Sziasztok!
Dec 25 Kedd;
Úton vagyok vidékre a szüleimhez. Kevesen vagyunk a buszon. Csend és nyugalom van. Ezt szeretem.
Dec 21-én pénteken dolgoztam utoljára az idén. Mindezt megünnepeltem egy szép nagy tüntetéssel a barátokkal. Zárás után felugrottam az irodába, mert volt egy lightos kis kari iszogatás, majd 8-kor taliztam a barátokkal és mentünk a nagy tüntetésre. Imádom a rezsim elleni tüntiket. 😊✌🏻🇭🇺💪🏻🇪🇺
Számomra mindig lelkesítő, energetizálóak ezek a tüntik. Így meg, h a szeretteimel, jó fej arcokkal, barátokkal vagyok, külösen még erősebben az. Tudom h furcsa lehet sokaknak, de számomra ez olyan, mint másoknak a wellnes, nyaralás, kikapcsolódás.
Én az ilyen felvonulásokon tudok kikapcsolóni. Ellazulni, s érzem jól magam.
Sokan másokkal szemben én nem morgok a hangosítás, a szar beszédek, vagy ilyen meg olyan okok miatt. Tudom h nem egyszerű az ilyeneket megszervezni s minden pénzbe kerül. Egy rakat olyan dolg van, amiért fizetni kell s nem is gondolnánk. Mondjuk Én azért állok így hozzá, mert anno helyi Jobbikos vezetőként volt részem, tapasztalatom belelátni, h mivel járnak a rendezvények megszervezése....
Viszont naggggoyn örülök, h ilyen sokan voltak. Nagyon boldog vagyok. Annyira jó élmény volt a nagy tömeggel vonulni, meg amikor megálltunk a palotánál az utca szélén és csak jöttek és jöttek sűrű tömört sorokban az emberek!!!😍 Borikámmal mindig karöltve sétállunk, s van h ha olyan zene szól, akkor együtt énekelünk. 😊
Szólt a tüntetéses palylistem, az arra vonulók is élvezték, énekelték, táncoltak rá. 😊✌🏻
Azért szeretem ezt mert jó látni és érezni, h ilyen sokan vagyunk s tudom, h ez csak egy pici része annak a több milliós tömegnek, akik elégedetlenek s a rezsim ellen vannak. S szinte érzem, h lelkiekben (is) nagyon sokan velünk vannak országhatáron innen és túl. Ez számomra egy olyan közösség, egy olyan energiaforrás, mint anno ‘56-ban lehetett a felkelők közössége.
Én nem vártam semmit ettől a tüntetéstől. Elég sok tüntetésen voltam már az elmult években ahhoz, h megtanuljam, h nem szabad elvárásokkal menni tüntetni, h nah majd ettől lesz valami. Én az élménynek, a flownak adom át magam, abban lubickolok, s mint mondtam, tölt fel pozitív energiákkal, amire szerintem nagy szükségünk van ezekben a bajos időkben...
...
23an Norbival megvettük a fát. Feldíszítettük, s este pedig elmentünk a Norbi által megismert régi baráti társasággal vacsorázni a Vakvarjú étterembe a Paulay utcába.
Eléggé gyermek és család barát egy hely, (amiről nem tudtunk) s amilyen szerencsések vagyunk, persze tele is volt ordibálló kis sarlatánokkal. Szo az olyan gyenge idegzetűeknek s kevésbé gyermekbarátoknak mint én, nem ajánlom azt a helyet. 😅 Am a kaja es a társaság jo volt, csak pár torkaszakadtából üvöltő gyereket tudtam volna izomból pofánbaszni egy péklapáttal. 😊
...
26-27-én az esti kártyapartinknál komolyzenét hallgattattam a szülőkkel, mire megkaptam, h koravén vagyok. Mondom ez van. Mondták már mások is. Így érzem jól magam. Ennyi. 😊 ✌️
Apumnak mutattam képeket, meg videókat az elmúlt hetek tüntetéseiről. Szereti hallgatni, meg nézni, h mik voltak. Majdnem elszóltam magam, h szokott szólni a kárpátia is, de nem akartam felkorbácsolni nagyon a múltat.
Apum nagyon büszke volt rám az aktívan tevékenykedő Jobbikos vidéki éveim alatt.
De nem szeretem felhozni a témát, mert gyakran a gyűlöletre és az erőszakra tereli a témát, amiből meg komolyabb vitáink szoktak lenni, mivel h ellene vagyok mindenféle erőszaknak.
...
27-én délután hazaértek bátyámék is. Fura, de most először éreztem azt, h várom őket. Jobb lett azóta a kapcsolatunk, h előbújtam neki, miután hazajöttem az egy éves hajózásból.
Nagyon szeretem a nagyobbik fiát is, aki kb negyedikes. Szeretem nyúzni, meg játszani vele. Általában makaózunk, meg honfoglalózunk. Kis értelmes okos, mosolygós fiú. Az őszi szünetben láttam utoljára, s már hiányzott a buksi feje. 😊
Voltam kint anyummal a temetőben is. Meglátogattuk papát. Bár számomra nem jelent sokat a sírhely, mert anyummal ellentétben én nem a helyhez ragaszkodom, hanem az elhúnyt személyhez, aki a hitvilágom szerint lehet bárhol. Bárhol, bármikor gondolhatunk rá, velünk lehet. Nem kell ahhoz kimenni hozzá a temetőbe. Elég sokat gondolok rá. Szerintem azt is mondhatom, h szinte napi szinten gondolok rá. Szeretettel és hálával. Is. Meg a dédszülőkre is. Hálás vagyok, mert szegényeknek számítottunk, de ugyanakkor mégis gazdagok voltunk. Spúrok vagyunk, de megvolt s van mindenünk, s az öregek mindig segítették, támogatták a családunk.
A hitvilágom ellenére mégis szeretek anyummal kijárni a temetőbe, mert szeretem azt a csendet és nyugalmat, ami ott van. Oly annyira, h mindig anyum szól, h induljunk vissza.
Mint azt már korábban is írtam, sokat merengek a szép, boldog gyermekkorom emlékein. Hát itt a temetőben meg aztán nagyon élénkek a képek.
Szeretettel gondolok vissza a falu öregjeire is. Sajnálom h oly sokan nincsennek már velünk. Sőt! Egyre kevesebb van már akit ismerek. Ez elszomorít h szinte már csak nyomai vannak meg annak a világnak. Ugyanakkor megmosolyogtat, h már gyerekként is szerettem velük beszélgetni. Akár hova mentem a környéken a fauban, mindenkit ismertem, s ők is ismertek. Jó világ volt. Hiányzik. 😔 De ezért is mindig hálát mondok, h a részese lehettem. ( És erre most a spotifyon elindult a gyermekkorom egyik kedcenc száma az All that she wants - Ace of base)
😊✌🏻
...
Szo kellemesen, boldogan és gyorsan eltelt a karácsony.
Kíváncsian várom a jövőt. Bízom h jönni fog egy olyan lehetőség 19-ben, ahol megbecsülésben dolgozhatok. 😊
Kellemes ünnepeket és BoldO1G új évet! ;)
Csók!
😘
❤️✌🏻
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése