Idézet mára:
"Semmit ne erőltessünk. A lényeg, hogy minden megy magától és minden idővel bekövetkezik. Ha nem az életünkbe való és mi mégis megtartjuk, akkor is ki fog esni egyszer, csak később. Ha oda való és elküldtük, úgyis visszatér. Szóval nincs olyan, hogy jó vagy rossz döntés. Ami az életünkbe való, az ott lesz, ami nem, az egyszer eltűnik." -L.D.
December 4-5 Kedd, szerda:
Szabadnapos vagyok. Anyum feljött Pestre, s elmentünk együtt az Arénába, pont, mint tavaly. Jó volt. Az elején durcis hangulatban volt, de aztán elmúlt a flegmasága.
Vett nekem egy Philips haj és szőrnyíró csomagot. Tud mindent. Tök jó! 
Drága volt, de megérte, s am is szerettem volna már egy ilyet. Karácsonyi ajándék, de fogok még kapni tőle. 
Aztán este, mikor hazaértem, elkezdtem csinálni egy ajándékot.
Az ajándékkészítést örömmel csináltam. Tényleg jobb érzés adni, mint kapni.
Annyi ajándékot, édességet, finomságot szeretett volna a Mikulás adni Norbikának, h sajnos nem fért be mind egy csomagba. Így a maradékot megette a Mikulás bácsi.
2 estén át készült a csomag. A 2. estén beszerezte a krampusz a valódi nagy fagallyakból készült virgácsokat, mert Norbika azért sokat rosszalkodott is idén és írt neki egy levelet, az elmúlt egy évről…. 
Am nagyon hangulatos körülmények között készült az ajándék. Sok emlékkel, boldogsággal és szeretet lengte körül.
Szóltak a karácsonyi zenék, a levegőben mindenféle finom illóolaj illata terjengett, égtek a karácsonyi égők, s a Mikulás boldog volt, mert ajándékozni, s adni jó, főleg olyannak, akit nagyon szeret.
December 6. Csütörtök:
Dél körül, én felkeltem, s alig vártam már, h Norbi is végre megmozduljon, s direkt cseszegettem, h másszon már ki az ágyból, mert sok dolgunk van még ma. Nagy nehezen felkelt, de még egy csomót maszatolt még bent a szobában is, mire végre nagy nehezen kinyitotta az ajtót, s meglátta a nagy virgácscsokrot és a mikuláscsomagot a bakancsában.
Nagyon aranyos volt. Ittam magamba minden egyes pillanatot. Nagy mosollyal az arcán nézett rám, a csomagara, rám, a csomagra, rám a csomagara.
Én meg meglepődtem, h miket kapott, mire odament felkapta, megint nézett hol rám, hol a csomagra, aztán hirtelen magához szorította! kb pont úgy, mint a jégkorszakba a makkos mókus a makkot, mikor a kezébe veszi és keblére öleli.
Elolvasta az összegurigázott, zöld masnival (a zöld színt nagyon preferálja) lekötött levelet is.
Én is kaptam egy Mikulást.
Aztán azzal telet el a napunk, h kimentünk Norbiékhoz.
Ott mindketten kaptunk anyukájától Mikulászt!
Kajáltunk, beszélgettünk, tvztünk, aludtunk, aztán hazafelé menet még beugrottunk az Europarkba.
Elkezdett leválni a szeptemberben vásárolt bakancsom talpa, s azt visszavittem.
Szo bakancskeresőben vagyok! :/ Ha tudtok jó bakancsot ajánlani akkor szóljatok!
Estére meg elbaszódott a telóm, s nem tudom tölteni!
December 7. Péntek:
Titta feszkó voltam a telóm nélkül, miután lemerült a melóban.
Nagyon rossz teló nélkül lenni! :/ 
Még én dolgoztam, megkértem Norbit h vigye be a Westendbe, mert tudtam, h ott van Samsung bolt, de onnan meg a szerviz központba küldtek. Van az Oktogonnál, de hétvégén persze nincsenek nyitva, szo várhatok vele hétfőig!
Nagyon szar volt melóban, h nem tudtam netezni, fb-zni, chatelni!
Főleg, mikor azt láttam, h mindenki e telóját nyomkodja!
A falat tudtam volna kaparni! :/
A csajok is bekeményítettek! Megunták azt, h diszkriminálok/kivételezek a vevőkkel! Mert, h én nem szeretek meleg vásárlókkal menni és kísérni őket, s eddig mindig megkértem a valamelyik kolléganőmet, h menjen már vele, vele, vele, vele….
A csajok meg éppen bevoltak punnyadva, s meg nem akartak mozdulni, mire az üzletvezető azt mondta, h a-aaaa. Fogjam magam, s menjek szépen velük!
Am azóta nem szeretek melegeket kísérgetni, mióta volt felkérésem egy idősebb külföldi (brazil) üzletembertől, h hasonló munkakörömet kiterjeszthetném vele Budapestre is. Elmennék vele ide oda, kajálni, vásárolgatni, etc etc etc.
Na! Azóta keményen diszkriminálom a buzikat! 
De ők – mert egy amcsi meleg párocska volt – rendesek voltak. Huzamosabb ideig bent voltak, s próbálgattak. A végén levert a víz, mikor vették vissza a kabátjuk, halkan duruzsoltak, aztán az egyikük odajött hozzám lekezelt velem, megköszönte a segítségem, s megkérdezte, h h hívnak. Nah! Pár másodpercre megállt az ütő bennem. Vicces volt, mert ahogy megkérdezte, én ösztönösen vettem a levegőt, h válaszolok, de aztán megakadtam, mert én ezt mindig is egy hirtelen “támadásnak” élem meg, mikor a nevemet kérdezik, másrészt, meg nincs igazán angol nevem. 1-2 szer próbálkoztam a “Greg”el, de mindig gyanakodva néztek, mert egyértelmű volt nekik, h Magyarországon, nincs ilyen nevük az embereknek.
No mind1! Már megint sokat magyarázok!
Szo mikor megmondtam a magyar nevem, megkért szimplán csak, h tegyem el ezt a dzsekit nekik holnapra. “Huuuuh!” – gondoltam.
Mikor a kasszához mentem, persze mindenki, már ott tobzódott és vigyorogtak, h na “már megint betaláltak!” –.-‘”
Ilyenkor utálom a kollégáim!
Am kaptunk a főnököktől is kismikulást.
Nah! Mára ennyi elég lesz!
Majd jelentkezem!
Jah! A köv. bejegyzésem egy kis betekintő lesz. Rólam, érzéseimről és a gondolataimról fog szólni, ami egyeseknek nem fog tetszeni, de itt és most szólok érte előre!
Csók!
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Szeretem a kis megszokott világunkat. 
