2018. szeptember 14., péntek

Az előző részek tartalmából ;

Na sziasztok!

Az elmúlt hónapok, s főleg az utóbbi 3 hét feszített tempója meghozta eredményét.

Vasárnap nagyon összevesztem az egyik tulajjal. Hétfőn megbeszéltük ezt személyesen is, de számomra csak olaj volt a tűzre. Hétfőn jutottam el arra a pontra, hogy a munkahelyi stressz, az elmúlt hónapok rengeteg túlórái miatt besokaltam, kiégtem. Hétfő este belazasodtam, és kedd óta betegeskedek itthon.

De a stressz így sem múlt el. Ugyanúgy többször is hívtak melóból a nap folyamán, mert most szembesült azzal mindenki, hogy egy rakat olyan dolog van amit csak én tudok megcsinálni. Plusz természetesen pont most jöttek össze olyan dolgok, amelynek elvégzése eléggé összetett és komplikált. Amit nagyon muszáj volt, azt távvezérléssel az itthoni gépemről megcsináltam, miközben szenvedtem hogy mindezt állandó hőemelkedés és full kimerültség és gyengeség mellett kell megcsinálnom.

Még a kedd éjszaka is lázas voltam, de szerencsére a hőemelkedés már elmúlt szerda délelőttre.

Szerda hajnalban Norbi elutazott Malagára. Én nem mentem, mert nem akartam egy olyan helyre menni, ami nem nekem való. Még mások odáig vannak a homokos tengerpartért a napfényért és a mediterrán térségért, addig én nem igazán kedvelem ezeket. Plusz az új üzlet nyitás miatt, nem ez volt a legmegfelelőbb alkalom.

Norbi is nehezen ment el hogy így hagyjon itt, kimerült és kiégett, szarrá gyötört állapotban, illetve inkább már én is mentem volna így utólag, már csak a kikapcsolódás kedvéért, hátra hagyva ezt a sok szart, amin keresztül mentem az elmúlt hónapokban.

De most már késő. Már mindegy. Norbi elrepült, én pedig lázasan csak egy gyenge öleléssel tudtam tőle elbúcsúzni. De végül szabadságot veszek ki én is, mert totál ki vagyok égve és pihenésre van szükségem. Túltoltam. Ismét egy új dolgot tapasztaltam meg; a határaimat. Életemben először értem el a teljesítőképességem határához. Pontosabban nemcsak hogy elértem, de túl is léptem azt.

Most nem vágyok semmi másra, csak pihenésre, és nyugalomra. Mind idegileg, mind szellemileg, mind fizikálisan, totál kivagyok merülve.

Az egyik tulaj, akivel pont h a legtöbbet, szinte napi szinten dolgozok együtt, az megváltozott, méghozzá eléggé negatív irányba, így elgondolkoztam azon, hogy elkezdek keresni másik munkát. Ugyanis ez a tulaj maga a stressz a számomra, ő az oka annak, ami által ide jutottam.

Felvett egy Führer típust, amit én nem tudok elviselni. Nagyon tol rám egy rakat + munkát úgy, h az alap teendőim is örülök, ha megtudom csinálni. Mivel nagyon sokféle, szerteágazóak a feladataim és most ráadásul a teendőim is kurva sok lett, ezáltal a figyelmem, a koncentráció képességem is romlik, ami által növekedett a hibázásaim száma is. A helyzetet az is nehezítette, h az új üzlet nyitás miatt folyamatosan ingáztam a központ és az új üzlet között, ezáltal már nem tudtam komolyabban figyelemmel követni és elvégezni azokat a feladatokat, amiket eddig gond nélkül és hibátlanul láttam el. Eddig szerettem a cégnél dolgozni, de hétfőn bekövetkezett a törés és elengedtem a gyeplőt. Az egészségem fontosabb, mint a munka. Nem is tudom, hogy éreztem-e már valaha magamat ennyire fáradtnak és meggyötörtnek... Ez az állapot talán ahhoz hasonlítható, mint amit megéltem a hajón, amikor Norbi elhagyott. Ott is a totális megsemmisülés és kiégés volt.

Ez a sok munka utáni kiégés pedig rávilágított arra, h az elmúlt hónapokban semmi másnak nem éltem, csak a munkának, és szinte semmi, v csak nagyon minimal magánéletem volt.

Szo a lényeg, h bekovetkezett nálam a törés.

Csütörtökön csak bekellett mennem dolgozni, mert végképp nem tudott senki helyettesíteni.

Bika vagyok, az a fajta, akin könnyen meglátszik  ha valami nincs rendben.
Ezt a többi tulaj is érzékelte, akik végül közösen szóltak a fő tulajnak, h jöjjön be hozzám és beszéljen velem.

Mondta h tud mindenről, de szeretné, ha tőlem is hallaná, h mi a bajom.

Elmondtam lényegében mindent. Nem panaszkodva, nem ingerülten, csak szépen, lassan, mint valami pszichopata gyilkos. 😁

Tudta, megérti, neki sokszor volt már ilyen  s egyértelműek rajtam a kiégés jelei, de nem szeretnék ha emiatt negatívan állnék a céghez, mert h ők szeretnek, jó ember vagyok, és a jövőbeli tervek, célok, pénz bla, bla, bla

Tipik pszichológiai kezelés volt; Meghallgatás, együttérzés, majd a támogatás és a jövőbeli pozitív dolgok.

Meghallgattam, s miközben beszélt azon gondolkoztam, h szerinte nem tudom, h most éppen milyen eszközzel próbálja rendbetenni a dolgokat?
Meg h amúgy jól csinálja. Szerintem még élvezi is a szitut.
Még h elég jól játssza a szerepét, a kérdés inkább az, h mennyire hiteles.
Szo amiről ő papolt, az engem kurvára nem érdekelt, mert vagy hallottam már, vagy evidens volt a számomra, szo nem hatott meg. A rózsaszín felhő a hétfői nappal már végleg szertefoszlott....

Am szeretem és tisztelem én is a kollégákat és a tulajokat, de ha fáradt vagyok, akkor még jobban jellemző rám az, ami az alapvető hétköznapi életben is, ami 3 szóból áll;

" A LÉNYEGET MONDJAD BAZDMEG!"

Mivel képes sokat beszélni, és én meg a fáradtságtól és a kimerültségtől egy hidegvérű akármivé váltam, így egy idő után meguntam a banánt, s az egyik pillanatban  mikor levegőt vett, megkérdeztem tőle, h hogyan fogja orvosolni az elhangzott problémákat?

Tetszett a szitu. Kizökkentettem a szerepéből. Ő már a pénzügyi hátterről papolt, ami engem kurvára nem érdekel, főleg nem most, h belefulladtam a sok melóba és gyök kettővel működik az agyam...

1-2 másodpercig nézett rám, s mondta h beszél azzal, aki megváltozott s problémáim vannak, s összefog hívni egy értekezletet, ahol mindenki ott lesz és lefixáljuk a szerepeket, feladatköröket, amik maguktól elkezdtek megindulni egy rossz irányba.

Megvan a probléma, felismertük,  s modt jön a megoldása.

Aztán el is köszönt.

Most pár nap szabi következik. Aztán majd meglátjuk mi lesz...

Ahogy azt az egyik kedvenc tanítom (Farkas Ibolya) is megfogalmazta;

"Ahhoz, hogy az emberek életében a dolgok a helyükre tudjanak kerülni, a sorsnak néha felfordulást kell okozni, hogy az emberek elkezdjenek életükben rendet rakni."

Csók!

Rion  😊 ✌️

😘❤️

(Azq oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!) 

Nincsenek megjegyzések: