ismeri fel, h ő is részese és csak egy porszem a sok közül, akiket úgy utál...
Nah de! Elkalandoztam!
Jöjjön a hajnali álmom, amit oly sokszor lejátszanak nekem, különféle változatokban ;
Elég tisztán emlékszem rá. Egyrészt mert nagyon különleges volt, másrészt mert felébredtem s kijöttem az erkélyre és így elég tisztán emlékszek mindenre, h nem aludtam vissza egyből. Az általános iskolában voltam. Szeretett tanárnőm tanított minket. Többször rámszólt, h figyeljek, meg h ne ábrándozzak. Azért ábrándoztam mert valamelyest tudatomnál voltam. Tudtam h ismét számomra e oly kedves világban vagyok, s élveztem az ott létét. Kikéreckedtem a mosdóba, de az udvarra mentem ki. Jó idő volt. Sütött a nap. Olyan fa előtt álltam melynek fehér a törzse. Magas vékony fa. Lehet h azt hívják jegenye fának. Éreztem az illatát neki. Különleges erős illata van annak a fának s több is volt belőlük az iskola területén, amikre nagyon szerettünk felmászni. Azért is emlékszem oly annyira az illatára. A tenyerem mindig retkes és fa szagos volt tőle. Imádtam.
Enyhe szellő fújt, s a ahogy lengedezett a lombkorona, aranyként csillogott köztük a nap sugara. Nagyon jól éreztem ott magam. Felé nyújtottam a kezem, forgattam s csodáltam a fény és árny játékát. S akkor valaki utánam jött, s rámszólt h keres a tanárnő. Visszamentem. Elnézést kértem, de nagyon mérges volt rám és leszidott mindenki előtt az osztályban. De nem bántam. Örültem h ott vagyok. Mikor vége volt az órának kijöttem, s mindenki engem nézett s összesúgtak a diákok, h milyen furcsán viselkedem. De én csak mosolyogtam rájuk és boldog voltam. 🙂
Majd bementem a tanáriba, ami full üres volt. Misztikus egy hely volt számomra mindig is. Vegighúztam a kezem a hosszú tanári asztalon, ahogy elsétálltam mellette. Éreztem a hosszú zöld szőnyeget a lábam alatt és a kávé illatát, ami belengte a tanárit.
Odakint a gyerekek zajongtak. Imádom ezt az jellegzetes iskola zajt. Enyhén lengedezett a függöny a nyitott ablaknál. S én csak boldog voltam.
Majd felébredtem. 😊
... Néha magam sem tudom h mikor van, melyik az álom és mi az igaz ...
Eltelik gyorsan az álom, de az élet maga is gyorsan eltelik.
A gyermekkorom is annyira álomszerű. Tényleg megtörtént velem?
Olyan rég volt, h tán igaz se volt.
Valszeg azért is ilyen zavaros és fura nekem ez, mert már nem vagyok gyerek, ugyanakkor felnőttnek sem mondom magam. E világ játékszabájai szerint már annak számítok, de amúgy még nem vagyok kész. Kell még pár év.
Kint ülök az erkélyen s hallgatom a város és a természet zaját. Imádom a tücsök ciripelést. Ez is a vidéki gyermekkoromra emlékeztet.
Olyna jókat szoktam itt csak úgy lenni. Ülni s nem csinálni semmit. Gondolkodni merengeni vagy még csak ennyit sem.
Amikor hosszabb időt vagyok kint, néha olyan, mintha megállt volna az idő.
... Az idő ... 😊 ...
Csak hummögök.
Akik már odaát vannak, vagy nekünk itteni játékban lévő tudatlanoknak?
Mondjuk erre előbb v utóbb, de biztos megkapom majd a választ. 😊
OMG...
Nah jó!
Ideje ismét felcsatlakozni.
Csók 😘
Rion
😉
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése