Betekintő;

Sziasztok!

Az idei év első jegyzeteivel akkor meg is kezdem a szokásos beszámolót;

Édekes még, (s ez napjainkban egyre jobban érezhető) h egyre kontrasztosabb a világunk, ami által egyre jobban lehet látni, h egy életben, egy világban, 2 féleképpen is lehet élni. De mondhatnám a politikát is, h van a mi világunk meg a fideszesek világa. Egy országban élünk, de mégis totál másik világ. Kicsit félelmetes. Olyan mintha egy VR (virtuális valóság) szemüveggel játszana két ember ugyan azt a játékot s aki kívülről figyeli őket, az meglepődve azt látja, h teljesen másképp viselkednek.

Am egyre jobban kezdek én meg abban hinni, h ez a földi élet is egyfajta játék. Egy kurva modern virtuális valóság. Mielőtt leszületsz ide, a korábbi életeidből hozod magaddal a már korábban összeszedett tapasztalatokat, személyiségeket, berögződéseket, félelmeket. Kijelölöd, v megkapod h milyen feladataid lesznek, miken kell átmenned ezen életedben, s aztán go. Indul a játék a leszületéssel.
S hiszem azt is h rengeteg ilyen “földi pálya ” volt már az életünk során. Meg teljesen más világok is. Ezért is hiszek az olyan más ősi, már eltűnt világokban is mint Atlantisz, Lemúria, meg a titkos piramisok világa, nah meg amikről még nem is tudunk.

Am nagyon foglalkoztatnak ezek a dolgok, ami egy aprócska kis része annak az egésznek, amiről most felszinesen, kutyafuttában beszéltem.

De amúgy sokszor eszembe jut ez az egész, s gondolkodok ezen. Részben ezért sem félek a haláltól, mert hiszem h megtudom s átlátom majd ezeket a dolgokat, amikről még most sajnos halovány fogalmunk sincs. Olyannak látom a jelenlegi emberiséget , mint egy kis hangya kolónia, akik kurva sokan vannak ugyan, de fogalmuk sincs a körülöttük lévő világról.... 😕

Január 4;

2019-es év első munkanapja. Eltelt, de nem valami pozitív lelki állapotban mentem haza. Egyáltalán nem érzem már itt jól magam. Illetve biztonságban sem érzem magam. Még sok volt a munka addig jó voltam, meg kellettem, de most h a fű se nől, s alig van forgalom, kíváncsi leszek h megtratanak e, v velem is azt csinálják, mint az egyik kolléganőmmel, akit karácsony előtt 2 nappal elküldtek, mert h nem volt forgalom az új üzletben, s a cég nem bírja kitermelni a fizetését...

Szo el is kezdtem nézelődni a munkaerő piacon.
Reményeim szerint márciusra már számomra a legmegfelelőbb és legideálisabb munkahelyen fogok dolgozni, boldogságban, szeretetben, egészségben, ahol megbecsülnek, s nem csak szóban  de anyagiakban is kifejezésre juttatják ezt. 😉


Január 5;

Az idei év első nagy tüntetése. Jó volt. Nagyon szeretem. ☺️

Jan 11-14;

Kimentunk Norbival és Balázs barátunkkal 4 napra Londonba. Hát így harmadjára már nem volt jó. London nem olyan szeretnivaló város a számomra, mint mondjuk Róma.

Elvoltam meg minden, de egy jó darabig ide se tervezek menni többet.

...

Már napok óta rajtam van egyfajta magamon kívüli érzés.
Szerintem ez azért van, mert egyre jobban is érzem a közelgő változást. Nem csak meló téren, de magamban is érzem a változást.

Olyasmi, mint amikor először csak hallod a távolban a morajt, de nem látsz semmit, csak azt hallod, h szépen lassan, biztosan, de jön. Közelebb, s közelebb, s közelebb.

Ami már felismerhető ebben a morajban az az, h kezdek olyan terén is erősödni, h már jobban kiállok magamért, mint eddig.
Nem hagyom, h mások érdekeit helyezzem előbbre a saját érdekeim, vágyaim helyett.
Inkább vállalom a konfliktust, de már elegem van a meghunyászkodásokból, a töketlenkedéseimből és az ezzel járó szorongásokból. Legyen szó munkahelyről v magánéletről.

1-2 éve már elkezdtem ezen az úton járni, de akkor még nem volt világos a számomra, h mi miért történik, csak sodródtam az árral. Aztán 2018 szeptemberében ért engem egy olyan sokk, ami szintén elég erősen belém égett és megváltoztatott belül.

+ Másképp állok dolgokhoz is. Legfőképp az emberi kapcsolatok és a szex téren. Lazábbá, liberálisabbá, megértőbbé, elfogadóbbá.

Azthiszem, h most érek meg arra a szintre, amiről még a pránanadis mesterem beszélt még talán a második vagy a harmadik szinten. (Évekkel ezelőtt.)

Nagyon leegyszerűsítve; Ha valakit őszintén szeretsz, azt úgy hagyod élni, ahogy neki jó. Nem láncolod magadhoz, nem fojtod meg, nem korlátozod le. Engeded, h azt csinálja, ami és ahogy neki jólesik. Még akkor is, ha számodra ez nem érdekes  v nem vonz. Ez olyan, mint egy szoros barátság, csak több annál. A szerelem helyét felváltja a kölcsönös szeretet, megbecsülés és tisztelet.

Olyasmi mint mondjuk az étkezés. Ott is szabadság van. Mindenki azt eszik, amit akar. Nem kötelező csak azt ennie  amit te eszel, vagy csak ugynazt az ételt rendelni, mert együtt vagytok.

Szo a különbözőséget a mindennapokban is elkell fogadni, nem csak mondjuk mint az általam említett étkezésnél.

Sokan ezt nem értik meg, de nem baj, hisz tudom, h ez tipikusan az a szitu, h járjál te is ebben a cipőben s majd megtudod. ☺️

...

Emlékünk a múlt, képzeletünk a jövő.

Úgy gondolom, h az emlékeink a múlt, a képzleteünk pedig a jövő.

Mindig is hittem a gondolat teremtő erejében. Ismét elővettem azt a szokásom, amit a hajón is csináltam. Minden reggel, eltöltök 10 percet azzal, h hálát adok, és elmormolom a kéréseim. Van benne 1-2 konkrét kérés is, de a 90%-a nagy általanosság, mint pl az egészség, boldogság, jólét, biztonság, védelem, harmónia.

Amikor csak lehet, reggel 9 után kezdem el a hangolást, amikor besüt a nappaliba a nap. Ilyenkor ugyanis sokkal erősebbnek, hatásosabnak érzem.

...

Szerintem pár éven belül már annyira természetes lesz a mesterséges intelligencia használata, h majd ugyan úgy megdöbbenve tekintünk vissza az elmúlt évekre, h hogyan tudtunk nélküle élni, mint ahogy most tekintünk az okostelefonok nélküli vilagunkra.

Persze tudom, h ez nem mondható el mindenkire, de én egyik nap majdnem otthon felejtettem a telefonom, s ez elgondolkoztatott, h milyen durva lenne már az a számomra, h okostelefon nélkül éljek.
Bár én nem is tagadom, h imádom. Talán az is mondható h függő vagyok. Átlag napi kb 6 óra simán elmegy a telefonom használatával. (Most is erről jegyzetelek.) Szerves része az életemnek. Amúgy pont h telefonálásra használom a legkevesebbet. ☺️

Szinte mindenkivel chaten keresztül tartom a kapcsolatot. Nem szeretek telefonálni. Mamám az egyetlen akivel telefonon beszélek. Fura is lenne már a számomra, ha valaki csak úgy felhívna, h mizu velem! Telefonálás már csak arra van, ha valami sos, nagyon fontos, vagy hivatali ügyintézés.

Szo ezen csevegek - netezek, tájékozódom, filmezek, játszok stb..

Jut eszembe! Ugye mivel tavaly ősszel ellopták az üzletből a telefonom, így mostanáig csak a céges iPhone 7-et használtam (v valami ilyesmit). S most január végén vettem végre magamnak telefont. (Nem szeretem az IPhonet.)

Mivel nekem a Huawei Mate 8 nagyon bevált, így maradtam családon belül, s végül a legújabb Huawei Mate 20-ra esett a választásom. A simára nem a prora. A sima nagyobb telefon, szinte az egyik legnagyobb kijelzőjű a piacon, s nekem ez mérvadó. Nah meg ugye a beépített mesterséges intelligencia. Meg szép. Meg gyors. Meg minden. ☺️
Nagyon megvagyok vele elégedve. Szeretem. ❤️

Január 25 - Péntek;

Elmentem az egyik kedves barátnőmhöz masszírozásra. 1 órás kényeztetés. Derék, hát, váll, nyak, tarkó, fej, kezek.

Nagyon lovely volt. Megyek majd még a jövőben is. Köszönt érte ezúton is. 😊 😘❤️

Addig is sok szeretettel ajánlom figyelmetekbe;

https://aszentely.hu



Január 26 - Szombat;

Elmentem szüleimhez vidékre. Jó volt otthon lenni.

Am kicsit elszontyolodtam, mert ahogy sétáltam haza, sorra vettem a házakat, h már ebbe se az lakik, abba se az van már, ez már meghalt, az is, ő sincs már velünk, úúú őt de szerettem, hiányzik az öreg, de jó lenne ha élnének...

A falu már nem az a falu, amiben én felnőttem. 😔
Ez nagyon elszomorít. S már én is azt mondom, h régen minden jobb volt.

Közvetlen, nyitott, mosolygós, érdeklődő, pletykás, de kedves embereket ismertem. Most meg már sokan nincsenek köztünk, illetve akik megmaradtak is zárkózottak. Minden szűkebb, fakóbb lett. Még az emlékeimben meg minden olyan élénk, szép színes. 😔

De am ugyanakkor jó is volt falun lenni.

Anyummal is beszélgettem erről.
Mondtam neki, h bementem mamához is, aki épp pogácsát sütött. A kájhában égett a tűz, kellemes meleg volt. S amikor betoppantam, szinte hallottam pápám hangját, h felkilált ahogy szokott mindig, mikor bemegyek; "Nééédd e! Tegyerek!"
Miközben megpusziltam mamát, majdnem megkérdeztem tőle h papa? Hol van?

Huuu. Nagyon rossz volt.

Mondtam azt is anyának, h nem telik el úgy nap h ne gondolnék rá, s sajnálom h én tölthettem vele a legkevesebb időt, mert h én vagyok a legfiatalabb, s így kevesebbet voltam vele, mint a másik többi 3 unokája.

De aztán anyum rávilágított  h hát ez nem teljesen így van, mert pont h én vagyok az, aki tartalmilag a legtöbbet volt vele. A többiek nem voltak olyan sokat, mint én. Azt mondta, h én ilyen téren is másabb vagyok, mert jobban kötődtem. Magamtól mindig bementem hozzájuk amikor csak tudtam. Szinte napi szinten. Meg olyan érdeklődő voltam, sokat kérdeztem a múltról, s szerettem ha mesélt az ő fiatalabb éveiről.

Amúgy az megnyugtatott, amikor anyummal kimentünk sétálni a szokásos körre a hegy lábánál. Gyönyörű hófödte táj. Sehol egy ember. Semmi zaj. Semmi moraj. Csak az erdő hangja. A fák susogása, a lenge szellő hangja és a madarak csipogása.

Maga a mennyország a számomra.

Anyum már ismer s, ha nem is egyből, de idővel észreveszi, h nem reagálok semmit arra amiről csacsog, s csendbe marad. Imádok csak úgy ott lenni. Csendben. Anyummal.

Mindig nehézkesen indulok el onnan. S mindig anya szól, h na menjünk már, menjünk már. Most is otthagyott, mert egyszerűen nem mentem, s már vagy 30 méterre volt tőlem, mire elbúcsúztam a helytől és utánna mentem.

Ha meghalok, én ilyennek képzelem el a köztes létét.
Gyönyörű táj, csend, max a természet hangja, béke, biztonság, nyugalom, boldogság, szeretet.

Nincs alkalom, h ilyenkor ne adnék hálát, s ne mondanám el a kívánságaim.

"Köznyelven" azt mondanák, h imádkozom, de annyira nem szeretem ezt a szót, mert túl vallásos.

... De valójában leszarom, h minek nevezik...

Az érzés a fontos. Rettentően erős és mély.

Az a környék számomra olyan, mint.... Hmmmm...

... Nehéz átadni...

... Olyan pl, mint amikor jövünk megyünk a világban, de csak 3G-n vagyunk. Jön-megy az infó ugyan, de hol jó a jel, hol gyengébb, s van h megszakad a kapcsolat és nincs térerő.

Ez a hely meg maga az 5G! Rettentően erős a jel, s nagyobb mennyiséget lehet gyorsan le és feltölteni, frissíteni. Szo pöpec minden.

Igazi lelki fröcsi. Feltöltődés. ☺️😇

Nah kérem!

Ennyike!

Majd jelentkezem. Remélem legközelebb már az új melóról is mesélhetek majd benne. 😉

Csók!

😘❤️

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)