Egy új életkorszak kezdete;

A költözésem és új korszakom megkezdésének himnusza! 🤗🫰

Nagyon gyorsan eltelt a November. 

Félelmetes, hogy milyen gyorsan rohan az idő!

Ez a hónapom többnyire albérlet kereséssel, s kisebb részt ismerkedéssel telt. 

Legalább heti 1x volt hogy rámtört a kétségbeesés, s eluralkodott rajtam a keserűség. Gyakran feltettem a kérdést, hogy miért történik ez velem? Miért kellett így lennie? 

Milyen szép és jó és biztonságos életem volt. Eluralkodott rajtam a félelem, hogy most mi lesz velem egyedül? Milyen életem lesz, ilyen magas albérlet árak mellett. Meg a munkám se érzem 100% biztosnak, mert mindig van valami amin aggódni, stresszelni való. Egyik probléma elmúlik, jön a másik. 

Szerencsére intenzív, aktív keresés után sikerült albérletet találnom a hatodik kerületbe, ahová December 16-án át is költöztem, de erről majd a decemberi topiknál mesélek. 

... 

A céges karácsonyi vacsi-partyn azzal szembesültem, hogy tánc téren nagyon be vagyok rosdásodva!

Nem is tudom mikor buliztam utoljára, de fura érzés volt a felismerés, hogy már nem mozgok olyan jól mint anno. Sokkal lassabban, nehezebben jöttek azok a könnyed, laza mozdulatok, amik korábban jellemzőek voltak rám. 

Persze nem csak a kor, hanem sok más tényező is befolyással volt rám, mint pl hogy először táncoltam a kollégák, beosztottaim előtt, nem ittam eleget, s erős, fárasztó napokon vagyok túl. 

De amúgy jól éreztem magam. Mármint a hangulat egy gyenge jóindulatú 4es volt. 

A kaja jól nézett ki, de szar volt. A hal belső részei nyers volt, s erre mások is panaszkodtak, szóval az csak egy ketteske volt. 

A buli is kb egy gyenge négyes volt számomra. 

Lehetett volna az kiváló ötös is, de nagyon kicsi volt a "tánctér", ami valójában csak az étterem bejáratának az előtere volt. Amúgy természetesen a kubai kollégák csinálták a hangulatot, s táncoltatták a népet, akik teljesen megérdemlik a kiváló értékelést, ahogy maga a szervezés is. 

Tudom hogy sok meló egy ilyen céges rendezvény szervezése, pláne egy ekkora volumenű, ahol több mint 70 kolléga dolgozik... S mindezt csak egy ember szervezte. 

Szóval összességében jó volt. 

Jó érzés volt a friss, ropogós huszonéves beosztottaimmal füvezni. Bécsben, (ahol szinte lehetetlen úgy sétálni a városban hogy ne csapna meg úton útfélen a fű illata) ez nem nagy szám ugye. Nem is büntetik csak ha nagy mennyiségben van nálad. 

Tetszett, hogy láttam az arcukon ahogy próbáltak kommunikálni a mimikájukkal egymásnak, hogy meg merjenek e kínálni vagy sem, aztán az egyiküknek pont aznap volt a (huszadik) születésnapja, s az oda nyújtotta, s amikor szívtam láttam hogy megnyugodva, mosolyogva elégedetten bólogatott a többieknek hogy oké velük vagyok nem ellenük. 😅

... 

Nagyon sokat jelentett nekem Juci aki Magyarországról mindig támogatott. Szinte napi szinten váltottunk hangüzeneteket. Ezúton is köszönet neki. 😘

Martin, is sokat supportált a jelenlétével. 

Amúgy nála voltam, amikor a tv-ben ilyen nappali szabadtéri bulis YouTube videot tett be, s annyira megtetszett, hogy elégge rákattantam a house stílusú zenékre. 

Martin lakótársát is megismertem személyesen, aki egy délvidéki 24 éves srác, s mint kiderült vele már régebben beszélgettem instán. 

S Martin által lett még egy barim Michael személyében, aki velem egyidős (35) osztrák srác. 

De a 2025 projectem hogy új alapokra helyezzem bécsi életem, s kiépítsek egy baráti kört Bécsben. 

Az irányvonal az egy belvárosi kind of hypster, de nem az tróger fajta. A lakást is egyfajta urban style, színes, modern, minimal bohém stílusban tervezem berendezni. 

Szeretnék sokat hesselni 🚬🌿 a haverokkal a dunaparton, meg kisebb összejöveteleket az új belvárosi albiban. 😎

Szeretnék nyitni a világ felé, megismerni új, másféle embereket. 

Mondjuk ezt már el is kezdtem s van egy török barátság extrákkal haverom, aki a költözésem napján jött is nekem segíteni. Szépen fogalmaz, s kommunikál. Mindig biztat, pozitív, bátorít. Kissé amúgy sissy, tehát Feminim, de nálam még a belefér határon belül van. Sokszor vicces is. Be akar majd mutatni a "barátnőinek" is (akik persze meleg srácok) amitől kicsit tartok, mert ők együtt kb Sex&New York karakterek, s már előre látom magam ahogy ott fogok feszengeni köztük, de benne vagyok! Max többet majd nem megyek! 😅 😂 🤣 

De majd meglátjuk, hogy miket sikerül mindezekből az elképzelésekből megvalósítani. 😅

... 

December második fele;

Szóval hivatalosan Dec 15-el költöztem, de már dec 12-én megkaptam a kulcsokat, de teljesen csak dec 16-án estére költöztem át. Facebook-on találtam egy délvidéki magyar srácot, aki költöztetéssel foglalkozik, s ő meg egy szerb haverja jött furgonnal s költöztettek át. 

Dec 15 vasárnap volt az utolsó teljes napom a közös albérletünkben. 

Szörnyű volt! Szerintem pánik rohamom is lehetett, mert volt egy olyan pár perc rohamom hogy nagyon hevesen kapkodtam a levegőt, meg remegett a lábam, s nagyon zokogtam, meg légszomjam is volt, ablakot kellett nyitni. Hol a víz vert a hőségtől, hol fáztam. 

A kopogtató módszer segítségével (szegycsont kopogtatása) viszont sikerült lehiggadnom annyira hogy megszűnt a zihálásom és a zokogásom, s olyan állapotba kerültem, hogy kitudtam menni az utcára, s elmentem felfedezni a hatkert, a környéket, ahol lakni fogok. 

Nagyon jót tett a séta. Sikerült teljesen megnyugodnom. Nagyon szeretem a környéket. Igazi hipszter negyed. A Mariahilfer Straße, a Haus des Meeres kb 7 percnyi sétára van tőlem. 

Olyan mintha másik városba költöztem volna. Sokkal barátságosabbak, szimpatikusabbak az emberek. A Mariahilferen persze van jó pár (magyar) csöves, de ahhoz az embertömeghez képest, ami ott hömpölyög, elenyésző. 

A lényeg hogy elköltöztem, s érzem hogy már jobb valamivel. 

Jöhet a lakás feltöltése bútorokkal, s társkeresés. 

Egyik felem vágyik egy biztonságot jelentő állandó párra, a másik felém meg kalandozna. 

Mivel most lett vége az 5 éves kapcsolatomnak így most nem keresek komoly kapcsolatot. (Igaz akkor se kerestem mikor Gábort megismertem.) 

Inkább barátság extrákkal connections-re törekszem. 

"Sometimes, being friends with benefits is about enjoying the present without worrying about the future."

----------

Nagyon nem volt kedvem Magyarországra menni. Annyira balkáni szintre süllyedt már ez az ország, a legtöbb állomás is full lepukkant. Meg Budapesten is sok ház ahogy kinéz?! 🫣

A karácsony szépen, gyorsan, csendben eltelt. 

Eddig csak úgy "elviselem" viszonyban voltam a karácsonnyal, de idén már végérvényesen lecsúszott a nem szeretem státuszba. 

Eddig is a faszom kivolt ezzel a nagy, felfújt harci hővel, ami karácsony körül forog már, de 35 éves koromra már kipukkasztanám ezt a túl nagyra fújt lufit. 

------

Gáborra amúgy még mindig haragszom. Becsapva, elárulva érzem magam. 

Úgy érzem/gondolom, hogy nem volt velem őszinte az elmúlt 1 évben, s így esélyt se adott arra hogy kezeljük a helyzetet. 

Sajnálom hogy eldobott egy biztonságos, cuki, boldog, harmonikus, és még sorolhatnám  milyen kapcsolatot. 

Döbbenet hogy hogy kifordult magából, s olyanokat tud mondani, hogy konkrétan verbális pofonokat osztogat. Azt nem tudom eldönteni, hogy tudatosan csinálja, vagy már annyira áttranszformálódott hogy fel se ismeri, hogy amúgy ezek hogy esnek nekem. 

Sajnálom hogy másodjára élem meg 1 évtizeden belül ezt. 

Anno az egyik legközelebbi barátom Bori volt így. Nem volt őszinte, nem kommunikált, megszakadt a kapcsolatunk, s ő is élt tovább abban a testben, amit ismertem, de belülről egy vadidegenné vált. 

De hát that's life! 🤷

Valamiért biztos megérdemlem ezt, hogy a legközelebbi, s legváratlanabb helyről jön a szíven döfés. 🙃💁‍♂️

Mind1! Hagyjuk is! Órákat, napokat lehetne az életen filozofálni! 

Nincs más hátra, mint előre! 🦸✊

Köszönöm. 🤗 🙏 ❤️ 

Csók! 

Rion! 

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2024 nyár, ősz, Gábor korszak vége

Kronológiai sorrendbe haladva;

Augusztus utolsó 2 hetében nyaralni voltunk.

1 hét dalmát tengerpart.  Tirol, Makarska, Brela, Split, Krka nemzeti park. 

Nagyon jó, intenzív volt. Minden nap mentünk valahova. 

1 hét pedig Magyarország, Erdőbénye, Juci barátosném s rokonságos pereputyukkal. Szóval voltunk gyerekestül 11en. Egy családi házas nyaralót bereltunk ki medencével, jakuzzival, szaunaval. 

... 

Öregedés, elmúlt évek, nosztalgia. 

Hát sajnos nagyon gyorsan elrohant a nyár.  De ha jobban belegondolok, akkor ez az egész év gyorsnak eltelt. De ha még jobban belegondolok, akkor ez elmúlt 35 évem egy szempillantás alatt lezajlott. 

 Nemrég még fiatal huszonéves voltam, most meg már csak pislogok, hogy hova lett az elmúlt évtizedek?!

Emlékszem az évek során, (2020-24) többször említettem a korábbi bejegyzéseimben, hogy furcsán érzem magam, meg hogy lassú belső változásokon megyek át lelkileg, de még anno ezt nem értettem, nem tudtam hogy mi ez az egész, amit érzek. Csak úgy ott volt, jelen volt, de nem tudtam beazonosítani. 

Ma már tudom hogy lényegében az a lelki felnőttéválásom időszaka volt. (kb 30-tól - 34 éves koromig zajlott ez le lassan bennem.) 

Furcsa az is hogy az élet szembesít a változásaimmal. 

Mennyire szerettem Budapestet, most meg már csalódás és szomorúság tölt el ahányszor Pesten járok, mert azt látom hogy mennyire le van maradva Bécshez képest, s mennyivel jobb, élhetőbb város, de amúgy élhetőbb ország is lehetne ez. 

Lett egy magyar beosztottam is. Egy nagyon okés, értelmes rendes gyerek. 18 éves. 

1 év híján dupla annyi idős vagyok, mint ő...🙄 😒 💁‍♂️ 🙈🙉🙊

Mindez úgy derült ki, hogy egyik nap megkérdeztem tőle, hogy mióta él Bécsben, s azt mondta hogy most költözött fel. Még új itt. Aztán kérdeztem, s hogy tetszik itt eddig, merre laksz? 

Aztán elkezdtem mondani, hogy diák szállón, egyik haverjával, s fura hogy már nem a szüleivel lakik. 

Na itt totál lefagytam, képzavar, s vissza is kérdeztem hogy mit mondtál? 

S kifejtette, hogy most végezett a gimiben, s ott is hagyta az országot s jött Bécsbe. 

Gimibeeeeen? Most végeztél? Mi vaaan?! Hány éves vagy te?! 

18.

Total lesokkolt!

Egyrészt többnek néz ki, gondoltam vagy 25nek.

Nem azért mert szarul néz ki. Nem. Sőt! Kifejezetten helyes gyerek!

Azért gondoltam többnek, mert tök intelligens, elsőre megértett mindent, gyorsan alkalmazkodott hozzánk, s nem az a tipikus elveszett, világát se tudja jellem, mint azok a kezdő huszonévesen, akik nálunk dolgoznak. 

Szóval érettebb, talpraesetebb a korához képest. 

Aztán 1-2 nap elteltével tudtam csak megemészteni, s felfogni ezt az egészet. Szabadnapomon esett le a tantusz, hogy basszus ő még egy gyerek! 

De sokszor visszhangzott a fejemben ahogy mondta hogy fura távol lenni a szülőktől...

Meg ez is hogy annyira darál a munka, hajtás, pörgés van, hogy közbe fel se tudom igazán fogni ezt az egészet. Pár másodperc döbbenet aztán munka, pörgés tovább. Nincs megállás. 

Szabadnapnak kell lenni ahhoz hogy elgondolkodjak, belegondoljak a helyzetébe. 

Elszégyeltem magam, aztán másnap mikor találkoztam vele mondta neki, hogy ha bármi kérdése van, bizonytalan, segítségre van szüksége, írjon nyugodtan. S nem csak meló terén hanem Bécs, lakás, hivatali ügyek, doki, bármi. 

Csak heti 20 órában dolgozik, de annyira ügyes, értelmes gyerek, hogy legszivesebben full time-ba alkalmaznám. 

De intenzív német nyelvtanfolyamra jár, mert C1-és szintet szeretne elérni németből (jelenleg angol német B2 megvan neki.) aztán meg majd jelentkezik egyetemre. 

Nah meg ez is másik jele az új korszakomba lépésemnek, hogy egyre többet foglalkozom az egészségemmel. Szeretem a célzott, személyre szabott marketinget, mert többnyire nekem való, érdekes reklámokat kapom, s szeretek kipróbalálni új dolgokat. Pl új vitaminokat, meg egészséges növényi rostokat tartalmazó lötyiket veszek. Tudatosan figyelek arra hogy többet igyak. Szeretek új krémeket is kipróbálni. Hajerősítők. Nah meg tisztítószerek! 😅 😂 🤣 Szóval ilyen tipikus 30+os dolgok...  💁‍♂️

Nah meg a pihenés, chill. Szeretem a nyugis zenéket, természet, madárcsicsergés, vagy erdő hangját hallgatni Spotify-on vagy YouTub-on. 

Amíg anno a bulik, zenék, buzulások érdekeltek, addigra 30 fölött már a fentiek. 

Az van velem is mint a szüleim is mondtak, hogy a fiatalságuk hiányzik. De ugyanakkor ahogy ők, úgy én se mennék vissza újraélni. Max az általános iskolás éveimbe.

De mégis sokat merengek a múlton. Zavar hogy gyorsan telik az idő.

Volt 20 éves osztálytalálkozó is, amin személyesen sajnos nem tust a részt venni, mert akkor voltak a nagy viharok és áradások Ausztriában, így online vettem rajta részt. 

Nagyon furcsa volt. Ott voltam, de mintha szellem lettem volna. 

Váltottam persze pár mondatot néhány volt osztálytársammal, de többnyire külső szemlélő voltam. 

Meg megnéztük a régi vhs-es videó felvételeket 

... 

Észrevettem hogy mostanság egyra nagyobb, az igényem az énidő-re. 

... 

A chatGPT-re total rákattantam. Napi rendszerességel használom. Már elő is fizettem. 😅✌️ Szeretem az előfizetés által elérhető új hangokat. Van egy férfi "ember" nevű hang akit nagyon szeretek hallgatni. Meg a beta fejlesztői verzióban is benne vagyok, így elsőként próbálhatom ki a teszt verziókat. 

Többnyire angol, német fordításra, javítására használom, meg spontán felmerülő kérdésekre, keresésekre. 

Emellett még a Poe és a Perplexity és a copilot alkalmazást is használom. 

A gemini nekem annyira nem jött, be nem ad olyan jó válaszokat, mint a fentebbiek.

... 

Gáborral Október 12-én voltunk 5 évesek. 

Fasza se gondolta volna hogy rá 1 héttel később meg szétmegyünk... 🙄 😒 💁‍♂️ 

Mert hát ez történt... 

Nem volt egyértelmű önmaga számára sem, hogy mit érez, vagy mi a baj. Elmondása szerint hullámzó volt ez a bizonytalansága, ami kb az utóbbi egy évben jelentkezett hol erősebben, hol kevésbé, s ez inkább már szeretet volt, s nem szerelem, de szerintem a szerelem nem tart örökké és azt felváltja a szeretet, a tisztelt a kötődés, megbecsülés, megszokás, stb... 

Szóval elmúlt a szerelem, s tovább rontotta a helyzetet hogy kb tavasz folyamán én kissé eltávolodtam tőle intimitás terén, mert meghízott, de úgy voltam vele, hogy ez csak ideiglenes időszak, s majd úgy is lefogy, amit el is kezdett, csak közben meg nekem lett elég nehéz időszakom munka terén, mert kb július óta rengeteget túlóráztam, nagy volt a rajtam a nyomás, meg a stressz, meg a bizonytalanság, hogy az 1 éves fix szerződésem meg lesz e hosszabbítva, akarom e én ezt  egyáltalán folytatni, meg mikor haza mentem, se energiám, se kedvem, nem volt semmihez. Ki voltam égve testileg, szellemileg fizikailag, aztán meg ezek miatt nem igazán vágytam intimitásra senkivel. 

Aztán egyik kolléganője (Gábor bisex) csapja Gábornak a szelet, s kavargatnak, mert a csaj is most szakított a pasijával, szo mi az amit tőlem nem kapott meg az elmúlt hosszú hónapok során, azt megtalálta másnál. 

Röviden és tömören ennyi.

Sírtunk mindketten, rossz mindkettőnknek. Sajnáljuk. Meg együtt is élünk tovább egy darabig. Én szétnéztem a piacon, de nem találtam olyat amit érdemes lenne még csak személyesen is megtekinteni, nemhogy kibérelni... 🙄 😒 

Állítottam be keresési feltételeket, s feliratkoztam értesítésekre, ha vannak új hirdetések az kívánt paramétereimnek megfelelően. Ami sajnos elég magas. Ahogy a belvárosi lakások árai is, így eléggé szűk az a keresztmetszet, ami ebbe belefér. Nem lepődnék meg ha majd csak június, július folyamán (mikor kirajzanak az egyetemisták) találnék egy olyan kis belvárosi, egyszemélyes, világos, napos, (lehetőleg erkélyes) lakást, amire hajlandó vagyok max 800-900 eurót kiadni... 🙄 😒 

Szóval most ilyen költözős, új élet kezdés előtt állok ismét. 

Az első napokban mikor kibukott ez az egész, akkor nagyon rottyon voltam. Szinte félóránként sírtam. Aztán ahogy teltek a napok úgy váltakoztak a hangulataim is. 

Aztán október utolsó hétvégéjén jöttek hozzánk látogatóba Juci barátosném. 

Ez még a szétmenés előtt meg volt beszélve. Születésnapi ajándéka volt hogy kiruccanak egy hosszú hétvégére Bécsbe hozzánk. 

Nagyon jó volt. Jókor jött. Örültem nekik, mert akarva akaratlanul is adtak lelki supportot nekem a jelenlétükkel. 

Aztán November elején, miután eltelt már 3 hét, Gábor lényegében már a csajnál lakik, én lebetegedtem, de idő kell ehhez hogy teljesen helyre jöjjek.

Amúgy szerintem pszchiés alapú. A sokk, a megrázkódtatás, a csalódás, fájdalom, meg a sok agyalás a hogyan továbbon, kikezdett s bedobta a törcsit a szervezetem.

Nem hiába veszett el a hangom, ködös a fejem, s vagyok legyengülve.

De legalább a testem tudott pár napot pihenni,  amikor kiírattam magam dokival pár napra. 

A pszichém, lelkem meg majd akkor fog csak, ha már elköltöztem innen. Szóval megy ezerrel a lakás keresés, ami nem egyszerű mert nagy a népsűrűség Bécsben, s nagyon nehéz elfogadható(!) lakást találni jó áron. 

Jelenleg 3 opció közül kellene választanom, hogy vagy bérlek drágán egy sajátot s vehetek mindenféle bútort, bele (mivel szinte 90%uk bútorozatlan), vagy lakás hotelbe költözök, ami lényegében mint 1 hotelszoba, otthonosan be van rendezve s  az árban benne van a rezsi is. Ez jó opció lehet addig még nem találok egy normális albérletet ami tényleg tetszik, mert hogy jelenleg nem találok olyat. 

A harmadik opció pedig a WG, alias Wohngemeinschaft, tehát idegen lakótárskkal költözök össze, ami olcsóbb, de hát ez se egyszerű, meg hát oké huszon éves kis friss pelyhesként jó móka volt, de 35 évesen már nah.... 🙄 💁‍♂️

De majd alakul! Szarni rá csak egíszsíg legyen! 🙃

Hiszem h minden okkal történik, s hogy egy újabb izgalmas, ismerkedős, kalandos korszaknak nézek elébe! 

Már felscaptam magam én is társkeresőkre s egyelőre csak szimpla barátkozás érdekel, mert libidóm az 0, komoly kapcsolat meg értelem szerűen nem játszik egy darabig nálam. 

Szóval nincs más hátra, mint előre! Fel a végtelenbe s tovább! 💪🦸

Köszönöm. 🤗 🙏 ❤️ 

Csók! 

Rion! 

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Hála

 MAI HÁLA 🙏

Hálásan köszönöm a mai nap ajándékait és örömeit,

köszönöm a kihívásokat,

tudom, minden fejlődésemet segíti és előrevisz!

Hálás vagyok mindazért,

amit kaptam és azért, amit adtam,

áldás kíséri utamat minden pillanatban!

Hálás vagyok mindazért, amim van, s amit elérni vágyom,

életigenlő a szemléletem, pozitív a hozzáállásom!

Köszönöm az Élet ajándékait és végtelen lehetőségeit!

Minden nap észreveszem és megélem az Élet áldásait!

Élvezem mindazt, amim van, örömben élek,

belső derűm megőrzöm, jót várok, s remélek.

Tudatosan alakítom az életem,

tudom, már most megvan mindenem!

Értékes vagyok, értéket adok,

melyet bőségesen visszakapok.

A bőségre, jólétre nyitott vagyok,

hálás szívvel adok és elfogadok.

Bővelkedem áldásban, szeretetben,

hiszem és tudom: boldogságra születtem!

Áldás! 🙏

"Nem attól lesz valaki hálás, hogy sok van neki, hanem attól, hogy képes értékelni. (...) A hála nem a körülményeink eredménye, hanem annak, hogy észrevesszük és értékeljük, amink van." - Kovács Eszter

Az előző részek tartalmából; 2024 A nyár első fele;

Nosztalgia. 

Szomorú, furcsa kettősség van bennem. 

Gyakran merengek el a szülőfalumom, lelkileg arra kalandozom. Hiányoznak azok a régi szép, felhőtlen, boldog gyermekkori idők. 

Ugyanígy néha a 2022, 2023-as éveimen is elszoktam merengeni, hogy mennyire jó, nyugis, kellemes éveim voltak azok, amikor csak napi 7 órát dolgoztam. Munka után a jóidőbe mindig mentem a múzeumkertbe, s ott tanultam, olvastam, chilleztem. Meg bicajjal jártam mindig dolgozni. 

De aztán amikor megyek vidékre, vagy Pestre, akkor meg azzal szembesülök, (milyen hülye szó már ez nem?! Szembe-sülök! 😅 😂 🤣) hogy semmi se olyan már. 

Budapest is már tele lett kulturáltan, viselkedni nem tudó prolikkal meg cigányokkal. 

Bömböltetik a zenét meg balhéztak a plázákban,  az utcán, a boltokban.  Szóval mindenhol! 

Legyen az külváros, vagy belváros. Mindegy!

Anno csak vidéken tapasztaltam ezeket, s nagyon szomorú hogy Budapestet is ellepték ezek a hordák. 

Megrekedtek azon a szinten ami még középiskolában menő volt.

Meg tele vannak agresszióval! Gyermekükkel is üvöltenek, meg rángatják őket veszettül. 

Persze nyugodtan meglehet vádolni rasszizmussal. 

Ha osztrák, német, magyar vagy akár milyen etnikumú proli nem tud viselkedni, azt is ugyan úgy megnevezem, s leírom, ahogy a Fideszes, meleg, nácit is nevén merem nevezni.

Az ilyen az szélsőliberálisokat is rühellem,  akik szívrohamot tudnak kapni, ha nevén mered nevezni a dolgokat... 🤦‍♂️

Szóval amikor hazautauom, akkor már nem az a feeling van, mint anno mikor ott éltem. 

Egyrészt Bécs, Ausztria után, Budapest, Magyarország már határozottan Balkán. 

Elszomorít hogy mennyire le vagyunk maradva, s mennyire szar körülmények között él az ország nagyja. 

Amikor otthon éltem is tudtam ezt, de így hogy többet ingázok a 2 ország között nagyon szembetűnő a különbség. 

Nem csak a környezeten, az épületeken, de az embereken is látni a lemaradást az igénytelenséget, a szegénységet. 

Pesten is és szülőfalumba is már idegennek érzem magam. 

Vidékről hiányoznak az ismerős öregek, akik között felnőttem, s nélkülük már nem olyan a falu. 

Pesten meg mint írtam, látványosan romlott a színvonal, olyan arcokkal van tele a város, amit anno csak a Maunika showban láttam. 

Anno csak viccnek, fizetett bohócoknak gondoltam őket, de mivel már elözönlötték Pestet, így már szembesültem vele, hogy ezek nem megjátszott buta emberek, hanem bizony kő kemény valóság, s tényleg ilyen műveltlen viselkedni nem tudó frusztrációval, negativitással teli emberek. 😔

A nosztalgiára visszatérés, elgondolkoztam ezen is, hogy, miért kalandozok vissza annyit azokra a helyekre, s időkbe, s szerintem azért, mert az megnyugtat. Lelkemnek azok a helyek és idők a menedék. 

Annyi inger, bizonytalanság, változás ér mindig, hogy néha már túl sok, s ilyenkor kapcsol be automatikusan nálam a nosztalgiázás, amire gondolva megtudom nyugodni. 

...

Április végén megünnepeltük a családban a születésnapokat. Jó kis lélekfrissítőek ezek az összejövetelek. 😊

Mindig van elérzékenyülés is. Küzdenem kell keményen hogy ne sírjam el magam. Leginkább a nagyon erős hála érzés váltja ki, hogy hálás vagyok, hogy ide születtem ahová, ilyen családba, (még ha nem is egy tökéletes minta család) s hogy ilyen csodás életem volt, meg hogy mamám is 87 évesen még velünk ünnepelhet. 

Aztán másrészt meg a félelem érzés váltja ki ezt az erős sírhatnékot, hogy milyen szar lesz ha már nem lesz kikkel így összejönni s megüneppelni... 

35 évesen mennyire másként látom már a születésnapokat.... 

Mondjuk már 30 - tól elkezdődött ez a lelki, mentális átformálódás, s a hála érzés gyakorlása mára bő 1 évtizeddel korábban a pránanadizással indult, ami az évek múltával csak erősödik. 

...

Június 8-án volt az idei Pride felvonulás Bécsben. Nagyon jó volt. Jöttek barátaim is, s a tavalyihoz hasonlóan idén is szuper volt a hangulat annak ellenére is, hogy én megvoltam fázva, s nem voltam annyira toppon, de a Pride napján, elmúltak a gondjaim, bajaim. 😊

A pride másnapján elmentünk szavazni a nagykövetségre, s hétfő reggel nagyon lesújtó volt számomra az ausztriai EU szavazás eredménye, ahol  az EU-ellenes, oroszpárti erők nyertek, ahogy Franciában és Belgiumban is. Németbe pedig a második helyre jöttek fel. Pofán baszott az is, hogy a Momentum nem jutott be, s lemondott a vezetőség.  Szóval csupa lesújtó rossz hír. 

Magyar Péter nem mozgat meg. Nem. Bízok benne. Meglep hogy olyan sokan látják benne a messiást, de ugyanakkor részben meg is értem, de én jelenleg még tartózkodom tőle. 

Mondjuk Azariah-val is így vagyok, hogy sokan úgy odavannak érte, de tőlem ez a reppelős stílus távol áll. Egyedül a Geszti Péter Rapülők-et szeretem, de az is más ugye. 😊 

De amúgy nem rossz, ügyesen nyomja, de nem ragadott meg. 

... 

Július egyik hétvégéjén Pesten voltam. Ahogy jövök-megyek a városba, mindenhol emlékek jönnek elő. Mennyit iszogattunk itt, mennyit buliztunk ott, mennyit pihikéztem ott, bicikliztem, sétáltam, dolgoztam arra... 

Aztán már semmi sehol, minden csak emlék már. 

Vajon ilyen lehet szellemnek lenni?

Aztán ugyanakkor a pillanatokat is megélem. Élvezem a jelent, a Gáborral töltött minden pillanatunk, a kirándulások, a bécsi, budapesti, s a vidéki viebot. 🤗❤️

... 

Melóban szokásos pörgés van. Minden héten történik valami. Az új üzletvezető miatt kB 2 hetente jönnek valahonnan visitorok. 

Június második hetében konkrétan 3 visit is volt. 

A kis regionális manager, a regionális hr-es, valamint a nagyobb regionális manager is nálunk járt. Ilyenkor mindig sok a teendő, rendbe kell kapni az üzletet/raktárat, szóval extra nyomás van rajtunk. 

Eléggé ideges is voltam, hogy miért egyszerre jönnek, milyen változás  lesz. 

Júliusban volt egy külön meetingem is a regionális manager el, akitől szar visszajelzést kaptam. 

1 hónapon belül rendbe kell kapni a raktárt. 

Akár mit mondtam, akár hogy érveltem, hogy miért nem tudjuk teljesíteni a kitűzött célt, mindenre az volt a válasz, hogy van elég emberem. 

Aztán ezen meeting után másnap szóltam az üzletvezetőnek, s mondtam, h akkor én visszalépnék a pozíciómtól, s hogy érdeklődnék van e lehetőség heti 30 órás sima raktári poziba maradnom. 

Meglepődött, mondta hogy hivatalosan lehet, meg más márkához is átmehetnénk ezen pozira, de ő nem támogatja, s kéri hogy maradjak, meg hogy kapni fogok embert, meg segíteni fog nekem elérni a kívánt standardot. 

Aztán mindezektől függetlenül mennünk kellet az irodára a hr-hez is, ahova meg az éves one to one meetingre voltam hivatott. Elmondták hogy mi oké, milyen fejlődéseket értünk el, s mely területeken kell fejlődni, javítani. 

Itt már azt a választ kaptam a problémáimra, hogy szükségük van nekik is ezekre a 121 meetingekre, hogy visszajelzést kapjanak, így tudnak ők is megfelelően reagálni, s itt már azt mondták, hogy tudnak nekem + embert adni... 

Aztán a hr-es azt is elmondta, hogy ez egy nívós üzlet a cégen belül. Annyira, hogy az üzletek közötti versenyben benne vagyunk a világ top 10 üzleti között, s azért is van annyi felső vezetői visit. 

Itt folynak kísérletezések, tesztelések is. Például hamarosan bevezetésre kerül egy (tanulófélben lévő) mesterséges intelligencia által tervezett beosztások is, amiket a jövőben nem nekünk kell megszervezni, hanem a A.I. megcsinálja, s nekünk csak kontrollálni, javítani kell. 

Aztán felajánlottak egy forgatási lehetőséget is nekem, hogy nyitott lennék e szereplésre egy céges promo filmben, amiben a pozíciómat kellene bemutatni. 

Mondtam hogy nyitott vagyok rá, tegyünk egy próbát. 

Csináltunk telefonnal egy kis mini bemutatkozó videót. Csinálnánk másokkal is, s akit jobbnak tartanak, azzal lesz majd egy valós forgatás egy Spanyolországból érkező profi stábbal együtt. 

Júliusban több trainingre is be lettem nevezve. Voltam először egy tűzvédelmi oktatáson, amin ott szembesültem hogy ez komolyabb oktatás mint amire számítottam.

Ez egy hivatalos országosan elismert képzés. Egész napos volt, full németül. Az előadót nem igazán értettem, de volt egy bő 100 oldalas könyvünk s azt DeepL fordítóval befotózgattam s lefordítottam. 

Így mentem át a vizsgán is, hogy a, b, c válaszok közül kellett választani, s fordítóval értettem hogy mi fasz van. 😅

Szóval Brandschutzwart lettem. + Felelősség. Havonta csekkolom kell melóban egy rakat dolgot hogy megfeleljünk a tűzvédelmi elóírásoknak. 🙄

Meg tanultam a probléma esetén teendő 3 legalapvetőbb szabályt is, ami a 1; melden, 2; retten, 3; löschen. 

Tehát első a tűz, probléma jelentése a környezetünknek, tűzoltóságnak. (riadó) 

A második a mentés. Emberek evakuálása. 

Harmadik lépés pedig - amennyiben lehetőség, s esély van rá, - akkor a tűz eloltása, megfékezése. 

Gyakorlati rész is volt, s életemben először használtam tűzoltó készüléket. 

Aztán júliusban 3 kommunikációs training lett volna, (konfliktuskezelés, motiváció, meg feedback training) de végül szeptemberre halasztották. 

Amúgy elég nehéz időszakom van. 

Múlt héten majdnem hogy a csapatom felé kihullott. 11 emberemből 3 beteg volt, 2 meg szabadságon. Egyet meg én küldtem el, mert egy lazy takony volt. Az új friss huszonéves generáció nagyon tisztában van a jogaikkal, tudják fosni a szót, de dolgozni az már persze nem megy ilyen flottul... 🤨🙄

Aztán kaptam 2 új embert, de azért elég sok energiát felemészt a trainingelésük. 

... 

Vidékre is ellátogattam szüleimhez júliusban. 

A szembeszomszédunk sajnos meghalt. 80+os volt már ugyan, de nagyon szomorúan teltek az utolsó évei. Depressziós volt, nem volt már jó viszonyban senkivel. Nagyon megkeseredett. Vágyott is már a halálra. Sajnálom, mert tanítónő volt, engem is tanított, s tudom hogy szeretett. Hallgattam a szüleimtől az élettörténetét, s elsirtam magam. Szomorú hogy mennyire ki tud siklatni, tönkre tud menni egy egész szép élet.

... 

Mostanában egyre többször öntött el az az érzés, hogy nem akarok semmit se csinálni, csak élvezni a jelent. Imádok kifeküdni /ülni s élvezni a természetet, a szellőt, a nap energiáját, nézni a vándorló, formálódó felhőket. Nézni a parkban beszélgető, piknikező embereket. Szeretem nézni azt a sokszínűséget, hallgatni a szökőkút csobogását, az emberi morajlásokat, beszélgetéseket, nevetéseket, nézni, ahogy karatét gyakorolnak, táncolnak, a fogócskázó, futkározó gyerekeket. 

Néha olyan érzésem van, mintha felülről irányítanánank, vagy valami a háttérben direkt vezetne rá, hogy engedjem el a munkát, a kattogást, s figyeljek a környezetemre, kegyek a jelenbe, mert az kikapcsolás, ellazít, megnyugtat. 

Sokat vagyok a Burggarten-be. A kedvenc helyem. Ami Budapesten a múzeumkert volt, az itt Bécsben a Burggarten. 😊 

Biciklizni szeretek még nagyon. Az is a jelenbe kényszerít, s kikapcsol, kiszellőzteti a fejem. Főleg amikor Gáborral tekerünk együtt. Tegnap este is vacsiztunk egy szép helyen az Alte Donau környékén, aztán onnan tekertünk haza, s olyan jó volt. 

Hálás vagyok nagyon, hogy van nekem. Meg ahogy élünk, ahol vagyunk, szóval úgy mindenért. 

Köszönöm. 🤗 🙏 ❤️ 

Csók! 

Rion! 

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Az előző részek tartalmából ;

 

Sajnos sikerült véletlenül kitörölnöm az eddig jegyzeteimet úgyhogy, most kezdhetem elölről az egészet ezért ez a bejegyzés rövidebb lesz. 

A lényeg összefoglalva;

Február utolsó hetében voltunk pár napot Magyarországon, s most április utolsó hetében ismét megyünk pár napra. 

A március az elég stresszes és dolgos volt. Sok esemény történt, felső vezetői láttaggatás volt, új kollekciót kaptunk,  valamint több ezer árut küldtünk vissza Spanyolországba. Volt több konfliktusok is a női osztály vezetőjével. 

A második alkalommal amikor kiabált velem leállítottam őt hogy egyrészt nem a felettesem, másrészt pedig emberhez méltóan beszéljen velem, ne úgy mint a kutyájával. Ezen eset után elgondolkodtam hogy a hr-hez fogok fordulni, de aztán kaptam információt a férfi osztályvezetőjétől, akivel jóban vagyok, hogy szülési szabadságra fog menni a "barátnőm", úgyhogy már csak zirka 3 hónapot kell kibírnom. 

Áprilisra rendeződtek a dolgok. 

Az Arbeiterkammer is többször volt kint nálunk. Egyrészt mert szavazás van a jelöltjeikre, másrészt pedig tudom hogy páran panaszt is tettek a vezetőségre hogy nem normálisan beszélnek az emberekkel. 

Emiatt a mi üzletvezetünkön is észrevettem pozitív jellegű változást. 

Róla tudni kell, hogy ugyan ausztriában született, s osztrák állampolgár, de török gyökerekkel rendelkezik és eléggé olaszos temperatummal rendelkezik. 🤌🤌🤌

Személy szerint ugyan nekem nincs problémám az üzletvezetővel. Velem viszonylag semleges-pozitív kapcsolata van. Néha ugyan velem is szokott ordibálni, de nem jelentett olyan problémát számomra mint a női osztályvezetője, aki állandóan flegmán, lekezelően és ellenségesen viselkedett velem szembe. 

Szóval szerintem annak tudható be a az üzletvezető részéről ez a jellegű pozitív változás, hogy egyrészt leszólhattak neki a hr-ről, hogy panasz érkezett hozzájuk, másrészt pedig, így hogy a női osztályvezetője el fog menni, így átrendeződnek az erőviszonyok a menedzsmentje. 

Szerintem az lesz majd hogy mi fogunk több feladatot és felelősséget kapni, de idővel meglátjuk. Örülök ezeknek a jellegű változásoknak. Számomra ez úgy gondolom hogy jót jelent. 

A munkahelyi légkörben is javulást tapasztalok. Úgy érzem hogy felszabadultabbak, vidámabbak a kollégák. Ez is szintem a fentebb említett két dolognak tudható be. 

... 

Mostanság eléggé kívánja a szervezetem a gyümölcsöket. Sok epret eszek. Hol magában, hol tejszínhabbal, vagy nutellával. Nagyon imádom még a málnát, valamint a Galiát is. Ez utóbbit görögdinnye és sárgadinnyével is szoktam mixelni. 

... 

Májusban utazok Gáborral, anyummal és Apummal Milánóba 1 napra. A szülőknek ez lesz az első repülésük. 😊 

Remélem minden rendben lesz, s jó idő lesz. Izgatottan várják már. 

Minden hónapban leszek majd 1 hét szabadságon s mindegyik hétre már be is van tervezve-szervezve valami. 

Kutyafuttában ennyi. 

Csók! 

Rion! 

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2024 első bejegyzés + Madrid

... 

Karácsonykor 4 napot voltam otthon ami sajnos nagyon gyorsan eltelt. 😔

Jól éreztem magam. Anyum is meg apum is kijöttek elém a buszhoz. Nagyon jólesett. Sose volt még ilyen, hogy együtt kijöttek elém. Mondjuk ez azért is volt, mert szeptemberben voltam csak otthon utoljára. 

Az egyik ebédkor volt egy erős, hirtelen rámtörő elérzékenyülésem. Ettük a frissen elkészült nagyon finom anyám készítette aranysárga tyúkhúslevest, főtt hússal, tormával. Aztán hülyeségből mondtam, hogy már csak a "jó ebédhez szól a nóta" hiányzik. Apám mondta hogy bekaocsolta a Dankó rádiót és tényleg az ment, mivel ebédidő volt. Aztán szólt a magyaros nóta, meg a cimbalom, s ugyan az az érzés jött rám, mint legutoljára a hortobágyi csárdában, amikor Gáborral ebédeltünk az egyik nyáron a teraszon s élőben a muzsikusok húzták a nótát. 

Akkor is s most is papámra gondoltam, hogy ebédkor sokszor hallgatta ezt, aztán több se kellett. Tudtam arra fogni, hogy jó erős a torma, s felálltam az asztaltól, nyúltam a zsepiért s kimenetem. 

Ezt az érzelmi rohamot anno már megmeditáltam magammal h mi bajom, miért vált ki ilyen erős érzést. 

Papám egyenlő a gyerekkorommal ami, biztonságos, nyugodt, boldog, felhőtlen időszak volt. Életem legszebb időszakának tartom az általános iskolás korszakom, s hát ugye hiányzik, meg rossz hogy minden elmúlik, véget ér egyszer... 

... 

Hazafelé (Bécsbe) elgondokoltam hogy milyen érdekes, hogy mennyire nehezen akarok megindulni a szülőfalumba, aztán meg milyen szomorú vagyok amikor vissza kell jönni. 

2 Teljesen más világ a vidéki falu VS európai nagyváros. 

Mind a kettőnek megvan a maga szépsége, varázsa és hátránya. De ahogy Gábor is mondta mielőtt elindultunk;

"Ott vagyunk otthon ahol együtt vagyunk egymásnak."

... 

A január szépen eltelt. Nyugis volt. Nincs nagy forgalom az üzletben. A produktivitásra kellett figyelni, hogy az óraszám arányos legyen a bevétellel, s folyamatosan változgattuk a beosztást, meg küldtük haza az embereket, meg a cégtől is elküldtünk pár embert. Mondjuk mindegyikük az üzletből lett elküldve s nem a raktárból. Az én csapatomnál "csak" óraszámokat kellett csökkenteni, de amint jobb lesz a forgalom ismét többet dolgozhatnak majd. 

Többségében megvagyok velük elégedve. Jó a csapatom. 

... 

Február 18 - Vasárnap;

Február 4-én utaztm 2 hétre Madridba. 16-án pénteken jöttem vissza Bécsbe. 

Amit még az interjún mondtak traininget, arra most került sor. Jó volt. A mentorom Javier az idő kb 70%ban velem foglalkozott. Tanultam újakat is, s minden felmerülő kérdésemre készséggel válaszolt. Jó fej srác. Szimpatikus is volt. Sok a hasonlóság bennünk. (Csak ő hetero. ) 

Az első 4 napban egyedül voltam munka után, de aztán pénteken jött utánam Gábor s együtt töltöttük a maradék hetet. 😊 

Nem csak munka szempontjából, de önismeretből is jó training volt ez a 2 hét. 

Érdekes, furcsa és elgondolkodtató érzés hogy még 24 évesen mindent megterveztem hogy mikor, hova, hogy megyek, addig mostanra így 34 évesen már teljesen spontán vagyok és tervezés nélkül csak elindulok sétálni sodródom az árral a tömeggel és jó érzés így kijutni gyönyörű helyekre, látnivalókhoz. 

Feltűnt még, hogy a német szavak előbb jutnak eszembe, mint az angol, holott nem is használom ezeket Bécsben. Pl; Abteilungsleiter 

A spanyolok annyira nem beszélnek angolul hogy még az egyik eladó megkérdezte tőlem, hogy miért beszélek angolul?! 🙈🙊🙉

... 

Ezek az egyedüllétek, a komfortzónán kívüli lét, a külföldi utazás, segít szembenézni önmagammal, az idő múlásával, a személyiségem változásával. 

Például észrevettem magamon, hogy sokkal lassabb vagyok, érzem már a 35 évet, hogy sokkal gyorsabban és könnyebben elfáradok. 

Tudom nevetséges hogy 35 évesen ilyeneket írok, vagy hogy így érzek. De ez van. Nem temetem magam, nem siratom magam, hanem egyszerűen csak úgy érzem, hogy az élet ilyenkor tükör elé állít. 

Akarva akaratlanul is eszembe jut a 10 évvel ezelőtti Rion, amikor minden évben mentünk Rómába Norbival. Most is ugyan úgy megyek, talpalok egész nap, de a fáradtság azért sokkal durvábban rámrúgja az ajtót, jobban megérzem, hogy bassza meg úgy sajog az egész testem, mint akit agyonvertek, s huszon évesen nem volt ilyen mértékű fájdalom és fáradtság rajtam. 

Továbbá érdekes különbség az is, hogy most már érdekel, s élvezem a hotel kínálta kényelmet. Jó mondjuk ez se egy jó összehasonlítási alap, mert mikor én fizetek, akkor mindig valami olcsóbb szállást keresek, s azt nem igazán lehet összehasonlítani egy 5 csillagos szállodával, mint amiben most töltöttem ezt a 2 hetem.

Az ágy meg a szoba annyira komfortos, hogy mindig úgy mozdulok ki, hogy nem akarok kimenni. 😅 A fél napot eltudnám  itt heverészni! 😂✌️

Összességében Madrid szép, nagy Metropolis, de én úgy tapasztaltam, hogy inkább a spanyol ajkúak (Közép- és Dél-Amerika) gyűjtője, s nem annyira multikultis mint pl Bécs, ahol szinte minden európai képviseleti magát.

Csalódás volt, hogy sok helyen nem beszélik az angolt. Ezért kissé olyan "franciásak" lettek a szememben. Nem szeretem az ilyen maradi nacionalista országokat, akik nem képesek egy globális világban egy globális nyelven kommunikálni.

Ugyanakkor megértem hogy az ő világuk csak a spanyol nyelvű országokra korlátozódik, (ami nem kicsi), s sokaknak elég ez a kis burok és nincs igényük más nyelv megtanulására. Vidéken, vagy a nem annyira popular, vagy a tipik helyiek által látogatott helyeken "jóu van a'!" 

De az hogy a city centerben a turistáktól hemzsegő étteremben a pincér nem képes angolul megszólalni, s sok helyen hiányzik az angol nyelvű tájékoztatás az azért elég "wow" arconbaszás. 🙄💁‍♂️😒

A járdák itt is ugyan olyan fos kategóriák mint Lisszabonban. Mondjuk a legtöbbjükön el se lehet férni, s annyira hepe-hupás, hogy jobb is ha az úton mész... 💁‍♂️😅

+ Utálom a madridi metrókat, amiért annyira keskenyek, s minden második ember imád keresztbe tett lábbal ülni, hogy még véletlenül se tudjál elérni... 

+ Én azt tapasztaltam, hogy nagyon durván figyelmetlenek a spanyolok. Nincsenek tekintettel a másikra, s simán neked mennek a járdán is ha ő épp élesen kanyarodni akar egy irányba, vagy ha nincs hely, akkor fellök de ő akkor se lassít s várja meg hogy érintkezés mentesen ellehessen menni egymás mellett. Türelmetlenek, rámenősek. Nem tisztelik a privát szférát. 

De persze rá lehet fogni, hogy ez így latinos és megvan a maga varázsa! 😅 

Rómának is megvannak a maga problémái, de ott (az én tapasztalataim szerint) több a  pozitív dolog.

De valaki meg pont fordítva tapasztalja ezt, s nincs is azzal semmi gond. 

Róma meg pl a szemétbe úszik mostanság... 🙄 💁‍♂️

De nem kell hogy egyforma véleményen legyünk. 

Mindenki mást tapasztal élete során, minden város egyedi, s ez így is van rendjén.

Rómába elég sokszor voltam már, s itt Madridban felerősödött a hiánya és a következő 1 évben szeretnék is újra oda menni.

Madridba nem érzem azt hogy visszamennék. 

Amúgy mindig elszoktam gondolkodni, mikor új városba megyek, hogy vajon hányszor voltam/éltem már itt előző életemben?  🙄 🤔 

...

Szembesültem azzal is, hogy milyen hülye merevségeim vannak néha. S hát van egy jó pár! 😅 ✌️

Az 5 csillagos hotelbe a sok pozitív mellett így is tapasztaltam olyanokat amik nem tetszettek. Pl hogy többször előfordult, hogy munkából hazaérve nem volt a reggelim a szobámba holott tudták hogy 7-14ig dolgozom, s 14:30 után már otthon vagyok, s az ott tartózkodásom 13 napja során vagy 4x kellett letelefonálni a recepcióra, hogy kérem a piknik tabel-t, s mindig meglepve kérdeztek vissza, h "nincs ott?", amitől csak még jobban felhúztak, higy nem ba.d meg! Mit gondolsz? Viccből telefonálgatok?! ... 🙄 💁‍♂️

De volt hogy egyik nap, a takarító nem tisztított le rendesen a csapot. Vagy a szobámba visszamenve égett a villany, s nem kapcsolta le maga után a takarító, vagy a reggelinél a felszolgáló köszönéskor nem nézett a szemembe s nem mosolygott.

De tudom hogy ez az én túlzott náci faszságom. Nálunk sincs otthon ragyogó tisztaság, s van hogy olykor szalad a lakás, de azért az ember könnyen áttud szellemülni a kiváló minőségtől.

De persze ezeket nem tettem szóvá a recepción, mert csak apróságok, s összességében tényleg megérdemli a kiszolgálás is az 5 csillagot, csak mondom észrevettem magamon hogy milyen egy náci fasz tudok lenni néha... 🙈🙉🙊🤦

(Régen mikor a luxiban dolgoztam sokkal jobb a ugrottam az ilyenekre, csak mondom... 😅💁‍♂️) 

Szerettem pl ahogy a recepciósok és a hordár is mindig figyelmesek voltak, s kedvesen, mosolyogva köszöntek kora hajnalban is, meg késő este is. 

Imádtam az ágy kiváló minőségét, a mindennapos takarítást, a frisseséget, a ágynemű ragyogó fehérségét, ahogy feszesre húzva várt minden nap. Na meg a szép kilátást a Fuente de Neptuno szökőkútra. 😍🥰❤️

Többször is gondoltam rá, hogy basszus csak meg kellene nyerni azt a kurva lottót! Jó lenne otthoni keretek között élvezni ezt a kényelmet!😅 😂

Kaptam napi költőpénzt is, ami legalább csökkentette egy kissé a kiadásaim, amiket a Gáborral való mindennapos éttermezéseink során nem voltak alacsonyak...

De nagyon örülök hogy együtt tölthettünk itt egy hetet. A legjobb dolog közösen osztozni az örömökön. 😊 ❤️

Ő egy Airbnb szállást bérelt 10 percnyi sétanyira tőlem egy elég jó környéken, de persze többet aludt nálam mint ott. 😅🤗 

Szóval hálás vagyok a munkáltatómnak ezért az útért, s hogy ennyi pénzt rám költött, holott még csak 5 hónapja dolgozok a cégnél. És egyúttal megértem, hogy miért volt irigy az egyik manager, amiért engem már most elküldtek egy ilyen trainingre, még őt csak nem tudom hány év után...

Remélem hogy hosszú távon dolgozhatok itt.

Amúgy a spanyol kollégák többsége már több éve dolgozik a cégnél. A legfrissebb is 1 éves. A legrégebbi 18 a másik meg 16 éve dolgozik a cégnél...

A mentorom is már 10 éve. 

... 

Csók! 

Rion! 

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)